Van olyan, hogy beteg gyermekek otthona? Pl. Fogyatékos, autista gyermekeknek bentlakásos otthon?

Dunaalmáson voltam régen gondozó, ott is van ilyen intézmény. Elvileg gyermek- és ifjúsági szeretetotthon, de sok idősebb korú lakó is van, akinek nincs hová menni.

2 éves volt a legfiatalabb, mikor ott voltam.

Súlyosság szerint vannak az egyes osztályokon, pl. kicsi fekvősök, nagy fekvősök, nagy járóbetegek. Széles a skála, hogy kinek milyen súlyos vagy könnyebb az állapota.

Sok a gondnokolt, de van olyan is, akit néha hazavisznek, sőt olyan is, akit minden hétvégén. Persze ebből van kevesebb.

Spec. iskolába járókat külön foglalkoztatják, külön viszik a sulijukba.

Hármas vagyok. Nem tartalak gonosznak, egyszerűen csak nyilvánvaló, hogy nem tudod elképzelni az anyai érzéseket, ha egyszer nincs gyermeked. Addig nem is lehet.

De tudod, attól, hogy valaki nem egészséges, még a gyermeke a szüleinek... mindig bent van a pakliban, hogy valaki betegen születik. Próbáld elképzelni, hogy már párban vagy valakivel, nagyon akartok babát. És összejön, aztán hasadban van 9 hónapig. Tervezel, kialakul a kötődés, szülés után egy még közelebbi, semmi máshoz nem hasonlítható anyai szeretet. Nem úgy megy ám, hogy ja ez a gyerek ilyen, akkor hagyjuk. Igen, van aki hirtelen elfordul az újszülöttől, sokan vannak így. De nem vagyunk egyformák, és van, akiben ugyanúgy megvan az erős érzés, hogy mindent megtesz a gyermekéért, kiáll mellette és szeretni fogja.

A másik meg, hogy nem derül ám ki rögtön mindenkiről. Van, akit 4 évesen diagnosztizálnak, hogy autista. És akkor? Hogy lehetne eldobni az addigi érzéseket? S miért kéne?

S elárulok két tényt:

1. a szellemileg sérültek mindig értelmesebbek és mindig többet tudnak, mint ami kívülről egy idegennek látszik.

2. egy ilyen otthonban mindig leépülnek... családban mindig jobban fejlődnek. Meghajlok azon szülők előtt, akik a lehető legtöbbet ki tudják hozni kemény munkával, és sok ki nem mondható dologgal a sérült gyermekükből.

De van helyzet, amikor azt is megértem, hogy valaki beadja... ott Dunaalmáson pl. volt egy fekvős fiú, az égvilágon semmit nem tudott csinálni, nem beszélt, nem tudott még ülni sem. 24 órás felügyeletet és ápolást igényelt. A szülei nem tudták ezt megoldani otthon. De az Édesapja minden áldott pénteken eljött érte, és karjába véve hazavitte. Aztán vasárnap este vissza.

Meg volt egy auti kisfiú, aki agresszív lett a kistestvérével szemben, őt meg azért adták be. De érte is rendszeresen eljöttek.

Amúgy meg rengeteg családot ismerek, akik otthon nevelik a különféle módon sérült gyermeküket, és nagyon szépen tudnak élni, fejlesztik, törődnek vele, szeretik a többi testvérrel együtt. Sokszor nagy küzdelemmel, igen. De megértem őket is, és főhajtásom feléjük.

Pedig szerintem sokan beadnák, ha lenne több ilyen intézmény, illetve, ha anyagilag megengedhetnék maguknak.

Nekem is van ilyen ismerősöm, akinek súlyosan értelmi fogyatékos és autista a gyereke. Azért ezt ne úgy képzeld el, mintha egy gyerek süket, vak vagy tolószékes lenne, hiszen őket valóban ugyanúgy lehet szeretni, sőt, náluk elég erős a kötődés, még erősebb is, mint egy átlagos gyereknél.

De az autizmus az elég nehéz ügy. Konkrétan semmi érzelmet nem mutat a gyerek irántuk, sőt. Egész konkrétan az anyuka is megmondta, hogy teljesen mindegy lenne a gyereknek, hogy ki gondozza, sőt, talán egy hozzáértő környezetben még jobb is lenne neki. A családban szenved mindenki, a beteg gyerek és a többi családtag is. Viszont így az édesanya nem tud dolgozni, egy fizetésből élnek, konkrétan nyomorognak, a nagyszülők igyekeznek segíteni, de ők is egyre nehezebben bírják. Hosszú távon már az anyuka is pedzegeti az intézményt, de az édesapa hallani sem akar róla.