Miért hívatja magát más néven az 5 éves fiam? Kiborít.

"Egy embert mért kell úgy szólítani, ahogy nem szeretné?"

Ja végülis, miért kéne a saját nevén szólítani a gyereket, igaz, hívjuk tök másképp, jó buli, végülis viccnek van a gyereknek neve, véletlen sem azért hogy úgy szólítsuk.🤦‍♀️ És az is tök rendben van, hogy sikítással akarja érvényesíteni az akaratát. Hagyjuk már.

"Azért tiszteljük már ennyire a saját gyerekunket, hogy valamiféle kompromisszumot találjunk ki."

Mi a kompromisszum abban, hogy egy teljesen más néven szólítom, mint ami a neve?? Igen, ha Gábornak hívják, akkor így hívják és nem fogom sem Józsikának, sem Tomikanak, sem a kérdésben szereplő Bécinek szólítani! Lehet Gabi, Gabesz, amik a Gábor becenevei, de egy öt éves ne akarja már magát egy teljesen másik néven szólíttatni! Majd ha betölti a 18at és még mindig nem tetszik a neve, akkor megváltoztatja, ennyi. Addig viszont marad az, amit mi adtunk és ez nem vita tárgya.

Ha holnap azt találja ki, hogy ő lány és lányként akar öltözködni, ki akarja festeni a körmét és szoknyát akar felvenni, az is tök rendben lenne, ugye? Főleg ha sikítással még meg is koronázza a produkciót. Hisz miért kéne úgy öltöztetni a gyereket, ahogy ő nem akar és ahogyan ő nem érzi jól magát?:) Nonszensz.

Te nem látsz, én meg igen. Számomra nem elfogadható és nem fogom hagyni hogy egy 5 éves kisgyerek sikítással kiharcolja, hogy olyan néven szólítsuk, ami nem az ő neve, ennyi. Válogathat a Gábor és a Gábor becenevei (Gabi, Gabika, Gabesz stb) közül, más opció nincs. Mint ahogy azt sem hagynám, hogy egyik napról a másikra lányként kezeljük, öltöztessük vagy épp lány néven szólítsuk, csak mert neki az az aktuális hóbortja. Mi vagyunk a szülei, ő pedig a gyerek, a szabályokat mi hozzuk, nem pedig ő.

#43 Mint írtam, választhat a Gábor és BECENEVEI közül, de másik fiú néven vagy másik fiú név becenevén nem fogom szólítani! Nem értem miért kell ezen fennakadni, felőlem te azt csinálsz, amit akarsz, én meg azt, amit én akarok. 🤷‍♀️

Maximálisan egyetértek a 73%-ossal, nehogy már normális legyen, hogy egy 5 éves sikítófrásszal akar célt érni és egy totál idegen néven akarja magát hívatni. Hát nem. A neve nem vitatéma, hanem adott. Vannak a Gábornak becenevei, azok közül egész nyugodtan válogathat, ezt is el is mondanánk neki, ha jobban tetszik a Gabesz, akkor úgy szólítjuk, de ennyi, a történetnek itt vége. A sikítást pedig rövidre zárnám azzal, hogy ahányszor nekiáll visítozni, annyiszor locsolok a szeme közé egy pohár vizet. Hamar rájönne, hogy ezzel semmire sem megy és így nem viselkedünk.

De érdekelne, hogy, aki szerint tök rendben van, hogy egy kisgyerek hozza a szabályokat a felnőtteknek, azzal szemben is ilyen teljesen elfogadóak lennének, ha a gyerek nem Bécinek, hanem pl Timinek akarja szólíttatni magát, az az egy lány néven? Mert hát miért hívjuk olyan néven a gyereket, amit ő nem szeret, nemde? 🤷🏻‍♀️

Szerintem ne keverjük ide a lányként öltözködést, az egy sokkal összetettebb kérdés.

A néven szólításnak 2 része van számomra. Egyik, hogy más néven szólítást kérhet-e? Másik, hogy sikítással kiharcolhat-e valamit, amit amúgy nem.

Ha az első kérdésre igen, a vàlasz, a második problèma nem alakul ki. A sajàt véleményemet írom, nem kötelező, de én egyszerűen semmi gondot nem látok a másik névben. Ha meggyőződtem arról, hogy nem csúfolás miatt van ez, akkor én egyfajta játéknak tartanám.

Eddig is, amíg baba, ezer alkalommal a neve helyett Lujzának, Tappancsosnak, Babalánynak stb hívtam, ha egyszer ő talál ki valami mást, hát akkor úgy becézem. Vsz ez esetben amúgy nem jutna el dacig és sikításig az egész (de nem félek a sikítástól csak itt nem látok betartandó elvi vagy nevelési kérdést).

Másik része megint nehéz ügy. Engem pl nagyon kevéssé hatalmi úton neveltek, mindenben partnernek tartottak, magyaráztak, beszèlgettek velem, komolyan vették a véleményet. És soha nem sikítoztam, mert nyilván nem volt erre szükség. Ezért sokáig azt gondoltam, túl autoriter nevelés miatt van másoknál dacos magatartás. Ez megdőlt, mert lett egy nagyon is temperamentumos, dacos kislányom.

Szóval ez a sikítás nekem szituàciófüggő. Ha a gyereknek valamiért nagy feszültséget okoz a név, és a szülő autoriter módon elzárkózik a problémától, akkor őszintén szólva igaza van, hogy sikít. Azért sikít, mert halkabban nem hallják meg. Ha meg csak a karmait próbálgatja, más témákban is, akkor meggondolnám, hogy beleállhak ebbe a konfliktusba, bár inkàbb egy értelmesebbet választanék, ahol tényleg egyértelműen tekintély tagadás a motiváció.

#47 Ki mondta, hogy a folyóba dobnám?? Ne forgasd már ki a szavaimat. Nyilván egy 5 éves gyerek tudja mi az, hogy transz nemű és ennyi idősen azt is tudja, hogy ő az..:D

Attól, hogy egy ennyi idős kisfiú lány nevet talál ki magának, nem jelenti hogy transz nemű, valószínűleg szimplán csak egy újabb hóbortról van szó, épp erre céloztam a példával, hogy nehogy már a gyerek diktáljon és minden kitalált hülyeséghez bólogatni kelljen, főleg hogy minősíthetetlen viselkedéssel (sikítással) akar célt érni. De ugyanúgy, ha kitalálja, hogy ő heccből tütüben szeretne mászkálni vagy kutyát játszik és kutyakaját akar enni, ahhoz sem bólogatnék mosolyogva, hogy persze, majd pár hét és elmúlik, hanem elmagyarázom, hogy ezt felejtse el és továbblépünk a dolgon, ennyi.

Meg gondolj bele, neki még Te vagy a minden. Tőled függ minden életfunkciójában és érzelmileg is. Ha a felőled elutasítást talál, akkor a világ utasítja el és nincs hová, kihez menekülnie.

Az ilyen fegyelmezési módszer egyfajta belső meghasonláshoz és később is önbüntető készenléthez vagy pedig testi tünetkèpzésre való hajlamhoz vezet.

Fel nem foghatom, mért érzi úgy valaki, hogy attól lesz szülői tekintélye, ha hatalmi harcot vív a gyerekével.

Ha hiteles, kompetens, bizalomkeltő valaki, azt nem kell bizonygatni semmilyen terrormódszerrel.