Aki autista, az otthon is autista?

Az én fiamnál is közösségben jelentkeztek problémák. Otthon nem volt látványos, egyértelmű, mert az egész család ilyen, nem lóg ki, sőt inkább a másik irányban. De valamennyire látszott hogy nem átlagos gyerek.

Mondjuk én nem bélyegnek fogom fel, az nyilvánvaló hogy jól jön neki az egyéni fejlesztés, segítség amit így az oviban kaphat. (Iskoláskorban már trükkösebb, hátrányt is jelenthet ha kódja van.)

Általánosságban fordítva van. Oviban, iskolában szépen viselkedik, maszkol.

Otthon meg "ami a csövön kifér" auti tünet tekintetében.

Mi rengeteg enyhén érintett gyereket ismerünk, akik tök máshogy viselkednek otthon és a suliban, korábban meg oviban.

Szerintem a gyereked nem introvertált, hanem nem érzi oviban biztonságban magát, szorong, nem tud feloldódni, mindig úgy viselkedik, mintha.. mintha figyelnék, teljesítenie kell. Biztos nagyon érett kisfiú és értelmes is, ha ilyen szépen vissza tudja fogni magát. Kellene fogni egy kis ovis havert, akivel elmászkáltok az anyjával négyesben, és fel tud oldódni több különböző közegben is, akkor az oviban is változni fog, illetve had strapálják magukat az óvónők, mondd nekik, hogy haverkodjanak jobban, mert még nem alakult ki a bizalom a gyereked felől feléjük.

Véletlen se menj ilyen irányba, értelmes, beilleszkedni képes fiad van, nincs vele gondjuk. Talán inkább az a bajuk, hogy nem szereti őket eléggé és bántja az önérzetüket, akkor tuti a gyerekben van a hiba.. :D

Az én gyerekem "megkattant" oviban, felpörgött, problémázott, hisztizett, bárhol máshol normális visszafogott gyerek volt, itthon is, random állítottak meg, milyen okos, udvarias, jól nevelt, az oviból meg elküldték, csak 4 órát lehetett bent. Próbálták zsúfoltságra fogni, de nem igazán.. egyszerűen ott nem ment. Csak megfelelő, nem kaotikus közegben működik, ahol kevés konfliktusa van, mert nem piszkálják és normálisak a gyerekek. Ő sem érezte ott jól magát, eddig 6 intézménybe járt, ebből 3ban teljesen problémamentes volt. Egy bölcsi és két suli. A többiből "kirakták", a másik háromban egy szavuk nincs rá, sőt.. kifejezetten kedvenc a viselkedése miatt.

Másik kisfiú, akit ismerünk ő mindenhol ugyanolyan és auti. Megint másik gyerek közösségben mutista, egyáltalán nem szólalt meg ovi alatt 4 éven át, sem mással kettesben, gyerekkel, sem mások előtt, de velünk pár óra után beszélt. Mi jófejek voltunk, velünk biztonságban érezte magát, úgy, mint a családjával:) Más gyerek meg suliban kienged, zizeg, pörög, ha ott az anyja/mások akkor csendes, visszafogott, otthon kettesben az anyjával meg elvileg hisztikirály..

Nehéz, szerintem az a normális, ha közeghez alkalmazkodik a gyerek, más közeg mást hoz ki belőle. A tiéd csak csendes, élből elutasítanám az auti vonalat, meg az introvertált dolgokat is, azt túl gyakran használják szorongás helyett. Rágja a körmét? Piszkál valamit? Én visszadobnám a labdát, hogy próbáljanak vele kapcsolatot kialakítani így vagy úgy, és mesélném, hogy különfoglalkozáson(jár másik közösségbe is?) gyönyörűen fel tud oldódni.

"Általánosságban fordítva van. Oviban, iskolában szépen viselkedik, maszkol."

Ez csak nagyon enyhe érintettség esetén igaz és tanult viselkedés. Minél nagyobb, annál jobban tud maszkolni. Egészen kicsiknél enyhe érintettség esetén se jellemző a maszkolás.

Lányom közepesen érintett és magas átlagos intelligenciájú, nem maszkol egyáltalán. Igyekszik ugyan "viselkedni", de nem megy neki, csak hellyel közzel. Alsós iskolás.

Természetesen ittnon is auti, nem csak közösségben. Az más, hogy itthon jobban tudjuk "kezelni".

8, nem sok közöd van autistakhoz, ha jól sejtem.

A szabálykövetés pont erősségük, a rugalmasság a gyengéjük.

Aki autista mindenhol autista, de lehetnek olyan helyek ahol jobban látszódik ez. Ha pl. valahol több az inger akkor egy szenzoros autista emiatt ott telítődik és ha telítődik akkor pedig a többi dolgot is rosszabbul fogja viselni, azaz simán lehet hogy "autistábbnak" fog tűnni. Meg persze a maszkolás is van (gyógypedagógus nekem azt mondta hogy sok autista van, aki már óvodásként maszkol) és van aki idegen helyen maszkol és otthon nem, de ritkábban ez akár fordítva is lehet. (Én pl. -lehet hogy óvodásként máshogy volt, sajnos nem emlékszem-, de tiniként és felnőttként pont idegen helyen engedem el inkább a maszkot és otthon nem, mert otthon elvárt, máshol meg annyira nem érdekli az embereket. Persze valamennyire mindenhol maszkolok, de otthon sokkal jobban.)

De persze lehet introvertált, lehet szociális szorongás/fóbia a háttérben meg még rengeteg más dolog.

#9 A jól meghatározott szabályoknál igen, a "dehát egyértelmű" szabályoknál nem.