Miért akar bárki is gyereket?
Olvasom sok helyen, hogy kapcsolatok hűlnek ki a gyerek miatt, mert állandóan körülötte kell ugrálni, és nem marad semmi szabad idő a párnak magukra.
Idegesítő ahogy sirnak folyamat, és én egyáltalán nem is látom a kisbabákat cukinak, sőt, szerintem nagyon csúnyák. A nagyobb gyerekek között van olyan kislány-kisfiú aki értelmesebb, ők aranyosak tudnak lenni, de egy kisbaba az csak maga alá sz.rik, meg okádik...és aludni se lehet tőle, legalábbis ezeket olvastam itt is.
Meg én nagyon szeretem a páromat, nem akarom hogy egy gyerek közénk álljon, és semmi időnk ne legyen egymásra. Vele akarok csak programozni, otthon egymással lenni, lazulni. Egy gyerek mellett nem lehet. Mert a gyereknek kell ugrani ha bőgni kezd, én meg nem bírom amugysem a gyerek sírást.
Aztán nem is lehet elmenni sehova sem közösen, mert valakinek otthon kell lennie a gyerekkel...miért jó bárkinek is ez? Hogy lehet úgy élni, hogy közben nem is tudtok egymással foglalkozni, kettesben?...egyáltalán szeretik egymást az ilyen párok?..
Meg ha felnő, mivan ha egy szörnyű ember lesz belőle? Hiába neveled nagyon jól, a személyiségét nem tudod teljesen formálni. Mindenkinek van egy alap személyisége. Ha rá nézek egy kisbabára, ez jut mindig eszembe, hogy talán egy rohadék lesz, vagy egy idióta kretén, tini korában pedig egy seggfej aki másokba köt bele...
Nem akartam senkit megbántani, tudom hogy nyersen fogalmaztam meg magam, de egyszerüen annyira fura ez nekem...:(
16/l
válasza: válasza:"És gondolom én is magam alá szarhattam, mert annyi eszem volt mint egy kő darabnak, ahogy általában a gyerekeknek. Épp ez zavar engem főleg a kisbabákban. Attól még ugyanolyan undoritó, ha én csináltam az is gusztustalan"
Szerintem engedd el ezt az egész témát. Viszont keress magadnak valami terápiát, mert ez nagyon szélsőséges, így beszélni csecsemőkről. Magaddal kell kibékülnöd, nem a kisbabákkal.
válasza:Tudatos gyerekmentes házas nőként írom, hogy miért ne akarhatna valaki gyereket.
Nézd, igen, a gyerekes élet egy nagy szívás, én magam is ezt gondolom, ezért sem akarok gyereket.
De nem mindenki érzi így. Van aki vágyik rá, hogy annak minden nyűgjével együtt is felnevelhessen és szerethessen egy vagy több gyereket.
Biztos vagyok benne, hogy nem csak negatívuma van a gyerekvállalásnak, különben soha senki nem csinálná végig.
De tény, hogy nagyon át kell gondolni, és nagyon kell vágyni rá ahhoz, hogy ne utálja meg az ember az egészet már az első hónapokban, mert visszacsinálni nem lehet.
+ Gyerekesként nyilván sokan elkövetik azt a hibát, hogy átmennek martírkodásba és a saját kapcsolatukat teszik tönkre azzal, hogy átváltanak 100% szülő módba, és úgy is maradnak, ahelyett, hogy közös erővel egyensúlyt találnának a szülői, és a páros lét között.
Mi pl azért nem vállalunk gyereket, mert nem vágyunk rá, és nem is akarunk időt, pénzt , energiát áldozni erre, se kedvünk nincs az egészhez, mert számunkra túl sok nyűg lenne és nem szeretjük a gyerekeket. De ez nem azt jelenti hogy másoknak sem lehet, vagy hogy mások is így éreznek.
Nem vagyunk egyformák. Majd ha felnőttél, meg fogod érteni ezt.
Elnézést, nem tudtam már válaszolni a kommentekre, az 5. kommentem után nem engedte a gyk :s
22: ez érdekes komment volt, valóban hasonló egy gyereket vállalni, és vagy egy háziállatot. De mégsem ugyanaz szerintem. Egy cica más, mint egy gyerek, szerintem sokkal okosabbak. De viszont egy kisbabára (szerintem! Lehet tévedek!...) többet kell költeni, sokkal komplexebb a nevelése, mint egy állatkának :)
Ez személyes vélemény, én egyszerűen jobban szeretem az állatokat, mint a babákat, lehet más jobban tart állatot, mint vállal gyereket, vagy forditva, és nekem ezzel nincsen is bajom. Csak érdekelt hogy hogyan látják mások. :)
29: én nem vagyok indulatos, szerintem csak te látsz ilyesmiket az írásomba, én nyugodt vagyok és csak érdeklődtem...talán picit nyersen fogalmazhattam meg magam, de hát én ezeket gondolom, attól még nem utálom a gyerekeket, csak azt, ami velük jár. Nekem nem szimpatikus ez az életmód, de nem zártam ki azt, hogy máshogy láthatom ezt késöbb...
Nem értem miért beszélsz velem így, én csak érdeklődni szerettem volna, és kíváncsi voltam mások tapasztalataira...
30: semmibaj, én is ezt a kommented utólag vettem észre. :)
Lehetséges hogy ez miatt állhatok így hozzá tudatalatt, gondolkodom ezen...viszont a kérdésem nulla indulattal írtam ki, nem akartam gonosznak tünni! :)
31 hogy mondhatsz ilyeneket?...
32: nem igen függ össze a kettő...én ki vagyok békülve magammal, meg szerintem egy ilyen miatt nincs szüksége senkinek sem terápiára. Nem értem itt miért nem lehet érdeklődni anélkűl, hogy egyből mások itéletet hoznának felettem. Szélszőséges dolgot sem irtam, a kisbabák buták, ez nem egy rossz dolog, hanem természetes, hisz még az agyuk se fejlődött ki. Miért kell a valóságot tagadni? Buták, mert fejlődésbe van az agyuk, persze nem is várom el hogy okosak legyenek olyan kicsiként, sőt nincs értelme.
33: persze, aki vágyik rá, és szereti, az csinálja, biztos van jó oldala is, és megtudom érteni a gyerekes embereket. Viszont én nekem a párom a mindenem, nekem ő a "kisbabám", de talán ha felnövök, akkor majd lehet hogy vágyni szeretnék tőle gyereket, ezt nem tagadom, megadom az esélyt ennek is. Egyelőre csak róla szeretnék gondoskodni. De megértem azt aki szeretne gyereket a szerelmével. :)
válasza:Na az is beteg, aki a parját tekinti "kisbabának", akiről gondoskodni kell.
Persze van a "man-child" kategória, azaz az éretlen semmirevaló férfi, aki kiszolgáltatja magát. Óriási különbség közte és egy gyerek között, hogy a gyerek felnő és önálló lesz, ha jól neveled, míg a man-child örök életében élősködik szolgának nézve.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!