Ti mit éreznétek, ha a párotok ezt mondaná a közös gyereketekről?

Én erre nagyon érzékeny volnék és feltenném az i-re a pontot!

A közös gyermekünkről beszél, aki bennem fejlődik, és sajnos beteg, de akkor sem beszélhet így.

Én ilyen emberrel nem bírnék együtt lenni!De ez én vagyok!

Egy ilyen vizsgálat semmire sem garancia. Az én kishugomra is az összes létező orvos azt mondta, hogy nem lesz se keze, se lába, Down-kóros lesz stb stb. Ma osztályelső egy erős iskolában, az égvilágon semmi baja sem lett. És még sok ilyenről tudok a környezetemben.

Ha pedig netán valami baja lesz neki. Nagyon sok értelmi fogyatékos gyerek jobban tudja szeretni a szüleit mint néhány normális gyerek. Vannak fejlesztő iskolák, intézetek. Dolgoztam ilyenben önkéntesként, még soha sem kaptam idegenktől ennyi szeretet, mint tőlük.

Ha pedig testi fogyatékos, akkor meg miről beszélünk? Bármire viheti, ugyanolyan mint egy egészéges ember.

Ne felejstük el, hogy a fogyatékos ember is ugyanolyan ember mint mi és ugyananyni joga van az élethez mint egy egészségesnek.

Írtam már az előbb, de nem jelent meg itt. :o

Szóval a lényeg, hogy nagyon durván fejezte ki magát, de szerintem azért, mert neki is fáj a dolog.

A gyász mindenkin máshogy jön ki, tutira neki is nagyon rossz ez.

De igaza van annyiból, hogy három gyerek mellett ez nem vállalható, mert mindannyiótok élete rámenne. :(

Majd lesz még egészséges gyereked, de, ha ezt a beteget most megszülnéd, akkor többre biztosan nem lenne már mellette energiád.

Van egy nő, aki minden reggel egy buszon utazik velem, a fogyatékos kislányával. Borzalom: megkeseredett a nő. Max. 40 éves lehet, vagy annyi se, de úgy néz ki, mint egy 70 éves, nagyon vékony, nagyon ráncos, állandóan szomorú... A gyerek végigordítja a buszutat, mindenki utálja őket. A nő nem győz bocsánatot kérni a gyereke helyett. Most még kb. 9-10 éves a kislány, de mi lesz később, 15-16 éves korában?

Ugyanígy a buszon szoktam látni egy beteg kisfiút az anyukájával. Neki valami down-szindrómája lehet, kinézet alapján. Csak dülöngél meg nyögdécsel, értelmes szava nincs. Jelenleg 7 év körüli, és kisegítőbe viszi az anyukája minden nap. Ráncigálni kell, mert nem megy egyedül, nem tudja megjegyezni, hol kell leszállni. Mi lesz, mikor már erősebb lesz az anyjánál...?

Én a helyedben megtartanám. Ha ennyire megvisel, egész életetben ezen rágódnál. Van egy ismerősöm, aki szintén genetikai betegség miatt testi fogyatékos lett. Ajánlom a cikket: [link]

Egy rendkívül életvidám lány. Érdemes lett volna elvetetni?

Nem nagyon tévedhet az uh, meg téged előre vettek...az orvosod azt mondod, hogy jó, akkor nem sok esély van rá, hogy tévedett. Inkább még most, mint később.

Biztos lennének boldog pillanatok, imádnád, és ő is imádna. Egy fogyatékos gyerek általában jobban ki tudja fejezni az érzéseit. De belegondoltál, hogy 40 éves korában is neked kell majd nevelned? És belegondoltál abba, hogy mi lesz vele, ha te meghalsz? Akkor intézetbe kell mennie. Belegondoltál, hogy 24 órában el kell látnod? Nem lesz szórakozás, nem lesz olyan, hogy elmész barátnőkkel egyet beszélgetni. A párod pedig le fog lépni, nagyon nagyon hamar. Az életben nem találsz magadnak mást. El tudod képzelni a további életedet szerelem nélkül? Te is bele fogsz rokkanni.

szia, ne haragudj, de mindenképpen elvetetném. A baba vissza fog térni hozzád egészséges kis testben, nemsokára meglátod. Beszéld meg vele hétfőig, és kérd meg, hogy siessen vissza hozzád. A párod elég rondán viselkedett veled, de igaza van. Mondom ezt terhesen, a harmadikat várva. Ha a piciről kiderült volna hogy fogatékos, ha olyan baja lett volna ami születés után műtéttel nem korrigálható akkor elvetettem volna.

Kitartás, írj majd mi történt Veled!