Segítség, meghülyült a gyerekem?

Neked az a bajod, kedves kérdező, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy felnőtt a gyereked, és önálló ízlésvilága, döntéshozó képessége van. Nyugodtan megsértődhetsz, lepontozhatsz, de ez akkor is így van, mert csak ilyenek vagdalkoznak azzal, amivel te. És ezt attól függetlenül mondom, mit vágtatok már egymás fejéhez a gyerekeddel, mert nem érdekel, nem tartozik ide, te akarsz valamit, a gyereked meg mást, ez itt a lényeg, és a többi mind csak ebből az ellentétből fakadó még nagyobb kavarás.

Tessék elfogadni, hogy önálló emberi lény a gyereked, akkor is, ha nem tetszik, mert a végén még azon kapod magad, hogy abba is beledumálsz, kivel járjon, kivel, mikor hogy és hányszor háljon, kivel házasodjon és hogyan nevelje a gyerekét. De persze ha lesz egy kis esze, hamarabb megszakítja veled a kapcsolatot.

Nekem ne tudd meg, micsoda harcaim voltak anyámmal, ugyanez volt a baja, nem tudta elfogadni, hogy hozok önálló döntéseket az életemről, még akkor sem, mikor minden döntésem pozitív kimenetele engem igazolt! Nehéz volt lenyelnie a békát, és vagy tíz évembe tellett ráébreszteni, hogy ha nem hagyja abba, elveszít. De belátta, és most nagyon jó, harmonikus kapcsolatunk van és nem dumálunk bele egymás dolgába, ha olyan van, akkor meghallgatjuk egymást, és kész. Kívánom, hogy legyen nektek is ilyen!

Én is ilyen 18 éves voltam (15 évvel ezelőtt), tetkók, piercingek, minden amit el tudsz képzelni. A szüleim ordítottak állandóan, én meg csakazértis csináltam. Ha békén hagytak volna, lehet nem is érdekelt volna az egész.

Most 33 éves vagyok, teljesen normális ember, teljesen normális munkával, élettel, 3 gyerekem van.

Amennyire erőlködni fogsz ezen, annál jobban fogja csinálni a lányod, feltételezem hasonló temperamentum lehet mint én voltam. Én a helyedben békén hagynám.

Ne fenyegesd ilyen "keress munkát" szövegekkel, mert ennek az lesz a vége, hogy elszökik valahova, aztán nem látod többet.

Inkább állj mellé és támogasd. Akár a hülyeségben is támogasd, ha neki most fültágító kell, legyen neki. Mire megunja és be akarja varratni a lyukat,addigra már lesz saját keresete úgyis.

Előző vagyok.

Pont fodrásznak tökéletes az ilyen külső. Minél extrémebb, annál jobb szerintem.

Én a tetkóimmal, piercingjeimmel képzeld el, hogy könyvelő vagyok elegáns irodában (vagyis most gyeden).

"10.Ugye tisztába vagy vele,hogy a szeretetnek és a fültágítónak nincs köze egymáshoz! Szeretem,hát persze,de az nem jelenti azt,hogy minden ökörségre fejet kellene bólintanom! Ha nem szeretném,akkor magyarul letojnám ,hogy mit csinál.Én is voltam fiatal,de bohócot nem csináltam magamból,a testemet nem csúfítottam el,szadista módon,mint azért nagyon sok fiatal sem most,ebben az elferdült világban."

Én meg felnőtt nő vagyok, piercinggel, és nem vagyok elcsúfítva, csak neked van más nézőpontod. Azon meg lehet változtatni. Azt gondolom nem véletlen, hogy ő fültágítót akar, ennek oka van, aminek köze van a te világképedhez, de ebbe inkább nem megyek bele. Tömören: tágíthatod a világképet és tanulhatsz egy kis elfogadást. Nos itt van a szeretet és a fültágítás kapcsolata. A szeretet nem arról szól, hogy azt csinálod amit mondok. A szeretet = elfogadás. Miből tanuljon, ha nem a saját hibáiból? A szomszédéból?