Jön valaki, és mindig rám marad a gyerek, full idegbeteg vagyok, mit csináljak?
Van egy 4 hónapos lányunk, tervezett baba. A munkamegosztás hívei vagyunk, és ezt alkalmazzuk a gyereknevelésben is.
Viszont amikor jön valaki, vagy éppen mi megyünk valakihez, akkor mindig rám marad a gyerek, mert a párom éppen akkor kapcsolódik ki. Ez folyamatos vitaforrás. Amikor a párom küldöm a gyerekhez, mert mondjuk sír vagy etetési idő van, akkor valahogy mindig nem tudja megnyugtatni, vagy pont akkor nem fogadja el a kicsi a kaját tőle, így nekem kell menjek. Ebből már rohadtul elegem van, hogy én nekem nem jár a kikapcsolódás, mindig a síró gyerekkel kell foglalkozzak, nekem kell felállnom mindig az asztaltól, nekem kell elvonulnom. És nem akarok mások előtt veszekedni, de most is előfordult, mert nem akarom elhinni, hogy nem bírja megoldani, amikor alapjában véve megy minden.
38,
35-ös vagyok, kár volt belekeverned a szoptatást. Én pl: 3,5 évig szoptattam a kisebbet, mégis az apja is bármikor átvette ahogy írtam. Ő is altatta.
Nekem még csak 2 hónapos, de az apja is ugyanúgy teljes értekű szülője. Annyi, hogy etetni nyilván nem tudja úgy mint én. De fogni, megnyugtatni teljes mértékben. Sőt, már volt egy szabad bulis estém, ő mondta hogy menjek nyugodtan, hagyjam itt a gyereket meg elég lefejt tejet, és megold mindent. Így is lett. Elhiszem, hogy baromi idegesítő ha egy apa semmit nem tud megcsinálni. A gyereket ketten vállalják, nem csak a nő.
Kérdező, nálatok azért viszont más a helyzet, az a baba alig ismeri az apját, nem része a mindennapi életének. Ezt sajnos el kell fogadni, simán lehet, hogy idegen helyen ő így tényleg kevés a megnyugtatásához. Max akkor változna, ha munkát váltana. Én így nem mennék vendégségbe. Pláne, ha nem csak a férjed, de a többi ember sem segítőkész. Nálunk ha pl rokonoknál vagyunk, úgy kell már tőlük elszedni a gyereket, hogy meg tudjam etetni, mert versengenek hogy ki fogja. Ha mindenkinek csak nyűg szegény, akkor otthon maradnék vele.
Ja, bocs lehet hogy belekeveredtem. Ha napi szinten otthon van az apa, akkor igenis próbálja ő is megnyugtatni.
Amúgy azt nem értem honnan veszik páran, hogy minden nő és minden férfi ugyanolyan. Nálunk én nehezebben figyelek több dologra, ha sír a gyerek, akkor csak vele tudok foglalkozni, minden figyelmemmel azon vagyok, hogy segítsek neki. És sajnos frusztrált leszek ha ez nem sikerül. A férjem meg vígan ringatja a bőgő babát és beszélget közben (amíg el nem veszem tőle, hogy aztán nálam bőgjön tovább, mert én sem tudom jobban megnyugatatni, de próbálkozom). Ez másban is kijön, én pl tanulni, dolgozni is csak csendben tudok, neki meg megy közben a tévé hátterzajnak. Enni pláne nem tudok a babával, azt felváltva szoktunk, vagy akkor ha alszik.
Inkább tedd fel ezt a kérdést a Nem ősanyák fb csoportban, ott nem fogsz kapni ilyen fapiña válaszokat.
Jó hogy le nem kapjátok a 10 körméről, mert nem ugrik minden nyekkenésre ha a férje is ott van kivenni a részét. Persze hogy megváltozik az élete, és nem lesz SOHA ugyanolyan, de attól még nem kell 100%-ban alárendelnie magát mindig. Neki is jár egy félóra.
47
Na az a csoport aztán majd megmondja... szánalmas nők gyülekezete, akik ott élik ki magukat, semmi más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!