A szülés óta egyáltalán nem kívánom a feleségemet, nem vonz már, mint nő, és ez egyre rosszabb, mit lehet ilyen helyzetben csinálni?

Az a mondata a feleségednek, hogy "én elfogadom magam ilyennek, te is fogadj el", egy utolsó segélykiáltás volt a részéről.

Mert NEM tudja elfogadni magát, ez világos, de nem kap semmilyen támogatást.

Leírok néhány dolgot:

Egy ismerősöméknél a férfi EGYÜTT diétázott a feleségével, együtt mozgott vele, hogy támogassa a diétában.

Másik: nálunk úgy alakult a helyzet, hogy pont az ellenkezője: én a három gyerek után olyan vékony lettem, mint tini koromban utoljára. 48-49 kg, az arcom beesett és sovány. A melleim, amik sosem voltak óriásiak, de egy klassz B méretem volt, nem hogy megereszkedtek volna, hanem szabályosan eltűntek a semmibe, felszívódtak.

Két darab bimbó egy-egy szúnyogcsípésen, miközben a bordáim kint vannak.

Nekem nehéz ezzel együtt élni, de meg kell tanulnom, mert nekem így változott a testem, és ezen nem segít diéta.

És a férjem így is kívánatosnak tart, azt mondta, hogy az emberek irányába megoldom push uppal, neki meg így is tetszik. És a minap tudod mit mondott amikor ezen szomorkodtam? A fülemben cseng: "Azt ne felejtsd el soha, hogy ezekkel tápláltad a három legkedvesebb gyerekemet."

A hüvelyhez: nálam előfordul, hogy a levegő is ki-be jár (amikor alább hagyok az intim tornával pár hétre), vagy a víz belemegy, ha fürdök és később kifolyik, a férjem szerint finomabb vagyok bent mint valaha.

És tudom, hogy ez nem a szülés utáni stoppoláson múlik, ugyanis csak a gát résznél tudják szűkebbre húzni, belül a hüvely tágassága olyan amilyen. Ha meg le vagy konyulva, akkor naná hogy lötyögsz benn, ez nem is kérdés...

Szerintem is külső segítségre van szükségetek, mert a helyzet elmérgesedett, és úgy tűnik, nem tudtok kilábalni.

Hát igen... azt, hogy a mellem lóg, nekem is nehéz volt elfogadni. Valószínűleg a párom is érezte rajtam, hogy szégyellem, mert nem nagyon ért hozzájuk, sokszor melltartóban meg pólóban szexeltem (nem csak azért, mert szégyelltem, hanem mert a mozgástól rettenetesen lötyög, kellemetlen érzés).

És most, hogy terhes lettem, a legnagyobb meglepetésemre a párom mellmániás lett... pedig még semmi jele nincs, nem nőtt, duzzadt meg, továbbra is lóg... és rettenetesen jólesik, hogy a párom így is kívánatosnak tart. (Pedig az első gyerekemnek nem ő az apja.)

leülsz vele, utoljára elmondod hogy a mi bajod vagy változtat vagy elválsz. kész

am ki kívánna egy 100+kg-os igénytelen nőt???

Én egy megoldást látok.

Egy őszinte feltáró beszélgetést a feleségeddel.

Majd részéről sport,diétával.Így a melle is feszesebb lesz valamivel.

Ha szeret és neki is fontos a jó szex,akkor intim plasztika mellé..

Ez egy általános probléma mindkét nem részéről,hogy egy besimult kapcsolatban hajlandóak vagyunk elhízni,elhagyni magunkat.

F40+

nem, szülni ment 90kg-val,

90-gyerek-víz-egyebek

azért 82 körül jöhetett ki, most 100, az a zabálástól meg a lustaságtól van

Kicsit drasztikusan írta.De igaza van a 23-nak!

25-ös

Aterhességem alatt elkezdtem hízni (50 kg-ról indultam, mellé alacsony vagyok, tehát normál alkat) az elején. Mert megengedőbb voltam magammal, mondván most jár nekem csoki. Meg még egy meg még egy.

Férjem nem a súlyom miatt (az nem is igazán látszott, hogy híztam volna), de a csokizabálás miatt finoman szólt, hogy nem kéne, mert lehet, hogy most 1-2 kg felugrik, de a végére gurulni fogok.

Aztán a terhesség közepén kiderült, hogy terhességi cukrom van, ezért dietetikus, majd szigorú étrend. Volt benne csoki is, de ez kb. heti egy Túró Rudi volt. Nem több. Amúgy jó étrend volt, éhes soha nem voltam és szülés után 51 kg-ot mutatott a mérleg. Király, 1 kg simán belefér egy terhesség után, nem téma.

Igenám, de a gyerek mellett olyan szépen elhagytam magam (a diétát csak a szülésig kellett tartani!), hogy délután kettőkor reggeliztem - persze akkor a fél hűtőt, mert már farkaséhes voltam. Agyonfinomított szarok, mert az gyors és egyszerű.

Hopp, eltelt másfél év és nem tudtam begombolni a nadrágom. Mérleg: 57 kg. Ott sokkot kaptam, hogy ez az én földszintes magasságomhoz rohadt sok. 48-50 között kellene lennem.

A férjem esküdözött, hogy ez nem gáz, neki tetszem így is, sőt, a nagyobb fenék kifejezetten bejön neki. Őszintén mondta, viszont én magamnak nem tetszettem. Nagyon nem. Hogy úgy mondjam, nekem nem állt volna fel magamra.

Úgyhogy előkotortam a dietetikustól kapott anyagokat és visszaálltam a régi étrendre. Mellé vettem kondibérletet meg egy személyi edzőt. Ez utóbbi két okból: hatékonyabb legyen az edzés/ne sérüljek le, illetve ha valaki vár ott, akkor én se fogom elmismásolni az edzést.

Ennek 4 hónapja, ismét 51 kg vagyok, jóval formásabb, de még 2-3 kg minusz tervben van.

Igen, nagyon fárasztó heti két alkalommal 120 percen át súlyokat emelgetni (legalább valaki kiabál velem, hogy de még hármat, ne hagyd abba :)) munka és gyerek mellett, viszont megéri.

A feleségednél az is közrejátszhat, hogy nála már akkora a túlsúly, hogy nem is látja értelmét nekifognia fogyásnak.

A striákról nem tehet, az genetika kérdése, azzal barátkozz meg valahogy. A meglógott mellről se (bár a fogyás és az edzés valamennyit segítene rajta) és a tág hüvelyről se. Viszont utóbbi kettőnél, ha ő is hajlik rá, van sebészi megoldás.

Az első 2-3 hónapban nekem is tág volt. ENGEM zavart. Szerencsére magától visszaállt, de ha nem, akkor sebészhez mentem volna.

Ültesd le és mondd el, hogy téged ez mennyire zavar és kezdjen valamit. Kérdezd meg, hogy szüksége van-e valamilyen segítségre (edzel vele, étrendet tartasz vele, stb.)

Ha ez nem segít, akko viszont keményebb módszerekhez kell folyamodni.

Terhesség alatt meghízni egy dolog. Akkor a pici az első.

Utána igénytelenül nem lefogyni más dolog...