Akkor most egyik anyuka sem önmaga, és nincs jól mentálisan/fizikailag? Ez lenne az általános?

Régebb óta követek Instagramon egy 2 gyermekes influencer anyukát, aki nem mindig csak azt mutatja, hogy minden tökéletes és szipiszupi, hanem rendszeresen felvázolja a gyereknevelés nehézségeit, árnyoldalait, nyíltan leírja, hogy miket nem szeret az anyaságban, felvállalja az érzéseit, tehát nagyon őszinte.

Na de annyi a lényeg, hogy ma kitett egy posztot, ami több róla készült képből áll, és az egyik képre azt írta, hogy "úgy érzem, nem vagyok önmagam", a másikon pedig a következő kérdéseket tette fel saját magának:

"Jól vagyok? Nem."

"Boldog vagyok? Részben."

"Elég ez nekem? Nem."

Ez lenne a normális?

Anya nincs jól, de ez nem számít, mert az a lényeg, hogy a gyerekek szükségletei ki vannak elégítve, és ők boldogok? Ez így van rendjén?

A társadalom miért nem törődik jobban az anyukák mentális egészségével, jóllétével?

Nem azt szokták mondani, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyereket csak boldog, kiegyensúlyozott szülő tud nevelni (tehát boldog anya=boldog gyerek)?

Hogy van ez?