Azok a szülők akik ütik verik a gyerekeiket nem félnek hogy a gyerek későbbi korban idegbeteg lesz?

Ma 7.11. Téged nagyon félre neveltek a szüleid!

Régen nemcsak otthon,de az iskolában is megverték a gyerekeket,sarokba állították,vagy térdepeltették őket,ha arra rászolgáltak. Az még véletlenül sem jutott eszükbe,hogy visszaüssenek a szülőknek vagy a tanároknak.

Egyikük sem lett idegbeteg,sőt,sokan híres emberek lettek.

Ahol azért üti-veri a szülő a gyereket,hogy a rosszkedvét,feszültségét levezesse,nem ez a legfőbb baj. Általában alkoholisták a szülők,vagy csak az egyik. Ez legalább olyan rossz hatással van a gyerekre,mint a verés.

Az is igaz,ha egy gyerek mindenért verést kap,akkor nem érdekli,hogy mit szabad,mit nem. Tudja,hogy bármit csinál,akkor is kikap.

A verés valójában nem meg oldás. De attól nem lesz semmi baja egy gyereknek,ha néha kap egyet a fenekére,ha a szép szó nem használ. A gyerekek szeretik kipróbálni,hogy meddig mehetnek el. Ha azt tapasztalják,hogy a szülő csak beszél,de semmi következménye nincs a tiltásnak,akkor nem törődnek vele.

A verés pillanatában a saját maguk iránt érzett dühöt érzik, hogy miért nem voltak képesek, megfékezni, megelözni, megnevelni a gyereküket. egy tehetetlenségbeli düh, amit nem falbacsapással hanem gyerekre csapással érik el.

a gyerek nem lesz ideg beteg, a legtöbb gyerek ezzel nö fel, majd ö is ugyan ezt adja tovább vagy ezt várja el felnött korában.

volt egy müsor ahol egy nö számolt be a következökröl.

rengeteg barátja volt és mindegyik verte. az utolsó aki párja maradt egy szuper nyugodt ember volt, aki soha senkit nem tudott volna megütni, de pár hónap után elcsattant az elsö pofon, mikor a fiatalember fogta magát és segítséget kért. hogy ö aki nem tud megütni senkit is ütött, és a lányt elötte minden barátja verte. hogy ez nem normális. akkor a lány elkezdett pszichologushoz járni, ahol kiderült hogy a gyermekkori bántalmazások, verések miatt úgy érzi felnöttként hogy az a helyes ha öt ütik.

gyerekkorában ha rosszat csinált, megverték, ha sírt fésülés közben az anyja falba verte a fejét. mindenre a megoldás a verés volt. ezzel ö azonosult,(mivel ebben nött fel) és ezt várta el a párjaitol is (persze tudat alatt). ö akkor érzett megnyugvást ha addig húzhatta a párját amig az megverte. persze ezen elkezdett javítani, és leküzdeni, de nagyon nehéz volt neki, de végre értette, hogy verés nélükl is van élet.

amit látunk, tapasztalunk gyerekkorunkba a családban azt visszük tovább.

és verés verést okoz.

vagy is apa üti anyát, anya üti a gyereket, gyerek üti kutyát.

Akkor sem normális, hogy egy szülő veréssel neveli a gyereket. Még akkor sem, ha azt nevelő célzattal teszi. Én 17 éves vagyok, nem kell agyonverni, de mégcsak felpofozni sem ahhoz, hogy néha szót fogadjak, pedig be kell vallani, én sem vagyok a jógyerekek mintaképe, sőt, néha kifejezetten bosszantó másoknak a viselkedésem.

Attól, mert régen így volt, nem kell még mindig így lennie. Régen nem voltak a kórházakban olyan eszközök, amelyekkel egyes betegségeket gyógyítani lehetett. Most se legyen, mert régen sem volt? Lehet hogy ez elég erős ellenpélda volt, ugyanakkor csak annyit akartam mondani, hogy felesleges a "régen máshogy volt" sziklába kapaszkodni. Az régen volt, ez meg most van. Minden irányban fejlődünk - társadalmi, gazdasági, tudományi egyaránt.

Amúgy, a szülők szerintem ilyenkor nem gondolják át azt, hogy a gyerek mit érezhet, így nem kelt bennük félelmet az sem, hogy a későbbiek során a gyerekre ez komoly kihatással lesz. Többek között azon sem lepődnék meg, ha a szülők néhány év múlva az intenzív osztályon kötnének ki, amit -ha a verés valóban jogtalan, erős, és túlzás volt- teljesen meg is értenék.

7:46. Nincs jogod megítélni, h neveltek a szüleim.

A nevelő célzatú fenékre veréssel nekem sincs bajom, de itt az "ütni-verni" kérdésre válaszoltam. Én is kaptam kézre, fenékre, lábra, sőt, pofon is volt. Megérdemeltem, mert feleseltem.

De ha minden nap attól kéne rettegnem, h apám-anyám mikor ver kék-zöldre, belehülyülnék, és előbb-utóbb ellenük fordulnék, mert mi jogon vernek félholtra? Vagy ha ő agyba-főbe verhet, akkor én is őt, ugyanolyan emberek vagyunk.

A verés mindig a szülő kudarca, amivel elismeri, hogy nem képes kontrollálni a helyzetet. Semmit nem ér, mert a gyerek egy idő után immunissá válik az ütésekre, és utána már nincsen semmi visszatartó ereje. A rendszeresen vert gyerekbe viszont beépül az agresszió, mint problémamegoldási módszer, és maga is verekedőssé, agresszívvé válik.

A szülőre nem azért kell, hogy hallgasson a gyerek, mert ő az erősebb, hanem azért, mert ő az idősebb, a bölcsebb. És persze azért, mert a szülő szereti a gyereket, és jót akar neki, és a gyerek is szereti a szülőt. Csak ezen a módon érhető el, hogy a gyerek a szabályokat valóban a magáévá tegye, ne pedig csak betartsa azért, mert muszáj.

Rám ne azért hallgasson a fiam, mert fél tőlem. Én vagyok az, akinek őt feltétel nélkül szeretni kell, hiszen én vagyok az anyja. Ha butaságot csinál, azt megbeszéljük. Büntetni pedig csak a jutalom megvonásával szabad. Az én fiamat máshogyan nem is lehet, mert a fájdalomtól egyáltalán nem fél. Ha dicsérem, az viszont motiválja...

Ellenpélda az utolsó kommentre:

Én bizony gyerekkoromban kaptam néha a fenekemre a kezemre vagy az arcomra(nevelés szándékúlak) és egyáltalán nem lettem agresszív se én se a három öcsém akik ugyanígy lettek nevelve azt hiszem páratlanul jó kapcsolatom van ma a szüleimmel és semmi féle káros hatást nem vélek felfedezni ebben csak jót.MinD én mind a 3öcsém mi voltunk pl.a legtisztelettudóbbak a tanárokkal az iskolában.Ez igaz az egész nagy családomra is.Tehát én mondhatom hogy tapasztalatból beszélek :)