Ikrek-abortusz?

Figyi, én csak azt tudom mondani, hogy beszélgess a férjeddel sokat, ő mennyire tudja elképzelni az életet plusz 2 gyerekkel. Ez, hogy mindenben melletted áll tök szép és jó, de benne lehet az is, hogy csak a tied legyen a döntés terhe is. Az első gyerkőc mennyi idős egyébként?

Egyet tarts szem előtt: ha a bébik maradnak, 9 hónap alatt nagyon sok változás fog lezajlani a szervezetedben és a fejedben is. Simán lehet, hogy "evés közben jön meg az étvágy", és a kezdeti sokk után boldogan fogod őket várni. Ha elveteted őket, azt meg ugye nem lehet visszacsinálni. Viszont azt is benne van a pakliban, amit írt vki, hogy gyakran a nem tervezett gyerekeken állnak bosszút a szülők, amiért felborult miattuk az addig megszokott kényelmes élet.

Még annyit tudok hozzátenni, hogy nekem a 2. babám jött úgymond hívatlanul. Én is nagyon megijedtem, mert az elsőt alig bírtam, nem épp egy könnyű eset. Párommal se volt akkoriban felhőtlen a boldogság, ő kimondta, hogy ha rajta múlna nem maradna a baba. Én meg azt mondtam neki, hogy a baba marad, ha nem tetszik, mehetsz te, majd megoldom vhogy. Direkt nem kértem tanácsot meg véleményt senkitől, mégis egy csomóan azt mondták, hogy hülyeség megtartani. Ezek mondjuk eléggé szíven ütöttek, de ez most mindegy. Rettenetesen be voltam sz.rva, hogy mi lesz velem a 2 kicsivel, mikor még az elsővel se igazán tudtam mit kezdeni (8 hós volt ekkor). Néha most is legszívesebben kiugranék az ablakon, amikor semmi energiám, ők meg mint ha ezt megéreznék, csak azért is nyűgösebbek és semmi sem jó. Ebből a szempontból abszolút megértelek, főleg, hogy egyszer már átélted ezeket.

Sokszor, míg vártam a kicsit, tök magamtól jutottak eszembe ilyen hülye gondolatok, ahogy a nagyot altattam el, hogy ha nem ragaszkodtam volna hozzá ennyire, akkor egy ugyanilyen édes kis csöppségről mondok le. Mondjuk én pont 4-et szeretnék, nem rég viccelődtünk vele, hogy már jöhetnének ikrek formájában, mert lehet könnyebb, ha bár ketten vannak, de nagyjából ugyanazt akarhatják, ha már egyszerre ordítanak :)). Viszont azért is imádkozom, hogy jó pár év teljen még el, mielőtt jönnek. Abból is megértelek, hogy a terhesség-szülés-szoptatás nekem borzasztó nagy nyűg volt, pedig különösebb gondok nem is adódtak. Még ha konkrétan nem is tudok segíteni, remélem legalább azzal, hogy próbáltam normálisan megosztani az élményeimet meg a gondolataimat, elterelődik a figyelmed az erkölcscsőszök papolásáról. (Nyilván könnyen beszél az, aki abszolút kívülálló.)

Én csakis az anyagiak miatt nem tartanám meg. Mert hiába mondja bárki, hogy gyilkosság, az jobb, ha nem tudsz neki enni adni? Borzasztó lehet, ha a gyereked azt mondja: anya éhes vagyok! te meg nem tudsz neki enni adni! :(

Ha az érzelmi oldalt nézzük, én megtartanám. 9 hónap alatt nagyon meglehet szeretni őket és fel lehet készlülni a szülésre, az utána következő időszakra.

Ikrekkel nehéz az élet, főleg ha még hasfájás is nehezíti és segítség sincs. Viszont egy idő után könnyebb lesz, mert eljátszanak egymással stb.

Tököm tudja melyik hozzászólásokat írtam én. De a megtartás mellett kardoskodok (saját sztorim leírva, nem vésem le újra).

Sz@r az egész világ, úgy ahogy van. Egyedül a család jelent mentsvárat, egyedül a gyerekek azok, akik képesek boldoggá tenni.

Igen, nagyon abortusz ellenes vagyok, de most nem akarok belemenni egy pro és kontra vitába, fogadd el a hozzáállásom, de én is keresztül mentem sok mindenen. Volt, hogy éheztem. De nem bántam meg egyik gyerekem sem.

Én nem kellettem anyámnak, mindenki más, ha anyám akkor ideír mikor teherbe esett velem, az abortuszt javasolta volna neki, de én nagyon boldog vagyok, hogy élek!

Senkinek nincs joga ezt elvenni tőlem.