Valaki megmondja nekem hogy mi szép az újszülött korban? 🥲

Amugy en azt tartom gaznak, ahogy az idosebb korosztaly nyivakol, hogy: “mink is kibirtuk” “mai anyukak mennyit panaszkodnak” “nekunk se volt konnyebb” “tul van ez misztifikalva”.

Nem gondolom, hogy regen konnyebb lett volna, csak nem lehetett arrol beszelni. Regen csondben turtek a nok, mert kuss volt a nevuk. Halisten manapsag nem igy van.

Anyam 58 eves lesz, szoval nem idos, de nekem pl semmi negativat nem mondott a szulesrol, csak annyit, hogy fajni fog, de “ki lehet azt birni, majd elfelejted”.

Hat, csaszarom volt, nekem egesz mas fajdalmaim voltak mint amilyen a huvelyi uton szulo noknek van, de azert az elso 2 nap kegyetlen volt, azt hittem meghalok, soha olyan fajdalmat nem ereztem meg eletemben, mint akkor. Aztan persze naprol-napra jobban lettem, de ez masik tema.

50,es

Én írtam a 47est és a 49est is.

Nem azért nem akarok gyereket mert most szembesültem azzal, hogy mennyire nem habostorta, hanem gondolkodtam rajta legyen-e, és az itt olvasottak alapján hajlok a nemre, mert rosszabb mint gondoltam. Nyilván én is tudom, hogy amit az instán előadnak az úgy kamu ahogy van, azért is írtam,hogy kártékony, tudom, hogy milyen kihivások a velejárói a gyerekvállalásnak, de amiket itt olvastam azok szülőktől származnak, és jobban életszagúak mint egy cikk például. Nincs gyerekem így nem is tudhatom milyen ha van. És elképzelni se tudom, mert van aki szépíti, van aki szándékosan nehezebbnek állítja be mint amilyen, szóval ennyi egyforma véleményt még nem volt szerencsém hallani. Ezért is hajlok inkább arra, hogy ne legyen.

#52 A hüvelyi szülési fájdalmat tényleg elfelejted. 10 hónapja szültem, de már nem tudom pontosan felidézni, csak azt tudom, hogy magamon kívül voltam annyira fájt és szülés után se voltam jól. Akkor azt mondtam, hogy ezt biztos, hogy tutira soha többet és pofozzanak fel, ha eszembe jut valaha a második gyerek gondolata. Aztán csak 10 hónap telt el és már azon gondolkodunk mikor kezdjünk próbálkozni a másodikkal.

Egy átlagos hüvelyi szülésre teljesen jogos a "ki lehet azt bírni, majd elfelejted" mondat.

53-as, figyelj, egy panaszkodós kérdés alá mindig szoktak odaseregleni, akik sorstársak, tehát hasonló cipőben vannak. Az interneten eleve nagyobb a panaszkodás hírértéke.

Senki nem fogja kiírni, hogy "na, kinek okozott ma örömöt a gyereke?", mert ez nem olyan kérdés, amire tanácsokat szoktak várni.

Szóval szerintem részben torzít is az internet, mert a jóról nincs mit kiírni, és ezért találkozunk ennyi panaszkodással.

De az itteni válaszolók sem azért írták le a negatívumokat, mert ebből áll az egész gyereknevelés.

Én szülésnél jöttem rá hogy nekem nagyon kicsi a fájdalomküszöböm.:')

Én annyira nem bírtam, annyira kinlódtam, minden bajom volt, nem tudtam hogy "csillapítsam", ahh kegyetlen volt pedig tényleg semmi extra nem volt. Csak szakadtam, meg burkot repesztettek.

Viszont a "felépülést" sokkal jobban viseltem.

De ha csak ezt venném figyelembe hogy akarok e gyereket, újra bevállalnám.

Az is sokat számít hogy az ember hogy viseli, milyen környezetben van, milyenek az orvosok, ápolók, maga a kórház, tényleg az hogy kiket csinálnak az anyával, hogy bánnak vele, hogy a szülésnél van e komplikáció, mekkora komplikácio van. Lehet hogy ha nálam vagy a gyermekemnél súlyos komplikáció lett volna, nem mondanám azt hogy végig csinálnám újra.