A GYET-en lévő anyukákról miért gondolják azt, hogy lusták, ingyenélők, kiszolgáltatottak, felelőtlenek és még sorolhatnám?

Kérdezővel értek egyet. Igazából az lenne az ideális minden családban, ha apa keresne annyi pénzt, hogy anyának ne kelljen munkahelyen dolgozni, amikor fáradtan hazaér munkából kipihent feleség várná tipptopp háztartással, meleg vacsorával, anyának jutna idő férjre, gyerekekre, saját magára. Ez egy stresszmentes, boldog család képe, ahol mindenki nyer, és senki sem ingyenélő.

Fröcskölődő válaszoló napi 6 óra alvással, 4 gyerekkel, reggel 5 órás ébredéssel...hát bocsi, de ha ez az élet, én inkább felkötöm magam :) ráadásul, ha ennyire felhúztad magad, akkor itt bizony savanyú a szőlő. Válaszaidból ítélve a te férjed kutyába se vesz téged és a munkád, ha szerinted más férj előbb-utóbb úgyis otthagyja az "ingyenélőket". Mivaaan???!!! Az összes boldog és kiegyensúlyozott család, akit ismerek, mind olyanok, ahol anyuka férj kérésére nem dolgozik.

(Ui: gyedes és gyesen vagyok két gyerekkel, és egyelőre gőzöm sincs hogyan fogom összeegyeztetni a munkahelyemet az ovival, bölcsivel. 8-5-ig vagy 9-6ig van munkaidő mint minden normális munkahelyen, apjuk még korábban indul és később érkezik, nagyszülő nincs. Valószínűleg fizetek majd bébiszitternek, hogy hozza el őket, de akkor felvetődik a kérdés, hogy minek dolgozzak, ha bébiszitzerre megy el a pénz...)

Szerintem is a kérdezőnél a pont. Nálunk "csak" 2 gyerek van, viszonylag normális állással rendelkezem, hasonlóan közszféra. És kezem lábam összeteszem miatta, soha nem állnék le pocskondiázni és "észt osztani" más nehezebb helyzetben lévőknek, amikor tisztában vagyok vele, hogy milyen jó sorom is van.

Még 2 gyerket is nehéz összeegyeztetni a munkával és a háztartással. Amit a kérdező leírt az 100 %-ig így van a napköziben tanulásról, (amúgy nemrég pont volt erről egy kérdés) azt otthon még rendesen át kell ismételni, főleg ha kicsit "nehézkesebb" a gyerek.

nem azt mondom, h nem lehet megoldani, de meglehet, csak az élet állandó kapkodás, rohanás, szervezés stb.

Én azt mondom, h valakinek van lehetősége menjen el részmunkaidőbe, az a legjobb, ha erre nincs és anyagilag jól állnak maradjon otthon, míg a gyerekek nagyobbacskák nem lesznek.

Csináljátok úgy ahogy neketek jó: továbbá az előttem szólóval is egyetértek, nagyon sok férfi tudja értékelni, h kipihent tip-top feleség, lakás, meleg étel, este szex várja odahaza.

Én is csatlakoznék az előttem szólókhoz. Szerintem semmi gond nincs azzal, ha egy nagycsaládos anyuka még otthon marad mig nagyobbak nem lesznek a gyerekek. Ha anyagilag nem megterhelő, és a férjjel közösen megbeszélik, hogy nekik ez így jó, akkor ez miért baj? Meg mi ez a hülyeség, hogy a férj lelép az ilyen ingyenélő mellől? Közösen döntöttek úgy, valószínű, hogy a férjnek is jobb, hogy egy rendezett otthon várja, és nem egy idegroncs feleség. Inkább pont az olyan hárpiák marják el otthonról, akik agyon hajszoltak, és nem azok akiknek van idejük mindenre, saját magukra is, nem elhanyaoltak.

Meg felvetült, hogy akkor ha már otthon van, akkor ne járjon a gyerek oviba. És az miért is lenne jó a gyereknek? Azért akárhogy is nézzük, egy 3+ éves gyereknek szüksége van a szocializálódásra. Ezt nem helyettesíti a játszótér meg hasonlók.Teljesen más ingerek érik ott, amikre szükség van.

Én is úgy érzem, hogy a 64%-osnál inkább savanyú a szőlő. :))) Igen, marha jól össze van hozva minden, mondjuk tényleg előnyös, hogy írtó közel dolgozik a lakóhelyükhöz illetve az intézményekhez, de nem tudom. Így bele gondolva, hogy ez a folyamatos gályázás megy heti 5 nap, órás alvásokkal, hát nem igazán irigylésre méltó.

Az meg elég elcsépelt szöveg, hogy az állam nyakán élősködik meg az adófizetőkön... Szánalmas. Sz.ros 25ezerről beszélünk, eleve csak fél éve van gyesen, előtte ő is rakott a közösbe, meg a későbbiekben is biztos fog még, meg a férje is tesz. Ne mártírkodjuk már túl, hogy az "én adómból"..

Nem kéne ilyen mértékű rosszindulattal megközelíteni a másikat csak azért mert másképp gondolkodik, más módon él.

3 gyerekes GYED-en levő anya vagyok. (úgy olvastam, ez fontos :)

Piszkosul nem érdekel senki véleménye, gondolatai. 38 évesen eljutottam arra a pontra, hogy nevetni tudok azon, hogy épp kinek, miért nem felel meg a mi életünk.

Sorolom, miben hibáztam már az eddigi életemben: miért 29 évesen szülöm az elsőt, miért nem vállaljuk be rögtön a másodikat, a kis korkülönbség a jó, miért adom be másfél évesen bölcsibe, miért nem maradok otthon, miért kell visszaállnom dolgozni, szívtelen, karrierista nő vagyok.

Miért pont 4 év lesz a két gyerek között, nem fognak tudni együtt játszani, önző vagyok, mert ez csak nekem jó, miért jár a nagy óvodába, mikor otthon vagyok a kisebbel, miért adom be 2 évesen a gyereket bölcsibe, miért megyek vissza dolgozni.

Miért nem akarunk 3 gyereket, hisz arra egy csomó támogatás jár, miért kell a 3. gyerek, ja persze, a sok támogatás miatt szülök újra.

Miért kell mind a háromnak külön szoba, így nem fognak tudni közösen játszani, miért alszik egy szobában velünk a kicsi, ha egyszer van külön szobája is...

Miért megyünk ennyit kirándulni, úgysem fognak rá emlékezni, miért sétálnak a gyerekek apával, ez a nő dolga, miért nem jön velünk az apjuk, ő nem a család része?

Meddig akarok otthon maradni? Nem érdekel a munkahelyem, a karrier? Miért jártok ennyit étterembe, nem tudsz főzni? Miért nem rendeled a kaját, egy csomó időt megspórolnál vele, minek főzöl majd' minden nap?

És így tovább, és így tovább...

Kedves kérdező! Mindegy mit csinálsz, sosem leszel jó. Mindig lesz olyan, akinek épp az nem tetszik, amit épp teszel. Egyetlen megoldás van, ha fittyet hánysz az aktuális elvárásoknak, és nem reagálsz, vagy épp visszavágsz a fanyalgóknak.