Igaza van a férjemnek?

"utolsó!

jó, hogy egyenlőre csak te vagy ilyen véleményen.

így van esély, hogy kevés ilyen a gyerek le van sz.rva anya van! "

Normális vagy? Egyrészt, az neked még eszedbe sem jutott, hogy nem mindenki él úgy, ahogy te/ti, de attól még ők is normális emberek? Másrészt az miért szarja le a gyerekét, akit nem zavar, ha otthon társaság van, és ő is szívesen becsatlakozik, miután a gyerekek már alszanak?

Mellesleg a kérdezőt olyan szinten megértem, hogy a kisebbik gyerek még tényleg nagyon kicsi, éjjel is kelni kell hozzá, nyilván nem vágyik jövés-menésre este, amikor neki amúgy sem lesz zavartalan pihenése reggelig. Sőt, voltaképpen azt is megértem, ha nem szereti egyáltalán, ha este náluk van valaki.

Viszont: az otthon az apának is legyen otthon, ahogy mindenki másnak is. Olyan megoldást kéne találni, ami mindenkinek jó. Mert azt azért lássuk be, az apának nem jó, hogy ő otthon nem tud találkozni a barátjával, aki csak este ér rá, neki ehhez el kéne mennie valahova. Én valahogy úgy oldanám meg, hogy jöjjön az a barát később, amikor már a gyerekek alszanak, és persze mindezt úgy, hogy nem hangoskodnak.

Mondjuk hozzánk is gyakran jöttek barátok, igaz nem két hónapos volt már akkor a fiam, de nálunk az vált be, hogy már eleve úgy aludt el, hogy volt egy kis alapzaj (normál hangerővel történő beszélgetés, nyilván nem hangos zene meg visítva röhögés), és akkor később sem ébredt fel arra, hogy nevetgéltünk, beszélgettünk.

Ja, annyit még bele akartam írni, hogy az tényleg elvárható lenne, hogy legalább amíg a baba ilyen pici, addig ne ez legyen, mert azért az is teljesen érthető, hogy a kérdező nem akar fent maradni éjfélig, amikor még nyilván kelnie kell éjjel többször is. A kompromisszumos megoldást arra értettem, amikor már a picurka is nagyobbacska, nem kel fel éjjelente többször.

De ezt az apukával is meg kéne beszélni, hogy mi az oka a kérésnek, és hogy esetleg később már meg lehet ezt oldani, de ilyen kicsi baba mellett ez még nagyon megterhelő.

Szánalmas vagy.Nem tudsz megbántani mert nagyon fontosak a gyermekeim és foglalkozom is velük. Életre nevelem. Kiegyensúlyozott nyitott gyerek.

De te egy egysejtű szintjén lehetsz ha egy hozzászólásból ilyesmire következtetsz.Jusson eszedbe amikor már egyedül neveled a gyereked.

21 est nagyon jól leírta.Én is önvizsgálatot tartok,valakinek nem igénye.Azonban ha a párjának az akkor kompromisszum szükséges.Mi szerencsések vagyunk,mert mindketten társasági emberek vagyunk. Ebből nincsenek súrlódások.

Lehet úgy kéne megoldani hogy havonta 1-2 x előre megbeszélve legyenek olyan napok amikor apa barátai felmehetnek.Anya meg nagyihoz vagy barátokhoz megy ha nagyon nem bírja,vagy alkalmazkodnak kölcsönösen és mindenki otthon marad.