Miért hívatja magát más néven az 5 éves fiam? Kiborít.
Egyébként a Gábor és a Béci közötti párhuzam nem is lenne annyira irreleváns.
Gábor -> Gábci -> Béci.
Egy kicsit sarkosan, de rá lehet mondani, hogy ugyanannak a névnek az eltorzított alakváltozata is lehetne.
Van számos ismerősöm, akinek az anyakönyvezett és a beceneve között szó szerint SEMMILYEN logikai kapcsolat nincs.
Köszönöm a sok-sok választ! Nagyon érdekes volt mindegyik. Sokan írtátok, hogy nem szeretitek a neveteket, mennyire nem tudtok vele azonosulni felnőttként sem. Ezt nagyon érdekes volt olvasni, ugyanis bennem ez még soha nem fordult meg így komolyan!
Azóta beszéltem egy pszichológussal és azt ajánlotta, hogy ne dőljek be ennek a hóbortnak, a gyerekem feszegeti a határait, manipulál minket, uralkodni és parancsolni akar nekünk. Tisztázni kell, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek. Az sem segít, hogy nincs óvoda, sokat van a nagyszülőkkel, akik nem a szigor mintapéldányai..
Azt javasolta, ha Bécivel próbálkozik, küldjem be a szobájába "Bécit", és mondjam azt, hogy Gáborral szeretnék beszélni, Gábor előjöhet, vele szóbaállok. Ilyesmiket. És, hogy legyen a családban mindenki következetes.
A pszichológusok gyakran nagyon sok hülyeséget tudnak mondani.
Ők csak egy szűk sémarendszer szerint dobálják be a sztereotip tankönyvi példákhoz hasonlónak vélt “delikvenseket” a fiókokba, - mélyebben nem mennek bele.
Igenis létezik olyan, hogy valaki egyszerűen utálja a nevét, és azt, ha úgy szólítják. Nem feltétlenül azért, mert nem tisztelné a szülei ízlését: egyszerűen nem érzi magát önazonosnak, nem illik a karakteréhez, - olyan, mint valami rossz bélyeg. Évekig gyomorgörcsöm volt, ha a keresztnevemen kellett bemutatkoznom.
Ha az embernek ahhoz sincs joga, hogy úgy szólítsák, ahogy szeretné, - azzal tulajdonképpen az egyéniségétől, az emberi méltóságától fosztják meg.
Persze, kiforrott személyiségről még egyáltalán nem beszélhetünk egy 5 évesnél, - később lehet csak megtudni, hogy ez egy időszakos hóbort nála, vagy tényleg nem szereti a nevét.
Személy szerint mindig is irigyeltem azokat a gyerekeket, akiknek a szülei szabadabb nevelési elveket vallottak, szabadon kitalálhattak maguknak “hülyeneveket”, és tisztelték őket annyira, hogy úgy is szólították őket, netán ők aggattak rájuk különféle beceneveket, amik bármilyen meglepő: az esetek többségében hosszútávon is megmaradtak.
34. Mélyen egyetértek. Ez csak akkor hatalmi harc, ha a szülő lesüllyed annyira hogy beleáll.
Ha nem: "Anya szeretném, ha Bécinek hívnàl? "Mégis mért?" "Csak, lécci". "Na jól van, Bécike. Akkor gyere teregetni" - akkor szó sincs dominancia kérdésről.
Most legyen Gábor a neve max Gábor becézései között válogathat. Ha 18 évesen is utálja a nevét akkor meg úgyis más nevet választhat.
Te vagy a felnőtt és ő a gyerek, nem fordítva.
A sikítást hamar rövidre zárnám egy pohár hideg vízzel, aztán mehetne szépen a szobájába. Egy ekkora gyerektől már nem tűröm el ezt a fajta viselkedést.
A neve pedig Gábor és pont. Nem fogom semmilyen más néven szólítani, ez ugyanis nem vita tárgya. Nehogy már egy 5 éves dirigáljon nekünk, elvégre mi vagyunk a szülők és vannak határok.
39-es ezt en se ertem. Ezek szerint ha pl a Gabi tetszene neki akkor is Gabor lesz mert pont? Ez nagyon khm.
Az en fiamnak olyan neve van, hogy kb számtalan becézést ki lehet rá találni. Tuti nem fogom direkt úgy hívni, ahogy neki nem tetszik. Azért tiszteljük már ennyire a saját gyerekunket, hogy valamiféle kompromisszumot találjunk ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!