Borzasztóan érzem magam! Rossz anya vagyok?!

jaj... elfelejtettem!! holnap vérvétel...:S úgy fosok tőle, mint az állat!!... remélem, nem kell szurkálgatni majd sokszor és elsőre túl leszünk rajta!!

ja és még valami, Ági ma megy a fogorvoshoz és belekezd a fogszabályzásba :) csodaszépséges leszek tuti :P

puszi

Szióka:) Arra ébredtem rá, hogy Kati épp azért nem írta le folyamatában a kálváriájá, hogy ne nyomja rá a bús bélyeget az ide leirt sorainkra....én bízom benne, hogy egy egészséges testü - lelkű Katit kapunk vissza!

Àgi, mosolyod szó szerint ragyogó lesz...fémesen ragyogó!!!:) mindenképp látnunk kell a fogszabájozós fejedet, ezt le kell fotóztatnod! :) Alen vélhetőleg nem lesz szitakezű, jól fogd le a karját, hogy ne rántsa meg.

Zsoltikát jelentem tegnap beirattam oviba, tehát 2012 tavasszal megkezdi pályafutását, ami a rémálmom, dehát majd csak lesz valahogy.

Felvettem egy uj értékesítőt a hotelba, itt van 2 hónapja, és életemben először melléfogtam:( olyan jól eladta magát a csaj, hogy eszméletlen, simán bedőltem! Marha szimpi, kedves, csinos, mosolygós, értelmes, elmondta, milyen jó kapcsolatrendszerrel bír, milyen ügyesen szaporitja meg majd a rendezvények számàt, nem kevés bérért , jelzem. És az áttörés nem jött el...elvan, dolgozik, de mást nem csinál, mint a kb fele annyi bérért dolgozó értékesitő. Se egy önálló gondolat, semmi aktivitás...mi a francot kezdjek vele? A másiknak mondtam, ha nem tanitja be rendesen, nem kezd el dolgozni, ahogy elvárjuk és amiben megegyeztünk, mehet világgá....de hogy én türelmetlen vagyok, mit várok ilyen rövid idő alatt? - szerintem 2 hónap egy örökkévalóság...:) ha kiteszem, bajban lesz, egyedül neveli a gyerekét. Ha itt marad, vagy belejön, vagy nem a munkába. Rohadt magas pénzt kap a semmiért! Ettől vagyok idegbeteg! Hogy lehet ezt finoman kezelni? Vagy csak durván mondjam neki, hogy szar vagy babám, kapd össze magad? Jajj, én ezt nem tudom kezelni....

Bármilyen hozzászólásotok segithet! L.

:D természetesen megy a fotó majd...:S de előtte aláíratok egy papírt a férjecskémmel, hogy így is szeretni fog majd!! :D bár, ha egy szülést túl élt nem lesz gond egy fogszabályzóval sem :) egyébként azért örültem, hogy a drágább megoldást választhatom, mert így nem vas és fém színű lesz, hanem fog színű porcelán. 200 euróval drágább, de mondtam a férjemnek, hogy a lelkivilágomnak meg egy vagyont megér így az Ő nyugalmának is ez a kulcsa!! :) bele is ment azonnal!!

Lilla: a helyzet a következő!! holnap szépen behívod a hölgyet egy kis személyes beszélgetésre. nagyon kedvesen, türelmesen vázolod Neki, hogy nem ezt ígérte, amikor felvetted ide dolgozni!! mivel jó főnök vagy adsz Neki egy lehetőséget, amivel jó lenne ha élne is, hogy ne kelljen megválnotok egymástól. szerintem ez lenne a legegyenesebb és számodra is a legegyszerűbb. adsz egy másik lehetőséget és ha ez nem ösztönző akkor semmi!!

Sziasztok Lányok!

Amit most írok, lehet hogy unalmas lesz, lehet hogy bántó , de épp annyira lehet megdöbbentő is. Nem exhibicionista magamutogató önvallomás vagy észosztás a célom, csak úgy gondolom, hogy az adott élethelyzetetekben talán ki tudjátok venni belőle azt, ami Nektek segítség vagy tanulság lehet.

Lilla által említett "kálváriám" tavaly húsvét előtt, Nagy Pénteken kezdődött. Amikor elmentünk a gyerekekkel és anyukámmal vásárolni, majd a lányomnak megfájdult a hasa a kocsiban. Akkor már egy ideje tudtam a férjem stiklijeiről, többször kértem, hogy vallja be, de ő férfi módjára körömszakadtáig tagadott. Készülődtünk a húsvétra, s bevallom nem voltam túl jó lelkiállapotban. A vásárlás is felesleges nyűg volt számomra, s fenntartásokkal néztem a nagy ünnepi locsolkodás elé. "Anya, fáj a hasam!" - számtalanszor hallott kifogás, hogy miért akarja kikötni a biztonsági övet. Szokás szerint lereagáltam, hogy nem kicsim, akkor is bekötve maradsz. Épp a felüljáróról jöttünk le, amikor kitaccsolt a gyerek. Akkor még azt hittem, hogy a reggeli után mohón elfogyasztott epres jégkrém az oka. Nem, nem az volt - calici vírus. Előtte 1 hónapot már otthon volt, bárányhimlő miatt, épp aznap írta ki az orvos, hogy egészséges, közösségbe mehet. Nem volt könnyű az a 4-5 hét, amikor egymás után mindkét gyerek "bepöttyösödött". A probléma az volt, hogy februártól kezdődően 3 nap otthon, 2 nap ovi - csaknem 1,5 hónapig tartott, mire kijött rajta rendesen a himlő.Amint megjelentek a pöttyök, rögtön otthon fogtam, melegen tartottam, de a szervezete legyőzte a vírust, de immunitást nem szerzett ellene, hiszen nem teljesedett ki rendesen. Így végső elkeseredésemben, orvosi tanácsra, szétvertük a gyerek immunrendszerét, leálltunk a vitaminokkal, s így el is kapta rendesen. De a pöttyök megjelenése után se adhattam a vitaminokat, nehogy visszatartsuk a vírus tombolását, gyengítse le rendesen a gyereket... És erre a legyengült szervezetre talált rá a calici....

A lányom egy hős, de komolyan! Ilyen kemény embert, mint ő, még sose láttam. Péntek délutántól kezdődően nem maradt meg benne semmi, még egy korty víz sem. Szombaton reggel irány az ügyelet - ne adjak semmit a gyereknek, nem kell, itassam és kész. Anyák vagytok, nem részletezem, hogy milyen volt végignézni, ahogy a szemem láttára olvadt le a hús a gyerekem arcáról....Minden nap elvittem orvoshoz, minden nap elmondtam, hogy adjanak valamit, mert a gyerekben egy korty víz sem marad meg. Nem hittek nekem. Olyan erős ez a kislány, annyira tartja magát, hogy elképzelhetetlennek tartották,hogy igazat mondok. Meg sem vizsgálták rendesen.Kedd délutánig 4 különböző orvos hajtott el a fenébe, hogy nem kell aggódni, olyan nincs, hogy a gyerekben nem marad meg egy kanálnyi víz sem és még ilyen állapotban van. Délután már ébreszthetetlenül aludt. Akkor döntöttem úgy, hogy irány a kórház és ha kell, kiverem a patáliát.Öltöztettem, s közben fel-felráztam, mert elaludt... Be a kórházba, ahol egy nagyon fiatal, nagyon unott doktornő próbált hazazavarni, mire szinte ordítozva mondtam, hogy el nem megyek addig, amíg nem tesznek valamit a gyerekért. Lebiggyesztett szájjal felvettek minket az osztályra, a nővér morgolódott, hogy s.zar a vénája, alig tudja megszúrni, de azért bekötötte nagy nehezen az infúziót. A lányom pedig alig-alig pihegve mély álomba zuhanva feküdt az ágyon. Éjfél körül, a második palack felénél bejött a doktornő és közölte, hogy a labor hibázott, valószínűleg rossz a gép, mert fals eredményeket mutatott a gyerek vérképe. Újabb vérvétel, majd hajnali 4-kor, amikor azon a bizonyos hokedlin üldögélve imádkoztam a gyerekem életéért, kivágódott az ajtó és berongyolt egy komplett konzílium, s körbeállva a gyereket tanácskoztak, injekciózták, miközben egy nővér gyengéd határozottsággal kivonszolt a szobából, hogy hagyjam a főorvos úrékat gyógyítani....Megmakacsolva magamat választ követeltem, hisz még csak nem is láttam a gyerekemet a fehér köpenyek sűrűjében. Miközben szurkálták, vizsgálták, feltépték a szemhéját és a pupillájába világítottak, a reflexeit vizsgálták - mindvégig aludt a lányom. Kiderült, hogy nem a gép hibázott, a 2 flakonnyi infúzió után még mindig életveszélyes állapotban volt a gyerek...Óránként vérvétel, injekciók, miközben térdeltem az ágya mellett és tehetetlenül néztem egyre soványodó, sorvadó kicsi testét, egyre felületesebbé váló légzését... Végigpergett előttem az életünk : a "két csíkot pisiltem"-érzés, a remény és a félelem, az orvos szavai : "Még mindig terhes?Nahát, pedig 2 fillért nem tettem volna rá, hogy a 8. hetet is megéri!", az első ultrahang, amikor izgatottan szorongattam a kicsi krumplit ábrázoló képet, az első árulás, amikor megtudtam, hogy az apja megünneplendő, hogy apa lesz megdugta az exét, mire én hozzávágtam, hogy inkább vetessük el a gyereket, mert tudom mit tett és megvetem érte, s a döntés, hogy ha ez a baba megmarad, akkor egyedül is felnevelem...Heves bűntudat és önutálat, hogy még születése előtt elárultam, pedig nem akartam ártani neki, csak sértett voltam és nagyon fájt...Érzések kavarogtak bennem és az elkeseredett ima, hogy Istenem, ne engedd meghalni, hiszen nélküle semmi vagyok...3 vetélés után gyereket szülni maga a csoda, s hogy pont Annát kaptam, az hihetetlen és elképesztően nagy ajándék. És ott, a kórházban jöttem rá, hogy mekkora kincset kaptam, s hogy nem érdemlem meg ezt a kislányt. És akkor már az imám a háláról szólt,arról, hogy Isten adta, Isten el is veheti, hisz bebizonyosodott az alkalmatlanságom, nem tudtam megóvni őt, de köszönöm azt a 3,5 évet, amíg az életem része volt. Néztem a kis megsárgult pofit, ahogy ráaszalódott a bőr a csontjaira, s igyekeztem minden még hátralévő pillanatot kiélvezni és az emlékezetembe vésni...Elengedtem őt...Szörnyű ezt kimondani, de higgyétek el, átélni még rosszabb volt : lemondtam róla, elfogadtam, hogy meg fog halni...És amint ezt letisztáztam magamban, a 2 napja eszméletlen gyereknek felvágódott a szeme és teljesen tisztán, csengő hangon megszólalt : "Anya! Éhes vagyok.Kérek májkrémes kenyeret!" Zokogva válaszoltam, hogy persze, megcsinálom és félőrülten ordítottam a nővérnek, hogy azonnal hívja a doktornőt, magához tért a gyerek. Miközben kentem a szobában a májkrémes kenyeret, a gyerek csivitelve ült az ágyon és úgy mesélte az orvosoknak, nővéreknek a pónis sztorijait, ovis barátait, és persze a kistesó miket csinál. Az a kistesó, aki fél órán belül már a kórházban volt, bárányhimlősen, calici vírussal fertőzve...Csoda történt, s hiába mondták az orvosok, hogy még semmi nem biztos, tudtam, hogy már minden rendben lesz.Még egyhetet boldogítottuk a kórház dolgozóit, akik hitetlenkedtek azon, hogy ilyen állapotban lévő gyerek már a folyosón szaladgál, holott a leletei alapján jártányi ereje sem szabadna lenni. És annyi erővel, energiával küzdötte le a két gyerekem a betegséget, hogy a vizitek kivételével a kórház gesztenyefás parkjában töltöttük a napokat.

Mégis, valami megváltozott. Valahogy beteg maradt a gyerek, s bár jókedvű volt,futkosott is, mégsem volt az igazi Anna...Az, akit előtte ismertünk. És ez nem anyai hülyeség, a barátok,rokonok is mondták, hogy milyen csendes, visszafogott a gyerek. Mind a kettő. A doki válasza : hát komolyodik a jelleme... De tudjátok mit? Nem a gyerek volt beteg, hanem én...Az én lelkem, hogy a tapló férjem arra használta a kórházban töltött időt, hogy szabadon qrvázzon...Gyűlöltem érte,úgy éreztem, hogy elárulta a gyerekeit.Persze uralkodtam magamon, de az én kínom sugárzott ki a "kölykeimre", tudat alatt is. Teltek-múltak a hetek, közben összetörte az autóját is, így az enyémmel járt csajozni,amitől egyre frusztráltabb lettem. Közben homeopátia segítségével orvosoltuk a gyerekek bajait,de az új orvosunk szavai szíven ütöttek. "Anyuka! Most megoldódott a kicsik problémája. De azt ne tessék elfelejteni, hogy minden, ami a szülő lelkében zajlik, az lenyomatot hagy a gyerekén is. És amíg a maga lelke nincs rendben, addig nekik is lesznek problémáik.Én nem avatkozom bele senki életébe, de ha gondolja, tudja a számomat, azon elér és biztosan találunk valami megoldást." Borzasztóan éreztem magam. Hiszen milyen anya az, aki saját magától sem tudja megvédeni a gyerekeit? Homeós bogyók ide vagy oda, tudtam, hogy baj van velem. Imádkoztam, kiutat keresve, de nem jött válasz. S tudjátok mit tettem? Nézzetek hülyének....google a barátod...Beírtam a keresőbe a következőt : borzasztóan érzem magam, rossz anya vagyok.... Ismerős? Ha egy kicsit feljebb gurgatjátok az oldalt, valami hasonlót találtok. :) "Borzasztóan érzem magam! Rossz anya vagyok?!" Igen, ezt a kérdést dobta ki a kereső....

Na, azóta itt vagyok és osztom a "nagy bölcsességet".

És az a vicces, hogy azóta 2-3 barátnőm is kipróbálta ezt az írjuk be a google-ba dolgot - és bevált. Kivétel nélkül barátokat találtak, ahogy én is. :) Köszönöm csajok. És ne reménykedjetek, a következő hozzászólásomban mindenki megkapja a maga beosztását. :)

... KÖSZÖNÖM!! hogy ismerhetlek, hogy azt mondhatom, egy fajta példaképe vagy az életemnek!! hogy egy kicsit még így ismeretlenül is, de a barátomnak érezlek... a részleteket később, csak a pult mögött ülve mégsem bőghetek!! a munkatársam már így is furcsán néz, a sminkem is lefolyt már...

Ági

Vercsi, ezt jó volt olvasni....imának bőven megfelel. nem ismertem. lényegében tőle mást sem ismerek,mint a Kis herceget... ettől a könyvtől meg már kiskoromban is egyfajta szorongás töltött el. úgy éreztem, hogy ez még nem való egy gyereknek, mert nem világos minden sora és a mondanivalója... tartom ezt ma is.

szóval ezeket a sorokat nem ismertem, köszönöm, még párszor elolvasom.

puszi: L.

sziasztok!!

Kati... a soraid elolvastattam a férjemmel is, hát... igazából megszólalni sem tudott!! ahogy először én sem!!

nagyon remélem, hogy ezen a sok rosszon túl most már boldog, egészséges, teljes életetek lesz a gyerekekkel!!

egyébként hogy vagytok hárman??

Lilla :) hogy mi mindig megtaláljuk egymást ;) igen, jött egy kis visszaesés, valóban rájött, hogy ez most nem olyan néha itt alszok, de azután megyek anyáékhoz dolog és berezelt!! :) ezért találok ki minden marhaságot, tegnap már azt tettetem, hogy sírok, hogy vigasztaljon meg és csak azt várja meg, amíg én elalszok, mert Nélküle nem megy :D magamban meg úgy nevettem, mert annyira aranyos volt, ahogy vigasztalt, hogy mama ne sírjááá itt van a manó :D eszem is meg!! természetesen 10 perc és 5 könyv után horkolt!! :) a férjem már régen feladta volna az így nem látom a barátok közt-öt felkiáltással!!...:S le is szidtam egy kicsit, mert mondtam Neki, össze kell hogy dolgozzunk az eredményességért.

VÉGRE GYÖNYÖRŰ AZ IDŐ!! 12 fok van, verőfényes napsütés, előkerült a motor...:) Alen meg van őrülve érte!! reggel már cibálta ki a kocsiból és fél 7-kor rángatta ki anyósomat, hogy Ő motorozni akar :D én meg csak nevettem.

vasárnapra terveztem is egyből egy állatkertet, ha marad a meleg!! alig várom!! ma 1 éves a kis unokahugi, holnap buliba megyünk :) egy triciklit vettem Neki meg egy cuki ruhácskát :) igazi csajok, lila-rózsaszín :)

és egy kis feketeleves: a párom közölte tegnap, hogy mikor leszek hajlandó változtatni az elmebajomon és a viselkedésemen...:S mondom: mi???? én tökre azt hittem, alakul a dolog, tök jól megvagyunk, igyekszek nagyon beszámíthatóvá válni, kedveskedni Neki, figyelni Rá, erre... először totális elsötétedés, pánik, azután elolvastam Kati sorait és megembereltem magam!! kerekítettem egy csudi ebédet, nagyon-nagyon türelmes és kedves voltam, vacsit készítettem mire lefürdött és amikor Alent lenyomtam azt sem hagytam, hogy elaludjon a Fábry alatt, hanem szépen rá vetettem magam!! volt ám nem kis meglepődés!! :D nem igazán vagyok az a kezdeményező fajta, de nem is olyan rossz ez!! :) és 40 perccel később önelégült vigyorral feküdtem le aludni a fejem felett pedig még eloltottam a Super Women feliratot!! :) KÖSZI KATI!!!!! ezen túl ezekhez tartom magam és olyan boldoggá teszem, mint még soha senki!!!! :)

mik a tervek hétvégére??

puszi

Én nem találok szavakat.

Azt hiszem, kibőgöm magam este, aztán jövök, hátha valami eszembe jut azon a szimpátia-fájdalmon kívül, ami most mardos. Legalább három számot nőtt a szívem, és ólomsúlyok nyomják lefelé... én már ennél kevesebbtől is összeroppantam volna... már olvasva is csak bőgni tudok.

Szilvi