Valaki megmondja nekem hogy mi szép az újszülött korban? 🥲

Nem mindenkinek ilyen a gyereke és nem mindenki igy éli meg.

Egy 2 éves dackorszakos szerintem ezerszer rosszabb

.

Semmi sem jó benne.

Utáltam

Legszívesebben visszacsinaltam volna az egészet.

Csak teltek a napok én meg szenvedtem.

Nekem pont az első 3 hónap volt a legpihentetőbb mindkét gyerekkel.

Szinte csak aludtak és csak enni keltek fel.

Nem volt se hasfájás se semmi egyéb, Éjszaka 2 hetes koruk óta 6-8 órákat aludtak.

Olyan tisztaság sosem volt otthon mint azokban az időkben és annyira kipihent az életben nem voltam.

Na de ami utána jött 🙈🙈🙈

Nekem az első éve volt a legzsibbasztóbb a fiamnak. Soha nem aludt, max 30-40 perceket mellen, de inkább üvöltött.

Most 3 éves, már simán mondhatom neki reggel, hogy én kávézok, ő meg addig autózgat vagy velem iszik egy kakaót és utánozza a mozdulataimat, aztán megyünk együtt csinálni valamit. De szobatiszta, beszél, jön a lábán... annyival könnyebb, leírhatatlan. Én se szerettem a kisbaba részt. Cuki volt, de nem szoktam arra gondolni, hogy de jó volt, amikor nem aludt és minden tetves rohadt napunk egy szenvedés volt és az idegeim módszeres felcafatolása a véget nem érő sírásoktól. Ez van. Nem mindenkinek klassz a babakor.

Kegyetlen első három hónapunk volt.

A legrosszabb talán az volt, hogy a házat alig lehetett vele elhagyni

Elképzeltem, hogy majd sokat sétálunk, mosolyogva visszük hozzuk a nagyot az iskolába.

Ennek ellenére óriásit csalódtam amikor a fiam lilara ordította a fejét a babakocsiban, kendoben ugyanez volt

Egyiket sem szerette.

Tiszta stressz volt az egész.

Sétálni nem is jártunk, az udvaron sétálgattam vele úgy, hogy a kezemben volt.

Éjjel nem aludt, fájt a hasa, vagy egyszerűen csak nem aludt.

Aztán úgy négy hónapos korától ez megszűnt, onnantól kezdve jobb lett a helyzet.

Már két éves elmúlt, és mondtam, soha többet nem akarok kisbabát a házba.

Az elsővel és a harmadikkal brutál volt az első pár hét, halálra stresszeltem magam. Nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna.

Az elsőnél szoptatni sem tudtam, sárgaság, napi szinten orvosi megfigyelés... Kikészültem.

Itt (valószínűleg a szoptatás hiánya miatt, de más is közrejátszott) volt szülés utáni depresszióm.

Harmadiknál szintén sárgaság, ő szopott volna, de elaludt a cicin, majd elégtelen táplálékfelvétel, kiszáradás közeli állapot miatt hazajövetel után 2 nappal újra kórház... Nagyon megviselt.

A másodiknál olyan tökéletes volt minden, ment minden, ahogy kell, nem lehetett egy szavam se tényleg. Utólag visszagondolva vele volt a legkönnyebb. (6 hónapos koráig, amikor elkapott valami légúti betegséget, azt kiderült, hogy hörgőszűkülete van + kezdődő tüdőgyulladás, 2 üveg antibiotikum, meg inhaláló készülék kellett. Az keményebb időszak volt.)

Összességében engem a folyamatos aggódás, problémák készítettek ki, mikor mi bajuk van, stb.

Aztán a harmadiknál idővel kiderült, hogy összetettebb gondok vannak (idegrendszeri), vele elég nehéz volt minden.

És hányszor mondtam, ha ő születik elsőnek, én több gyereket nem vállalok, nem kezdem elölről...

Ő most 6 éves.

Én meg decemberre vagyok kiírva szülni. 🫣

#18 gratulálok hogy ennyi gond után képes voltal vállalni meg egy pici babát.

Nekem biztosan nem ment volna

Sok erőt és boldogságot kívánok nektek ❤️

#19

Köszönjük szépen❤️