Miért hívatja magát más néven az 5 éves fiam? Kiborít.

Én már 3 évesen anyám tudtára adtam, hogy rühellem a nevemet. Bár egyáltalán nem hajmeresztő, a csengése nagyon nem illik hozzám, a becézései közül sem tetszik egyik sem. Szóval ez nekem egyáltalán nem egy mondvacsinált probléma: nincs annál rosszabb, ha egy olyan néven szólít mindenki, ami homlokegyenest már, mint a személyiséged, a karaktered, amit a legelvetemültebb ellenségednek sem kívánnál.

Így kiskoromban is mindenféle “hülye” becenéven hívattam magam az óvodában.

Aztán 12 éves koromra találtam magamnak egy permanenset, amit évekig titokban tartottam, - hisz akkor éppen olyan környezetben tanultam, ahol zaklattak, és nem szerettem volna “a gyöngyöket a disznók elé szórni”, már nem lehetett mit tenni, mert ott, akkor a “valódi” nevemen mutatkoztam be az első nap.

20 éves korom után kezdtem el használni ezt a nevet, és ma már így mutatkozom be mindenkinek. Milliókkal jobb így, önazonosabbnak érzem magam.

Én sem szerettem soha, pedig ritkább és nőies, plusz szép hosszú. De a becézéseit sem kedvelem. Így idősebb koromra meg mindenhol azt hallom, hogy krvás név. Remek. :D

Én így első sorban azt tudom elképzelni, hogy nem tud azonosulni a nevével, ami egy érthető dolog.

A második, ami eszembe jutott, hogy a Gábor egy keményebb, komolyabb név a Bécihez képest, meglehetne próbálni lágyítani a Gábort, biztos van olyan becézése, ami tetszik a fiúnak.

Ha nem jön be, akkor hívassa magát Bécinek, de a feltétele az, hogy neki kell megmagyaráznia másoknak, hogy miért.

Az en lanyom harom eves kora korul kerdezte, hogy o miert xxx es o nem akar xxx lenni. En megkerdeztem: "Nem tetszik a neved?" "Nem." "Es milyen nevet szeretnel helyette?" "(az eletkorban legkozelebb allo unokatestvere nevet mondta)".

Erre en: "Sajnalom, hogy nem tetszik nekec a neved. Tudod, amikor egy kisbabanak nevet valasztunk, nem tudjuk megkerdezni, neki mi tetszene. Ezert olyat valasztunk, ami szerintunk jo lenne. De ha mar nagy leszel, es meg mindig ugy gondolod, hogy ez a nev nem jo, meg tudod valtoztatni. Nyugodtan valtoztasd meg, ha nem tetszik."

Ezt nyugtazta. Majd kb. tiz perc hallgatas utan azt mondta, megis jo lesz inkabb a sajat neve.

Millio oka lehet, miert nem szereti a nevet. Hallott egy rossz emberrol, kit ugy hivtak, ezert o nem akar olyan lenni. Vagy a nevehez koti az osszes rosszasagot amit elkovetett, vagy az osszes szidast, tiltast amit kap, es ugy erzi mas nevvel mas ember lesz es tiszta laprol indul, esetleg mas szabalyok vonatkoznak ra. (Az en lanyom egyszer azzal allt elo, hogy vagassuk le a hajat rovidre. Majd azzal folytatta "es holnap az oviban mondjatok, hogy ez egy uj gyerek, egy fiu". Nyilvan valami erte ot az oviban, amivel nem akarodzott szembeneznie, es eljatszott a gondolattal, milyen lenne tiszta lappal kezdeni.

En megprobalnek beszelni a fiaddal, mi bantja. Nem ugy, hogy "miert nem akarsz Gabor lenni?", mert ez lathatolag felzaklatja. Hanem inkabb arrol az oldalrol, hogy "Jobban erzed magad, ha Becinek szolitanak?" "Miben mas Becinek lenni?". Hatha a pozitivumokrol szivesebben beszel, es abbol lehetne kovetkeztetni, hogy mitol lett negativ a "Gabor".

Én nem tudom, nem látok ebben semmi extrát, egyrészt most ilyenje van, másrészt most keresi az énhatárait. Sztem erről van szó. Abból kiindulva, hogy ha egy most megismert felnőtt azt kérné, hogy így vagy úgy szólítsam, akkor gondolkodás nèlkül megtenném, mert ehhez joga van mindenkinek (egy àtlag helyzetre gondolok átlag szólítónévvel), én a gyereket az àltala választott néven hívnám, és akkor előbb-utóbb kiderülne, hogy csak a dac hajtja vagy vmi komolyabb van a háttérben.

Játszhatsz amúgy ilyen szerepjátékot is a plüssökkel, de sztem ártalmatlan hóbort amúgy.