Miért jó az ha egy nő 3 évig otthon marad a gyerekkel?

76 vagyok: természetesen nem a szüksegszerű bölcsiről beszélek, amikor szinte megoldhatatlan nelküle. Akkor az van. Ahogy vesszük, még árvaházakból is indultak nagy karrierek, ki tudja mi mit hoz ki valakiből.

Hanem ez a bölcsi istenítés nem fér a fejembe... igazából az sem feltétlen érv, hogy a gyerek szereti. Ha egyaltalán tényleg így van. Nem ezen múlik, hogy hosszu tavon jó-e.

Szerintem itt van egy kis félreértés. Ez a bölcsi kérdés nem arról szól, hogy mikor indul a szocializálódás (plusz-minusz egy év nem számít), vagy a fejlesztésekről (ami egy két éves gyereknek kell, azt akárhol is el tudja sajátítani), de még arról sem, hogy hol hogyan érzi magát.

Ez arról szól, hogy mielőtt olyan alapvető készségei kialakulnának, mint pl. az idő érzékelése, kiszakítjuk a biztonságot adó állandóságból, az otthoni közegből, ahol nagyrészt folyamatosan ugyanaz(ok) a személy(ek) veszi(k) körbe. Egy ilyen kis gyerek számára minden a jelenben van. El sem tudjuk képzelni, milyen az, ha valakinek nincs időérzéke, nem tudja, mi a délelőtt, mikor lesz 4 óra, vagy vacsora, vagy hogy mikor jön érte az anyukája. Arról nem is beszélve, hogy milyen szinten képes vagy sem az igényeit kifejezni a nevelők felé (beszéd), és egyebek.

Egy olyan szintű létbizonytalanságnak tesszük ki azzal, ha idő előtt elszakítjuk a gyereket az állandóságból, ahol biztonságban érzi magát - alapvetően az időérzék hiányában, de más dolgok is közrejátszanak(!) az anyával való öntudatlan lelki kapcsolódás/azonosulás is jóval erősebb még 2 évesen, mint később -, ami igenis az egész életére kihatással van. Teljesen függetlenül attól, hogy milyen a személyisége, vagy hogy unja-e magát otthon, vagy hogy milyen egyéb élményei vannak a bölcsiben! Lehet később magabiztos, szociális vagy sem, akármi, az életet érintő legbensőbb bizonytalanságok és félelmek egy része visszavezethető a korai elszakításra (meg persze egyéb későbbi traumákra, de ez a korai elszakítás is bizony ide tartozik).

Ettől még ha kell a bölcsi, akkor kell, csak azért írtam ezt le, mert egy csomó teljesen irreleváns szempont is idekerült.

Utolsó, pont hogy a bölcsiben jobb a napirend mint itthon... ugyanakkor megyünk be ugyanakkor van reggeli,tízórai,udvaridő,ebéd alvás, uzsonna stb.

Pont ezért a gyerek bemegy mennek a megszokott programok mint evés,udvaron játszás. Tudja hogy anya alvás vagy uzsi után jön,neki ez épp elég. Attól hogy nem érti az órát a gyerek nem hülye és a napi rítus miatt tudja biztonsággal hogy anya jön érte amint az uzsinak vége.

Ugyanazok ráadásul a dadusok,csoporttársak,játékok. Még az ágyuk is mindig ugyanott van beszoktatás óta...

Pont ugyanannyi biztonságot ad neki a bölcsi mint az otthon, mert megszokott környezetben,megszokott csoporttársakkal és napi rítussal éli a mindennapokat a bölcsiben.

Komolyan aki nem rakta gyerekét bölcsibe az minek okoskodik itt,hisz fingja nincs akkor róla minis van valójában.

Ez olyan mintha én egy tápszeres anyukát oktatnék ki,holott végig szoptattam tehát lövésem sincs a tápszeres etetésről...

#85

Te ovit írsz. Az nagyon más. 3-4 éves korra, bar főleg 5-6 evesre egesz jól vissza is lehet emlékezni. 2 éves korban még ezek az erők sincsenek meg egy gyerekben, ami lehetővé tenné a hosszú távú memóriát, ergo nagyon ritka, hogy valaki emlékezzen a bölcsis éveire. Egy 2 évesnek haverjai sincsenek.

A 3 év egy élettani határ. Személyiségtől függetlenül. A személyiség ez után jatszik szerepet. Mert van akinek még ekkor is nehéz a közösseg, más meg szereti.