Akkor most egyik anyuka sem önmaga, és nincs jól mentálisan/fizikailag? Ez lenne az általános?
Régebb óta követek Instagramon egy 2 gyermekes influencer anyukát, aki nem mindig csak azt mutatja, hogy minden tökéletes és szipiszupi, hanem rendszeresen felvázolja a gyereknevelés nehézségeit, árnyoldalait, nyíltan leírja, hogy miket nem szeret az anyaságban, felvállalja az érzéseit, tehát nagyon őszinte.
Na de annyi a lényeg, hogy ma kitett egy posztot, ami több róla készült képből áll, és az egyik képre azt írta, hogy "úgy érzem, nem vagyok önmagam", a másikon pedig a következő kérdéseket tette fel saját magának:
"Jól vagyok? Nem."
"Boldog vagyok? Részben."
"Elég ez nekem? Nem."
Ez lenne a normális?
Anya nincs jól, de ez nem számít, mert az a lényeg, hogy a gyerekek szükségletei ki vannak elégítve, és ők boldogok? Ez így van rendjén?
A társadalom miért nem törődik jobban az anyukák mentális egészségével, jóllétével?
Nem azt szokták mondani, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyereket csak boldog, kiegyensúlyozott szülő tud nevelni (tehát boldog anya=boldog gyerek)?
Hogy van ez?
válasza:
válasza:Kb 1000 választ kaptál már, nem csak ez alá a kérdés alá
Holnap vagy még ma írj ki még egyet, biztos ami biztos
Ja, és én nem vagyok lepontozva, egyik válaszom se, nyugi.
válasza:Én kérdeztem miért kérded. Van ugyan lepontozott kerdesem, de jópar 100%-os itt is, régebbi kérdéseidnel meg pláne, amikor még lelkesen válaszoltam.
Írtam már azt is, és most is leírom: ha ennyi válasz nem elég, több sem fog közelebb vinni a megérteshez.
Ha ez segít, én nagyon tartottam ezektől a negativumoktol, jol ki is tolodótt nálam a gyerekvallalás. Pedig nem is neztem instaanyukakat meg semmi, de láttam magam körül.
Kb. minden negativumot meg is éltem/élek, nekem a nemalvás az valami borzasztó, meg a spontaneitás teljes eltűnése az életből (lehet szórakozni menni, persze, ha hetekig szervezed, és van akkora mázlid hogy összejön).
De ettől még nagyon örülök hogy van gyerekem, és egyáltalan nem vagyok mindig rosszul, sőt. És hogy önmagam vagyok-e? Ez is én vagyok! Nem az ami régen, de ez is én vagyok, ebben is megtalalom magam. Anya is sokféle van. Es idővel egyre több olyasmit tudok csinálni, mint régen. Ugyanolyan sosem lesz.
De szerintem a negatív reszet konnyebb elképzelni, mint a pozitívat. A pozitívak inkább érzések. Főleg ha az ember amúgy nem egy gyerekimádó, és idegen gyerekkel nem különesebben szívesen foglalkozik, annak pláne nehéz elkepzelni, hogy a sajáttal majd szívesebben teszi, mert az más. Szerintem nem leszel előrebb, akárhanyszor kérdezed még ezt meg. Ha még tényleg provokator lennel, akkor benéztem.
Ez az utolsó válaszom :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!