Pofozkodás után mennétek karácsonyozni?

Biztos nem mennék soha többet ilyen nagyszülő az ilyen?

Az én apám a gyerekeimnek a féltve őrzött makett autóit adta oda játszani.

Tönkre is ment az egyik, de nemhogy megverte érte a fiamat, azt mondta, hogy baszni rá, ez csak egy autó..

Fhu ilyen embereket úgy nyakonvagnék.

21es gyakorlatilag leírta, amit gondolok. Egy üzenet, egy sajnálom erre nem elég. Ha bocsánatot kér, akkor elmegyek, anélkül nem.

Amúgy pedig ha ott van a szülő a gyerekkel, akkor az ő dolga fegyelmezni. Akkor is, ha másnál van. Nagyszülőként felállíthatok olyan szabályt, ami otthon másképp van. Pl nem ugrálunk az ágyon, a szaloncukrot nem legeljük le a fáról stb. De 1) ezeket a szülő felelőssége betarttatni 2) ha értelmetlennek tartja/ lehetetlennek érzi a gyerek kora miatt, akkor két felnőtt ember, két azonos súlycsoportú valaki vitassa meg. Egyeztesse a dolgokat. Megjegyezve, hogy jövőre, vagy két év múlva sikerülni fog.

Ui. Gyereket csak szóval, négy éves kor alatt, nem lehet irányítani.

Én bevallom, nem vagyok egy türelmes típus, és vannak helyzetek, amiket nem tudok nyugodtan kezelni, de ez nálam is kiverte volna a biztosítékot, és többet nem engedném a gyerekek közelébe a kedves papát, az fix.

És ahogy írták többen, ha lett volna benne hajlandóság, és idejében bocsánatot kér, még elgondolkodom.

De így b*$zódjon meg magában karácsonykor…

35: nem lehet úgy gyereket nevelni, hogy leszabályozod és letiltod mindenről. Ez a nagypapa részéről egy idióta szabály volt - tök felesleges feszkókeltés karácsonykor. Nem méregdrága dologhoz nyúlt és nem életveszélyeshez.

Az én apám olyan, hogy ha gyerek jobban bepörög, ugrándozik, hangoskodik - már kezdené letiltani “Nah jó, ezt hagyd abba”. Én meg mondom, hogy nem kell, mert ezért gyerek. Az a gyerek akit állandóan leszabályoznak, sosem tud önfeledt lenni, ami később komoly önértékelési gondokban nyilvánul meg.

Nem erőből kell nevelni egy gyereket.

Nem tudom akik itt írják, hogy majdnem normális, azok mondják már meg HA(de nem az) normális is lenne, még is ki az anyámnak képzeli magát após vagy úgy bárki a szülőn kívül, hogy megüti a gyereket? Szülőnek sem normális, de egy kvázi rokonnak még is hogy jut ez eszébe. Meg aki szerint normális ott nagyon sajnálom a gyereket, végtelenül komolyan. Agresszív élettelen emberek. Igazából ez a könnyebbik út, odasózni egyet, nem ám az hogy normálisan állunk hozzá. Sokszor a felnőtteknek is van hülyeségük, mindenkit verjünk pofán? Engem a tisztelet nem érdekelt volna, a gyerekem kiküldtem volna majd apósba olyat rúgtam volna bele, hogy a veséje leszakad. Ha már csak az ütésből ért úgy is. Utána 200x is átgondolta volna, hogy hozzáér e a gyerekhez. Nem mennék kérdező egyébként.

Akik szerint anyósnak ehhez mi köze..nos, szerintem van. Nálunk apám egy lélekgyilkos ember, egész gyerekkorom egy merő rettegés volt kb. Vannak dolgai bőven, anyám normális, de mindig védi meg védte, hogy jaj ő ilyen, de szeret. A gyerekeinkkel is olyan volt, hogy a lányom mindenkit imád, de ha ő jött, akkor elbújt a kanapé mögé félve. Na mondtam is, hogy attól, hogy én így nőttem fel rettegve, a gyereknek erre semmi szüksége csak építő emberre. Nem megyünk nagyon régóta, ő sem jön, anya jön. Neki rosszul esik, bántja ez, folyamatos téma. Mondtam megyünk, ha dolgozik ez az ember és nincs otthon. Akkor szívesen. Még meg is fordult a fejembe a karácsony, aztán most volt megint egy okádék dolga, úgyhogy biztos, hogy nem. És igen, anyám is benne van bőven. Miért is? Mert a válasz jaj ő ilyen. Ennyi?Meg nem úgy gondolta. Aki egy ilyen emberrel él egy fedél alatt azzal is bőven vannak gondok, azzal meg végképp, hogy ezek után ezt végignézte a kérdezőéknél és ugyanúgy élnek, mint azelőtt. Az én férjem soha ilyenre nem lenne képes, főleg úgy, hogy így nőtt fel ilyen apa mellett. HA ilyenre vetemedne egyszer, akkor őt helyben rúgnám fel és fejeznénk be a közös életet, de ha nem is, én mondanám a gyerekemnek, hogy oda ne hozza ilyen emberhez az unokáim nem hogy még védjem... Nem, nem védenem és jogosan nem látja a gyerekét utána. Főleg ha ennyi a megbánás, de ehhez az se kell, mert ez látszik ösztönösen jött, ehhez nincs mit megbánni, bármikor megismétlődik. Ilyen toxikus emberek hiába rokonok, nincs szüksége a gyereknek rá, de egy felnőttnek se. És nyilván másabb a kapcsolata a gyerekkel anyósnak, mivel oda nem is járnak, egyoldalú.

Ha másnál vagyunk, a tulajdonos dönti el, hogy ő mit enged meg vagy mit nem? Ha ő nem engedi megfogdosni a díszeket, akkor az én szülői felelősségem ezt betartatni, még akkor is, ha felőlem otthon össze is törheti. Másnak a tulajdonát tiszteletben kell tartani, ezt is meg kell tanulja. Nyilván a nagyfater nem volt normális, el is vihette volna a kislányt, hogy ezt nem akarom, kérlek hagyd a díszeket a fán, aztán annyi. De te meg ne takarózz azzal, hogy szófogadó, ha egyszer nem az, mert az hogy nem törte össze az nem ugyanaz, hogy nem nyúlt hozzá. Nálunk se azonosak a szabályok mindenben a nagyszülőkkel, van ami szerintem nem indokolt, de az ő házukban mi vagyunk vendégek és ha kérnek valamit, úgy lesz.

Itt én nagyfatert hagynám, anyós jöhet max, ha akar.