Miért jó az ha egy nő 3 évig otthon marad a gyerekkel?

Jó, és ilyen stílust ha tanul tőled, az jobb?

A kapa már elkezdett az ő szájából is kilógni? Ő az ovi bullyja?

Komolyan mondom, hányok a válaszolók többségétől.

Undorító sokak hozzáállása, reakciója azok felé, akik bölcsődébe adták a gyereküket. Milyen jogon "sz*ranyáztok", "lustadisznóztok" stb. le másokat? Jobban érzitek magatokat attól, hogy beszóltok, hogy bezzeg ti milyen jó anyák vagytok, mert három évig otthon maradtatok, míg aki ezt nem teszi meg, az minek is szült? Úristen! Ilyenkor sajnálom, hogy én is a női nemhez tartozok.

Nem attól lesz jó anya valaki, hogy otthon marad három évig. Manapság a többség egyébként sem engedheti meg magának, ha akarná sem, mivel a GYES az zsebpénz, és szükség van az anya fizetésére is. De ha megtehetné, de nem teszi? Akkor mi van? Semmi! Nem a ti dolgotok, és jogotok sincsen másokat pocskondiázni. Mindenki maga dönti el, hogy csinálja.

Igen, az én gyerekem is járt bölcsibe, és én nem osztottam az észt annak, aki otthon maradt oviig, hogy miért is marad otthon. Sőt! Még fordítva sem volt rá példa! Nahát! Tiszteletben tartom, hogy valaki így csinálja, valaki úgy. Ez az ittlévők többségéről nem mondható el.

Mi egyébként speciális helyzetben vagyunk, mert a bölcsi révén hamarabb kaptam segítséget ahhoz, hogy a megfelelő szakembereket megtaláljuk, aminek köszönhetően még bölcsisként kiderült, miért is másabb a kisfiam a többi gyereknél, így az ovit már speciális csoportban kezdhette meg, ami viszont rengeteget segített neki.

103, az én gyerekemnek meg az segített, hogy az ovit is 4 évesen kezdte, így nem kellett speciális helyen kezdenie. Mert több fejlesztésre tudtam vinni, mint amit a bölcsi adhatott.

Autista, normál iskolában.

Csakhogy nem veszi észre minden szülő a bajt,teszem azt mások a tünetek, nem.olyan feltűnő stb. Mivel nem a gyereknevelés tudásának tárházával szülünk így néha jobb ha más is figyel a gyerekedre és észreveszi azt amit nem hogy te nem,de senki a környezetedben nem vett észre.

Nálunk is ez volt,beszédfejlődési zavar,de úgy hogy beszélt meg minden ezért azt hittem minden klafa. Nem vette észre a gyerekorvos,a védőnő se. A család meg pláne nem.

76-os válaszon elgondolkodtam.

2 évesen kerültem bölcsi-oviba (egyben volt a kettő egy magánintézményben), nem tudom, mikoriak a legkorábbi emlékeim, de csak arra emlékszem, hogy sírtam, üvöltöttem vagy megsemmisülve ültem a sarokban és senkivel nem kommunikáltam. 20-30 éve a pályán levő óvónőknek adtam szüleim elmondása alapján iszonyatos fejtörést, mit csináljanak velem. 3 éves koromban kivettek orvosi javaslatra, mert ráadásul rengeteget voltam beteg is. Egy évet otthon voltam, 4 évesen mentem másik oviba. Onnantól semmi rossz emlékem nincs.

Ellenben a kötődéssel egész életemben problémáim voltak, kamaszként, felnőttként is. Állítólag piciként nagydumás voltam (már 7 hónaposan elkezdtem beszélni), ez teljesen megváltozott, nagyon visszahúzódó gyerek lettem, ez az egész gyerekkoromat végigkísérte, szinte mindenkitől féltem, de főleg más gyerekektől, kortársaimtól. Felnőttként is elég introvertált vagyok, de hosszú évek munkájával a szociális szorongásomat legalább sikerült nagyrészt leküzdeni.

Hát ezt a választ olvasva azért elgondolkoztam, hogy lehet benne valami.

#107

A gyerekek túlnyomó többsége így éli meg a bölcsit, ha nem is ennyire látvanyosan.

Ha muszaj beadni, akkor persze muszaj, ezt egyaltalan nem vitatom.

De a gyakoris anyukak gyerekei kivételek. Ők szeretik a bölcsit. Az övék nem sir, es ha választani kene hogy anyával maradjon otthon, vagy a dadusokkal, termeszetesen a dadusokat valasztjak.

Ez gyerek függő enyém beszoktatás után elvolt és imád bent lenni. Egy kislány viszont végig bőgi a napot. Van aki érett bölcsire van aki nem. Ez viszont csak akkor derül ki ha berakod. Én úgy voltam vele kiveszem ha úgy látom nem érett meg rá,de végül nem volt erre szükség.

Ja és 30 éve q bölcsik naaaagyon másmilyenek voltak.

104-es: ha autista a fiad, akkor pontosan tudod, hogy ez egy spektrum, és ahány auti, annyifélék. Jó, hogy nem már azt mondod, hogy azért mehetett az auti fiad normál suliba, mert nem járt bölcsibe. Ugyan, kérlek!

Az én fiam is auti, járt bölcsődébe, ellenben vannak olyan csoporttársai az oviban, akik nem jártak, és bizony-bizony ég és föld a különbség közte és köztük; többek között a szociális viselkedés területén.

MÉGSEM(!) mondom azt, hogy nálunk azért van így, mert ő járt bölcsődébe, ugyanis ezt így nem lehet kijelenteni. Mert mindegyikük más! Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

A MI ESETÜNKBEN pozitív változást hozott a bölcsőde, és kikérem magamnak - a többi anyuka nevében is, aki bölcsibe íratta a gyermekét -, hogy ez határozza meg mások szemében, hogy ki milyen anya. (Bár végülis gondolhat mindenki, amit akar, pont teszek rá magasról.)

A slusszpoén, hogy a fiam kezdettől eleve csak délelőttös volt, ebéd után mindig elhoztam, miután pedig diagnózist kaptunk, és GYOD-ra mentem vele, az intézményvezető megkérdezte, hogy ugye nem akarom kivenni? Dehogy akartam! Amúgy meg egyszer sem volt rá példa, hogy sírt volna, hogy nem akar bölcsibe menni; de még oviban sem volt erre példa soha.