A szülők miért nem képesek külön szobát biztosítani a gyerekeiknek?
Saját, rossz tapasztalataim alapjàn úgy gondolom, hogy a külön, saját kis kuckó nem luxus, hanem egy alapvetö dolog a normális èlethez. Nem azt mondom, hogy lehetetlen felnöni nèlküle, de sok gondot okozhat.
Èn a húgommal laktam egy szobában, aminek eredmènyekèppen annyira megromlott a viszonyunk, hogy ma màr szinte nem is tartjuk a kapcsolatot. Teljesen más bioritmusunk volt, ezèrt folyton zavartuk egymást, a teljesen más ízlèsünk miatt semmiben nem èrtettünk egyet gyerekkènt, mindenbõl veszekedès lett. Èn èvekig nem engedtem, hogy tv legyen nàlunk, aztán kapott egyet ès onnantól kezdve èjjal-nappal bömböltette, èn meg járhattam a wc-be tanulni. Kèsöbb a barátom sosem aludhatott nálunk, ès soha nem tudtam sehova egyedül elvonulni.
Szèp lassan megutáltuk egymást. Alapbòl talán kiköttünk volna, de szerintem el tudjátok ti is kèpzelni, milyen összezàrva lenni kènyszerböl egy teljesem màs termèszetü emberrel. A vègèn màr nem bírtam elviselni...
Pont emiatt megfogadtam, sosem lesz több gyerekem, mint amennyi szobám, mert ha ennyire eltèröek, megutálják egymást..
válasza:
válasza: válasza:Az öcsémmel osztoztunk a szobánkon,7év korkülönbség van közöttünk,utoljára talán 15-16 évesen zavart ez a dolog,akkor is csak azért,mert öcsém épp idegesítő kiskamasz volt,én meg idegesítő "nagy"kamasz...Ő otthon ülős,gépezős,én pörgős bulizós,nagy társaságot kedvelő..Mégsem jutna eszembe soha hibáztatni anyuékat,mert nem volt saját szobánk...így is erőn felül tettek értünk..
Aztán mikor 18 lettem elköltöztem suli miatt kollégiumba,nem mondom,h nem vártam a költözést,de nem az öcsém miatt,hanem,hogy ne legyenek szabályok,és úgy éljek,ahogy nekem tetszik,2 évre rá pedig a barátommal kivettünk egy albérletet..
Mára felnőttünk,és köszi szépen,teljesen jó a kapcsolatom az öcsémmel...
válasza: válasza:Teljesen megértem a kérdező álláspontját. Nekem szerencsém volt, mert volt saját szobám, és elmondhatatlanul nagy dolog, hogy volt egy kis zug, ahová elvonulhattam, egyedül lehettem, volt egy kis saját terem, magánéletem.
A páromnak nem adatott ez meg, az öccsével volt közös szobában. Ők szeretik egymást, nem utálják, de szintén két nagyon különböző természetről van szó, így párom is utálta, hogy nincs saját szobája.
Éppen ezért mindketten úgy gondoljuk, hogy a gyerekeknek külön szoba kell, mire elkezdenek kamaszodni. Nem mondom, hogy luxusvillában lakunk, mert jelenleg csak 1 gyerekszoba van, és lesz kistestvér, de ha nőnek a gyerekek, mi átköltözünk a nappaliba, és a kistesó megkapja a hálószobánkat. Ezt olyan 6-8 éves korában tervezzük, 18 évesen meg úgyis kirepülnek (koliba költöznek...stb.).
Ettől függetlenül megértem azokat is, akiknek ez nem kivitelezhető, éltünk ezelőtt mi is egyszoba konyhás lakásban. A panellakások nagy része is szerintem 2 szobás. Sajnos nem mindenkinek adatik jobb megoldás, akarata ellenére. A többi a gyerekek személyiségén múlik.
válasza:Csak annyi gyerek legyen, ahány szabad szoba?
Kérdező, anyukád inkább rendezett volna be dolgozószobát, és inkább Te se születtél volna meg...
válasza:Nem hiszem, hogy ennyire fel kell háborodni a kérdésemen, nem voltam sem tapló, sem sznob, egyszerűen elmondtam a saját, nagyon negatív tapasztalataimat ezzel a dologgal kapcsolatban.
Ahogy azt is hozzátettem, hogy a saját szoba nem létszükséglet, fel lehet nőni nélküle, viszont hosszú évekig megkeserítheti az ember életét, és nem hiszem, hogy erre az lenne az egyetlen reális megoldás, hogy "akkor költözzél el 18 évesen". Nyilván már megtettem, de pont emiatt nagyon nehéz volt előrejutni...
A véleményemet azonban továbbra is fenntartom, és azt sem értem, hogy azért mert valaki jól kijött a testvérével, miért feltételezi, hogy akkor mindenkinek ki kell jönni. Azért, mert mások szívesen voltak együtt, mi nem. Nekik nem lett semmi káruk belőle, akinek igen, az meg így járt...?
Furcsa, én azt hittem, hogy az értelmes felnőtt emberek be tudják látni azt, hogy két testvér lehet nagyon eltérő személyiségű, eltérő életmódú, eltérő értékrendű ember, és hogy nyilvánvaló frusztrációt okoz az, ha napi szinten viták és feszültség között kell élni. De ezek szerint az volt a normális, hogy éjjel bömbölt a TV, akkor is, ha én hajnal négykor keltem dolgozni a diákmunkás időszakomban, a wc-be jártam tanulni, mert a közös szobában nem lehetett és télen egy privát telefonbeszélgetés is a -10 fokban kellett lenyomni, mert megint nem volt hova menni. Semmi magánszféra, örökké minden nap és percben csak az alkalmazkodás és olyan dolgok elfogadása, amit az ember nem szeret és nem akar.
Gondolom, emellett csak akkor könnyű érvelni, ha az ember nem tapasztalta meg, mihelyst itt egyesek a saját bőrükön éreznék azt, ha egy általuk nem kedvelt emberrel lennének minden nap összezárva, egyből nem így vélekednének..
válasza:Ezen az alapon vezessük be, hogy csak az ultragazdag, budai villákba lehet gyereket vállalni, a tanyasiak, a pesti VIII. kerületiek, a csepeliek meg éljenek család nélkül.
Őszintén nem értem, mire fel követelőzik egy tini. A külön szoba NEM emberi jog.
Szegény szülők, azt hitték, hogy boldogság a gyerekeknek, ha nem egykék, erre megkapják, hogy a nagy azért gyűlöli a kicsit, mert egyáltalán létezik, levegőt vesz, és szobában lakik. Felháborító!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!