A szülés óta egyáltalán nem kívánom a feleségemet, nem vonz már, mint nő, és ez egyre rosszabb, mit lehet ilyen helyzetben csinálni?
6 éve vagyunk együtt, 3 év után házasodtunk össze, most született meg az első babánk nemrég. Szeretem a feleségemet, de már nem kívánom, nincs köztünk szex lassan 1 éve. Eleinte a tilalmak miatt nem volt, de idővel rájöttem, hogy nem is vonzódom már hozzá, nem kívánom őt, annyit változott a teste is, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá felizgulni. Előtte gyönyörű nő volt, sosem volt ezzel gond.
Egyetlen egy alkalommal próbálkoztunk az 1 év alatt, a szülése után, amikor már lehetett, de az is borzasztóan sikerült, annyira kitágult "ott lent", hogy szinte nem is éreztem belőle semmit, idővel persze le is konyultam és azóta nem próbálkoztunk többször... Illetve volt azóta még pár alkalom, hogy a feleségem bújt, és próbált volna kezdeményezni, de szó szerint nem áll fel rá a szerszámom, bármit is tett szegény, pedig igyekeztünk, de nem tehetek róla, egyszerűen annyira megváltozott az egész teste, hogy egyáltalán nem vonz már, semennyire sem kívánom őt. :S
Vannak itt olyanok, akiknél volt hasonló probléma? Mit lehetne tenni? Mivel tudnánk ezt a dolgot megoldani valahogy?
Elválni nem szeretnék, de sajnos ez az egész egyre jobban megviseli a kapcsolatunkat is, a feleségem egyre nehezebben viseli ezt a helyzetet, és persze engem hibáztat, amiért "nem tekintek rá nőként", de nem könnyít a helyzeten ezzel, pláne, hogy mostanában emiatt elkezdte elhanyagolni magát és azóta egyre rosszabb minden. Szerinte én vagyok az "impotens", pedig más nőkre azonnal megkeményedek, szóval nem velem van a baj.
Mit tehetnénk?
Egyébként még ha (tegyük fel, bár nem hiszem, hogy így lenne, de tegyük fel) nem tudnék rá nőként tekinteni azután se, hogy lefogyott, akkor is muszáj lenne változtatnia ezen az állapoton, amiben most van, már csak önmagáért és a saját egészsége érdekében is! Ha nőként nézek rá, ha nem, a cukorbaj és a vérnyomás attól még motiválhatná!
És nem arról van szó, hogy csak a tökéletes test izgat fel, na de azért mekkora különbség van egy csinos, 62 kg-s és egy közel 120 kg-s slampos nő között?? Attól még, mert szeretem, attól még nem kívánom meg így, ahogy most kinéz, mert egyszerűen nem vonzó! Nem is próbál az lenni, de közben bújna, és megsértődik, mikor nekem meg nem áll fel.
válasza:ismerkedj, majd észbekap.
ha attól se, akkor válj el!
Mondom, elválni egyelőre nem szeretnék, azért 6 év mégis csak 6 év... de a pszichológust mondtam neki tegnap este. Azon is kiakadt. Hogy szóval szerintem ő bolond?! Meg hogy nem elég, hogy kövérnek tartom, de már őrültnek is? Mondtam neki, hogy nem, de kéne szakember... erre azt mondta, nekem kéne szakember, nézessem meg magam, miért lettem "impotens". Nem akartam neki mondani, hogy csak őrá nem áll fel, más nőkre igen, mert abból csak még nagyobb sértődés lett volna.
Reggel már azt mondta, párterápiára esetleg hajlandó lenne, ha én is megyek, de még mindig láttam rajta, hogy ő továbbra is úgy gondolja, velem van a baj, én szorulok segítségre, és ő csak engem kísérne el, hogy nekem tudjon segíteni egy terapeuta a "férfiasságomat helyretenni".
válasza:# 71: nézd, még ha igazad is van, akkor sem oldódik meg tőle a helyzet! Mert te azt várod, hogy változtasson, ő meg azt, hogy fogadd el olyannak, amilyen. Egy helyben álltok mindketten és nem közelítenek az álláspontok.
117 kg-ról lefogyni minimum egy év. És addig? Nulla motivációja van, mert nem érzi magát nőnek (ez az önbecsülést rendesen hazavágja).
Hmmmm.... eszembe jutott valami. Egyszer megleptem magam egy fotózással. És amikor olvasgattam nők tapasztalatait, akkor egy nő írta, hogy túlsúllyal elégedetlen volt a testével, fogyni szeretett volna, de kilátástalannak érezte. Kitűzte magának, hogy majd ha már lefogyott, akkor elmegy egy fotózásra. Aztán rájött, hogy ez egyáltalán nem motiválja. Úgyhogy fordítva csinálta. Elment túlsúllyal, megtapasztalta, hogy így is képes csinos és nőies lenni, látta magát kívülről, és ez motiválta, hogy MÉG csinosabb legyen, úgyhogy utána gyorsan fogyott is 20 kilót. Hidd el, tényleg motiválóbb, ha el tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Mert ha nem szeretem magam, akkor minek tegyek magamért?
Nekem is az segített, hogy megtanultam szeretni és elfogadni saját magam, és ez arra ösztönzött, hogy akkor többet tegyek magamért! Jelenleg nagyon pici túlsúly van rajtam (kb. 5 kiló), nem akarok fogyni, de eljárok futni, adok az öltözködésemre, stb. Magamnak akarok tetszeni, nem másnak! Magamért akarok tenni, nem másért. De ehhez meg kellett tanulnom szeretni magam!
Ha NŐT akarsz, akkor azt "tápláld" a feleségedben. Jelenleg folyton arra emlékezteted, hogy kövér, tehát a kövér nő kap impulzusokat. Nem feltétlenül szex kell a nőnek, hanem pl. romantikus program, apró (a nőiességére emlékeztető) ajándékok, annak erősítése, hogy mi az benne, ami továbbra is vonzó. Mutasd meg neki TE, hogy ott van benne a nő. Ha kap impulzusokat, ha erősíted, akkor megjön a motivációja, hogy tegyen magáért!
válasza: válasza:mond meg neki hogy másra feláll, csak rád nem.
itt a szép szó nem segít már.
válasza:Az elején szkeptikus voltam a kérdezővel kapcsolatban,pláne azért mert én is sokat híztam terhesség alatt,viszont le is fogytam,még kevesebb súlyra is (nem 1 év alatt,valamivel több) a kérdező ha igazat ír,akkor valóban mindent megtett amit lehetséges,és ha ő nem kívánja a majdnem 60 kilóval több asszonyát,az is érthető.Felajánlott nem is tudom hány dolgot,de a nő teljesen elutasított mindent.ez gáz.
csak nem tudom miért nem veszi észre,hogy ha így halad meg fogod csalni.Mert hiába mondod,hogy ááá,nem,dehogy,az igazság az,ha nem változik valami félre fogsz kefélni,és ez valahol érthető is lesz,bár nem vagyok a híve az ilyesminek.
válasza: válasza:Továbbra is azt mondom, hogy még ha igaza is van a kérdezőnek, nem megy vele sokra. A depresszió egy beszűkült tudatállapot, olyankor az ember nem látja reálisan sem önmagát, sem a környezetét, és egyedül nem tud kilábalni belőle.
Persze, lehet zsarolni, meg otthagyni, de az mire lenne megoldás? Egy sor újabb problémát szülne, azért válni nem olyan egyszerű, vagyonmegosztás, stb., plusz a gyereknek továbbra is lenne egy depressziós anyja, ami legalább olyan veszélyes - ha nem veszélyesebb -, mint a túlsúly.
Lehet egymást hibáztatni, de attól a helyzet nem fog megoldódni, csak még jobban elmérgesedik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!