Óvónők ti haragszotok azért ha olyan szülő járatja nyáron is óvodába a gyerekét,akinek nem lenne muszáj, pl. Gyesen van otthon?

5

Kérlek magyarázd már el hogy hogyan másként oldottam volna meg egyedülálló anyuka létemre.

Nem, apuka élte éppen valahol az életét és nem nagyszülők se voltak már...

Azóta szerencsére már itthonról dolgozom de akkor az összes létező szabim is betegségekre ment el.

*érthető

Bocsi.

"A másik egy újszülöttel megértem ha lepasszolja a gyereket,anno nekem az elején csak non stop szoptatás volt"

Tény, hogy ügyességet és jó idegeket igényel, de simán megoldható. Rengeteg mindenre képes az ember fél kézzel szoptatás közben is. Amíg nem próbálja, nem tudja. Én se hittem el, mert az elsővel "fekve szoptató" voltam, azt hittem, hogy másodikkal is csak úgy megy majd. Az elsőt egyébként nem tudtam sokáig, na ez is félelmem volt, de a kicsinél a rugalmas hozzáállás még pluszban segített is, ő jóval tovább volt anyatejes.

A testvérféltékenység csökkentése érdekében is jó volt nem lepasszolni a nagyot. Nagyon jól összeszoktak.

Nem egyszerre vannak ügyeletben. Sok más munkahelyen se úgy van ám, hogy a 20 + szabidat akkor veszed ki, amikor akarod.

Továbbá van őszi, téli, tavaszi, nyári szünet is.

Ahogy gyereket szülni se kötelező úgy óvónönek menni se.

Sose tudhatod otthon mi dolga van még valakinek.

Nálunk az volt a kérés, hogy abban a hónapban, amikor zárva van az ovi és máshol van ügyelet, akkor ne vigyük, a többi hétre pedig lesz egy táblázat, azt töltsük ki, mikor nem lesz a gyerek, hogy tudjanak tervezni.

Hogy mi a jó a gyereknek, az nagyban függ tőle is. A nagyobbik 3,5 évesen ment oviba, nagyon szereti egyébként, újévkor már várta, mikor mehet újra (1 hét betegség+ 2 hét szünet). Volt több, mint egy év, amikor a testvére már megszületett, de ő még nem járt óvodába. Persze, csináltam ezer dolgot szoptatás közben a labdázástól a fenéktörlésen át az öltöztetésig, muszáj volt, meg lehet oldani. De azért ez távol van attól, ha az ember tényleg a gyerekével foglalkozik. Azt nem bánom, hogy nem ment egy évvel korábban közösségbe, de ennek önző okai vannak: az egyik, hogy így nem egy kisbabának hozta haza a betegségeket és a napirendünket sem kellett egy intézményhez igazítani. Ebből a szempontból nekünk az a halál, ha valamiért ebéd után haza kell hozni az óvodából: mindkét gyerek délutáni alvása borul.

Az már csak egy apróság, hogy olyan is van, hogy az anya otthon van GYES-en a kisebbikkel, de dolgozik is közben. A házimunka mellett foglalkozik a kicsivel és még pénzt is keresne. Ez egy gyerek mellett is kihívás, kettő mellett szinte reménytelen. A külső szemlélő ebből mit lát: "Otthon mereszti a fenekét és még a gyerekét is lepasszolja az oviba!"

"olyan is van, hogy az anya otthon van GYES-en a kisebbikkel, de dolgozik is közben"

Erre mondják, hogy két fenékkel egy lovat. Se a gyerekeknek nem jó, se a munkáltatónak. És ki szívja a legnagyobbat? A lepasszolt nagy a nyári ügyeletben.

Ezért kellene gondolkodni gyerekvállalás előtt. Ha nem fér bele anyagilag, akkor nem kellene erőltetni.

16os, Picit szomorú, hogy ennyire menekült tőled a gyerek azért. :( Lehetnek otthon problémák. Mondjuk ha nem menekült volna is viszed.

34#-el Egyetértek. Jó ideget, ügyességet igényel, türelmet, családszeretetet, gyerekeit szerető anyát. Aki akarja megtudja csinálni, én is úgy szoptattam amit te írtál. Sőt nyár volt, mentünk mindenhova is, hármasba is, nekem nem volt akadály a kistesó, neki sem, mindent megoldottunk. Nálunk amikor anya otthon volt tesómmal, délbe elhozott mindig, nyári szünetbe is. Összebarátkozott más anyákkal is, tök jó barátságok alakultak ki, mai napig tartó. Összejárt velük, bandáztunk, mindig kitalált valamit, rengeteget kreatív dolgot, kézműves dolgot, kirándultunk mindenfele akkor is, amikor még pici volt tesóm, pedig őt 3 évig szoptatta is mellette plusz koraszülött volt extrémen. Apa dolgozott, ő pedig be az autóba és indulás, iszonyat spontán nő volt mindig. Most is nagyon jól letudja foglalni a lányaimat pedig még csak nem is gyerekkel kapcsolatos a foglalkozása. Imádtam hazajárni az oviból és velük lenni. Nagyon jó emlékeim vannak róla, utána visszament dolgozni, olyan rossz volt az már úgy. Ezek a jó emlékek 30+ is megmaradtak. Azzal nincs baj, ha valaki erre nem képes, de akkor ne azt mondja, hogy a gyereknek jobb. Nem, hanem anyának kényelmes és persze, hogy a gyereknek IS, mikor anyuka nem tud annyit foglalkozni vele és ő meg pont ezért unatkozik, nincs társaságban és igényli. De a kérdés végül is nem ez amúgy. Biztos nem haragszanak, csak nem értik, amit én se, hogy szünetbe miért nem lazulhat otthon, menni ide-oda, strand stb., ahelyett, hogy bent eszi a penész. Mert ha valaki dolgozik, teljesen más tészta. A másik, nem hiszem el, hogy nem lehet egy gyerekkel felmérni, hogy 1+1 gyerek az mivel fog majd járni, akinek ez nem megy és úgy érzi nem bír kétfelé érdembe figyelni, ott miért vállalnak még is? És most nem azokra gondolok, akik egyedül maradnak vagy bármi ilyen jellegű adódik, de nekem is van barátnőm 20 féle külön rokonsággal, segítséggel, otthon van már nagyobb tesóval a gyereket délután a legkésőbb hozzák el az oviból, minden szünetbe megy és ha már 1 hetet beteg véletlen, szó szerint remegve panaszkodik nekem, hogy ő ezt nem bírja idegileg, neki nincs kedve vele is foglalkozni...hát bocs, akkor nem tud festegetni míg alszik a kicsi meg ilyenek. :D Téli szünetbe is szó szerint remegett, hogy mehessen már a nagy oviba pedig. Olyan ismim is van, hogy otthon van de majdnem estig bölcsibe ment a gyerek, szerzett munkavállalóit is. Megszületett a pici, a nagy másnap őrjöngött, hogy maradna ő is otthon, de nem, mennie kellett akkor is késő du-ig. Ő nem fog kettővel bajlódni. Testvérféltékenységről ne is beszéljünk inkább. Na most én ilyenekre gondolok, hogy akkor itt miért kellett kettő? És tudom milyen nehéz, 2 lányom van kis korkülönbséggel.

27-es vagyok. Ki hogy éli meg, de nekem pici szoptatott babánál is ezerszer jobb volt, amikor a tesó itthon volt és nem kellett vinni (az első 2 hétben itthon tartottam, de utána mennie kellett). Pont ezért, mert "egyfolytában" rajtam csüngött a kicsi. Ovi napokon meg úgy időzíteni a szoptatást, indulni, hogy a pici is rendben legyen, a nagyobb is elkészüljön, el se késsünk... Ha nem volt épp jó napunk akkor persze végig nyafogta a kicsi, vagy nyakig kakálta magát az oviban (persze azért is sírt), amig a testvérét beadtam. Hazafelé ugyan ez, úgy kellett mindent időzíteni, hogy időben odaérjünk a tesóért, de legyen tele a pocak, tiszta pelenka stb és ha nem volt jó napunk akkor végig üvöltötte az utat. Ha jó napunk volt elvolt. De ha nem, akkor visító kisbabával kellett menni, mert muszáj.

Amikor nem volt ovi sokkal könnyebb volt, amíg szoptattam a nagynak mesét olvastam vagy ültem vele a földön és fél kézzel játszottunk. Ha evett nem az órát kellett néznem, hogy jajj mindjárt indulni kell, nyugodtan, a saját tempónkban tudtuk megoldani a dolgainkat, akkor mentünk ki, amikor nekünk volt jó, nem időre. Mert persze a kicsi nem ismerte az órát, nem egyszer értünk be épphogy késés nélkül, mert az ajtóból fordultunk vissza, hogy pelenkát cseréljek (baromi érzékeny bőrű, hamar kicsípte). Totyogónak sem volt jobb, amikor a tesót vittük. Babakocsiban nem maradt, a kocsiba pankrációval tudtam betenni sokszor, mert ellenkezett, sétálni akart (jó időben imádott sétálgatni, mindenhova gyalog akart menni). Ami meg csiga tempó, a nagy ment volna "rendesen", a kicsi meg megállt minden fűszálnál. Nem beszélve arról, ha pocsék éjszakánk volt, de kelteni kellett a nagyot, összekaparni a kicsit és indulni, mert ovi van. Vagy ha fogzott a kicsi. Vagy oltás után volt és nyűgös stb

37 mer ha nem lenne kistesó és nem otthon dolgozna, akkor az óvisnak ugyan úgy szívás nem?

Én azt nem értem miért nem foglalkozik mindenki a saját eletével, gyerekével.

Az óbónő (is) meg ezt vállalta.