Ki hogy élte meg a szülés utáni időszakot?

Ez nagyon sok mindentől függ. Hogy hogyan élted meg a szülést, mennyire sírós a baba, mennyire van segítséged.

Én az első szülésem utáni időszakot nagyon jól éltem meg. Jó élmény volt a szülés a császár ellenére is. A kislányom nem igazán sírt, igazából mindenre volt időm és lehetőségem ugyan úgy. Május eleje volt, jó idő volt már de nem volt dög meleg. A férjem mindenből kivette a részét. Nagyszülők is sokat segítettek.

A második szülésem utáni időszak nehéz volt. A kislányom koraszülött lett. Rossz emlék a szülés is mert nagyon rosszul voltam közbe. A kislányom 1 hétig nem foghattam meg mert pont a PIC felújítás alatt volt és az ideiglenes helyen nem volt lehetőség kenguruzásra. Így az egy hét míg inkubátorban volt, naponta 2x 20 percet láthattam. Nagyon nehezen éltem meg az egészet. Pedig ő is álom baba volt amúgy miután haza értünk, keveset sírt. Éjszaka szinte az elejétől fogva végig aludt ő is. A segítségem ugyanúgy megvolt a férjem és a családom részéről.

Pár hónapig jártam pszichológushoz, így helyre jöttem.

Ezért kezdtem úgy, hogy ez nagyon sok mindentől függ.

Mindkét alkalommal jól éltem meg az első 4-5 hetet, pláne az első szülésem után. Pedig az elég brutàl volt, de olyan szinten megszálltak a hormonok, hogy a nehézségek ellenére is az a rózsaszín cukormázas időszak volt nekem. Akkor még éjszaka is lelkesen kelten, nem készülten ki az elején a sz*ralvó gyereken, napközben is tok jól elvoltunk, tologattam, sokat bújtunk, nyilván sírt, de csináltam mellette, amihez kedvem volt.

A második babám meg totál nyugodr volt az elején, hangjàt se lehetett hallani, az első 2-3-4 hét ott is afféle hormoneufóriában telt, azt már azérr nem tudtam olyan gondtaalanul megélni, mert közben ott volt ugye a nagy is (csak kettő volt), ugye az énidőm lenullázódott, szóval az nehezwbn volt.

Nagyon nehez volt, szo szerint az eletemert kuzdottem a gyermekagyas idoszakban illetve meg utana is egy darabig.

A szulesem is szornyen sikerult,szar allapotban voltam utana es ez ratett egy lapattal.

Dee a kisfiam hasfajos lett, nappal alig lehetett letenni, vagy kendoben, kezben, cicin volt. Minden mas helyzetben sirt, de ugy, hogy levegot se vett. Szorongva mentem el meg pisilni is,vagy akarmit csinalni, mert rettegtem hogy megfullad, ha epp egyszeruen le kellett tennem.

Ejszaka meg persze 20-30 percenkent kelt.

Azt hittem en ott meghalok vegkimerulesben es nem birom tovabb.

Pedig amugy masra nem volt gondom ugymond, kajat rendeltuk, ferjem takaritott meg segitett ahogy tudott, de nehez volt, na.

Viszont utana 3 honapos koratol kezdve sokkal konnyebb lett.

Egyebkent kiemelnem, hogy mindenki maskepp eli meg az elso idoszakot, ki igy, ki ugy, most en leirtam egy remtortenetet, de ettol fuggetlenul nem feltetlenul ilyen mindenkinek :D Nem lehet kiszamitani sajnos.

Rosszul .

Amíg nem tanult meg járni a fiam kész katasztrófa volt az egész .

2,5 éves, és hálát adok az istennek, hogy ilyen hamar elszaladt ez a 2,5 év.

Ahogy írták a többiek, mindenkinek más nehéz, máshogy nehéz. 4 hónapos a kisfiam, nekem az első 4 hét volt a legrosszabb, aztán fokozatosan egyre könnyebb, talán a 6-8. héttől kezdtem újra nem csak egyik napból a másikba zuhanni.

Nekem ezek voltak nagyon nehezek:

- Szoptatási problémák: a szülés előtt úgy voltam vele, hogy reméljük menni fog és minden oké lesz, de ha nem hát nem, jó a táp is, erőltetni nagyon nem fogom. Ehhez képest teljesen kiborultam, amikor nehezen indult be a dolog, nem volt klasszikus tejbelövellésem sem a kórházban, sem otthon, kb. semmit nem tudtam fejni sem, és már a kórházban adtak tápot, hogy hazaengedjenek, mert sok súlyt veszített a baba, és bár mindenk biztatott, hogy van tejem, rendben lesz, csak türelem, engem teljesen kikészített a mérés, szoptatás, mérés, pótlás, fejés körforgás, 3 óránként, szóval mire a végére értem kezdtük újra előlről kb. és a gyerek meg egyik nap hízott valami minimálisat, másnap fogyott megint stb. Értelmes nő vagyok, utánaolvastam, van hozzáértő a családban stb., nem egy hormonvezérelt buta liba vagyok, de az első hetekben pont úgy éreztem magam, tehetetlenül, nagyon sokat bőgtem. Szoptatási tanácsadó segített, ő a drasztikus, se fejés, se pótlás, hanem igény szerinti szoptatás tanácsot adta, szóval napokon keresztül kb. folyamatosan mellen volt a gyerek, aludt 2 evés között aztán újra evett, és aztán beindultak a dolgok.

- Fájdalom: egyrészt a mellem 75B-ről 85D-ra nőtt, ez nekem kifejezetten kellemetlen élmény fizikálisan, feszült, húzódik, nehéz. A bimbóm előbb sebes volt, aztán a gyerek szájpenésze átterjedt rá, azért fájt, aztán ott volt a császársebem, bár nem is a seb fájt, hanem kb. mindennap máshol, ahogy rendeződtek vissza a dolgok bent és gyógyultak a belső hegek stb. Nekem ez volt a másik nagyon rossz, hogy MIKOR lesz már végre olyan, hogy SEMMI nem fáj, kicsit sem? Nem fáj, nem lüktet, nem nyilall bele, nem húzódik, sem a mellem, sem a hasamban sehol semmi, nem kell odafigyelnem, hogy mozdulok, mit csinálok stb. Nem voltak ezek nagy fájdalmak (na jó, a bimbik azért a legrosszabb időszakban igen), de hogy heteken keresztül mindig fáj VALAMI, az kiborító.

- Fáradtság: részben a kialvatlanság, nyilván, most is ébred még a kisfiam éjjel 2-3x, de köztünk alszik, max. oldalt váltok a másik cicihez és alszok tovább, és van, hogy akár 5-6 órákat is alszok egyben, de az első kb. 4 hétben sem én, sem a férjem (szerencésre nem dolgozott) nem tudtuk még a nevünket sem sokszor, annyira fárasztó az állandó kiszámíthatatlan kelés. Pedig rohadt mázlisták vagyunk, mert a gyerek nem volt hasfájós, megúsztuk eddig még az órákig tartó sírást, ringatást, egyedül az oltások után volt néhány nehéz esténk. A másik a feszültség, hogy életben tartsd a kisembert, hogy minden oké, minden rendben az evéssel, a kakival, a pisivel, piros a popsija, tejkiütései vannak, szájpenésze van, köldökcsonkja vérzik kicsit stbstb., és ha az egyik dolog rendbejön, akkor jön valami más.

De aztán tényleg úgy van, ahogy mondják, hgoy mindig csak az adott napra kell koncentrálni, azt túlélni, aztán majd holnap megoldjuk a holnap problémáját, és egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy már tök gyorsan ügyesen cserél pelust, nem egy fél óra szerencsétlenkedés a fürdetés, nem fáj (annyira) a szoptatás, aztán egy idő után egyáltalán nem fáj, és egyszer csak megint van idő meg agy olyan dolgokra, amikre hetekig nem volt.