A szülés óta egyáltalán nem kívánom a feleségemet, nem vonz már, mint nő, és ez egyre rosszabb, mit lehet ilyen helyzetben csinálni?
6 éve vagyunk együtt, 3 év után házasodtunk össze, most született meg az első babánk nemrég. Szeretem a feleségemet, de már nem kívánom, nincs köztünk szex lassan 1 éve. Eleinte a tilalmak miatt nem volt, de idővel rájöttem, hogy nem is vonzódom már hozzá, nem kívánom őt, annyit változott a teste is, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá felizgulni. Előtte gyönyörű nő volt, sosem volt ezzel gond.
Egyetlen egy alkalommal próbálkoztunk az 1 év alatt, a szülése után, amikor már lehetett, de az is borzasztóan sikerült, annyira kitágult "ott lent", hogy szinte nem is éreztem belőle semmit, idővel persze le is konyultam és azóta nem próbálkoztunk többször... Illetve volt azóta még pár alkalom, hogy a feleségem bújt, és próbált volna kezdeményezni, de szó szerint nem áll fel rá a szerszámom, bármit is tett szegény, pedig igyekeztünk, de nem tehetek róla, egyszerűen annyira megváltozott az egész teste, hogy egyáltalán nem vonz már, semennyire sem kívánom őt. :S
Vannak itt olyanok, akiknél volt hasonló probléma? Mit lehetne tenni? Mivel tudnánk ezt a dolgot megoldani valahogy?
Elválni nem szeretnék, de sajnos ez az egész egyre jobban megviseli a kapcsolatunkat is, a feleségem egyre nehezebben viseli ezt a helyzetet, és persze engem hibáztat, amiért "nem tekintek rá nőként", de nem könnyít a helyzeten ezzel, pláne, hogy mostanában emiatt elkezdte elhanyagolni magát és azóta egyre rosszabb minden. Szerinte én vagyok az "impotens", pedig más nőkre azonnal megkeményedek, szóval nem velem van a baj.
Mit tehetnénk?
válasza:Lehetséges, hogy van egy kis depresszió ebben a dologban. Amiket írsz, hát, ő is pont ilyen, nincs kedve soha semmihez.
Egyébként én támogatnám mindenben, sőt, támogatom is, ha tudom, pl. még az elején felajánlottam, hogy főzök én helyette, neki ne kelljen, és direkt mindig olyan recepteket néztem, ami a diétájába belefér és ami a fogyását segíti, sőt, egy jó darabig én is tartottam vele együtt, és én is olyasmiket ettem csak, hogy ne fájdítsam a szívét, de ez sem vált be, mert bár először örült neki, később ezt is a szememre vetette, hogy én meg akarom őt változtatni és miért nem vagyok képes elfogadni úgy, ahogy most van. Mondtam, hétvégén menjünk el együtt itthonról, kirándulni vagy csak sétálni, legalább mozgunk valamit és addig is együtt vagyunk, de neki nincs kedve, azt mondja, van elég dolga, legalább hétvégén hadd ne kelljen jönni-menni, hadd pihenjen... Egyáltalán nem figyel már magára, sokszor melltartót se vesz fel, mert minek, úgyis csak kapcsolgatni kéne, stb, idegesíti, úgy mászkál otthon egész nap egy szál kinyúlt pólóban... erre írtam pl, hogy elhagyta, elhanyagolja magát.
válasza: válasza: válasza: válasza:ette vele a diétás kaját,
ő főzött
elmenne vele mozogni
vagy vigyázna a gyerekre, amíg asszonyka mozog
ő meg csak a kinyúlt pólóban van egész nap?!
na azért nem kell mindent a depire fogni!
megkapott minden segítséget, de nem!
nagy elvárás lenne egy normális otthoni ruha? vagy az, hogy hétvégén vmi programot (vagy épp sportprog.) csináljanak kettesben?
én megmondanám neki, vagy csinál valamit, vagy elválnak útjaink!
Persze, hogy tudnám! Legalább is határozottan úgy érzem, hogy tudnám, igen. Előtte is tudtam, a terhessége első feléig, akkor most miért ne menne?
Nem csak azért nem fogadom el így, mert nekem "nem tetszik", írtam is, hogy szeretem, mint embert és mint társamat, de ez neki is rossz, hogy ilyen egészségtelenül él, nem mozog semmit, stb. A terhessége alatt cukorbeteg lett, magas lett a vérnyomása is, és az orvos is megmondta, hogy ez a túlsúly miatt van és mindenképpen fogynia kell, ha még sokáig akar élni. Ezért noszogatom, mert a gyerekünk nem nőhet fel anya nélkül, és nekem is hiányzik a feleségem, az a nő, akibe régen beleszerettem. Most is szeretem őt, de teljesen szétcsúszott és ez nem elfogadás kérdése, ebből ki kell jönnünk valahogy, különben rámegy ő is, rámegy a kapcsolatunk is, és rámegy a családunk.
És attól mert szeretem, attól még 117 kg és előtte volt 62 kg... azért ez tényleg rengeteg, kétszer akkora lett, mint volt, és nekem is nehéz ezt "elfogadni", hogy ő most már ilyen, de beletörődni nem akarok, ezért próbálom motiválni. Ő se szeret kövérnek lenni, de ha segíteni akarok neki, egyből támad, engem okol mindenért... :(
válasza:# 68: Érthetőek a szempontjaid, abszolút, de a depresszión ront az elvárás. Írod, te minden tőled telhetőt megteszel, de a jelek szerint ez kevés. Ezért kellene külső segítség! Azzal mi a gond?
Én könyörögtem az exemnek, hogy forduljunk pszichológushoz, de hallani sem akart róla. Az lett a vége, hogy én mentem egyedül, nekem rendeződött azóta az életem, az övé viszont nem, jelenleg egy pocsék kapcsolatban sínylődik, állandóan panaszkodik, hogy a párja nem érti meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!