Jön valaki, és mindig rám marad a gyerek, full idegbeteg vagyok, mit csináljak?

Szerintem egy kicsit irreális elvárás,hogy az apja ugorjon egy 4 hónaposhoz ha elmentek valahova. Az első időszakban főként az anya feladata a gyermek ellátása, de főként azért mert a baba is anyjánal nyugszik meg hamarabb pláne idegen helyen. Ezenfelül mi nők tudunk egyszerre többfelé figyelni,nem okoz gondot egy beszelgetés közbeni pelenkacsere, vagy egy társasozás közbeni baba etetés,plane,ha az embernek több gyerkőce is van akkor nagyon jól belejön ebbe. Nálunk 3 van ha elmegyünk valahova nagyrészt az én feladatom a legkisebb,ez volt mindig is a kisebb babát én intézem, ez nem azt jelenti,hogy pl apja nem segít be ha épp olyan problémánk van,hogy át kell öltöztetni vagy el kell menjek mondjuk mosdóba,vagy ebédnél felváltva ebédelünk vendégségben,ha családunknál vagyunk akkor mindig van rengeteg jelentkező aki fogni akarja. Nagyon jó apának tartom a férjem,és a nagyobbakkal teljesen egyedül elboldogul és elvan, de a kicsinél főként én kellek hisz nálam nyugszik meg ha gond van. Ettől még apja eljászzik Vele otthon,pelenkázza is ha kell,együtt fürdetünk de a 3 hónapos babám akkor is engem igényel jobban ami teljesen természetes. Nekem nem teher,mondjuk imádom a kisbabás időszakot.

Tudom még szokatlan Neked, az elsőnél tanulja meg az ember,hogy megváltoznak a prioritások,ha gyermekünk születik, de ne aggódj belejössz, meg hamar elmúlik ez az időszak.

Szerintem 4 hónapossal ennek még nem kéne akkora truvájnak lenni, ő ott marad, ahova rakod, ha a kezedben, akkor meg bárhova mehetsz vele. Nálunk pont 4 hónapos a kicsi, simán megyünk vele mindenfelé, oké, hogy az én kezemben van, esetleg néha átadom az apjának, amíg pisilek vagy eszek, de pl a társas életben, beszélgetésben nem zavar, ha a kezemben van (ő szopis, én nem vagyok szívbajos, diszkréten cicire teszem és a pólóval eltakarom akár család, akár barátok között vagyunk). A nagyobbik gyerek viszont... 2,5 éves, nagjából amióta járni tud (~10 hónapos kora óta) nem lehet tőle egy helyben maradni. Még mindig vigyázni kell rá, hogy ne törje össze magát, de azért ő felfedez, játszik, menne. Ha meg még biztonságos helyen is van (pl homokozó vagy az ágyon plüssök között), akkor is kell neki a társaság, hív magával és addig vonyít, hogy "de anyaaaaaaaaaaaaaaaa, gyereeeeeeeeeeeeeee játszanivelem", hogy miatta tényleg nem lehet társaságban másokkal lenni. Nálunk a baráti körben rengeteg a gyerek, de a mi lányaink a legkisebbek, és a nagy is még csak most kezd el nagyjából közeledni a többiekhez, szóval még nem opció, hogy ők majd eljátszogatnak együtt (majd talán 1 év múlva), addig meg vagy nekem, vagy az apjának váltásra kell utána mennie. Amíg nem jár, legalább addig ott van, ahol te, nem is értem, ez miért probléma így. Igen, akkor sem tudsz szusszanni tőle, de a társas életet ez attól még nem akadályozza, az majd később jön.

Ennek ellenére értem, hogy zavar, hogy nem erre "szerződtetek", de ezen egy beszélgetéssel szerintem lehet javítani. A következő eseménymeghívásnál mondani a párodnak, hogy nem szívesen mész, mert ugyanazt csinálhatod, mint egyébként, csak nehezebb és stresszesebb körülmények között, ezért te vagy nem mész, vagy ő is legalább ugyanannyi időre átveszi a gyereket és tényleg foglalkozik vele. Nálunk a nagyobbik gyereknél volt ilyen beszélgetés, amikor mondtam a férjemnek, hogy nem akarok menni a baráti grillezésekre, mert nekem az abból áll, hogy fel-le hajkurászom a gyereket (akkor még kicsi a pocakomban), kb beszélgetni se fogok tudni a többiekkel, nekem ez nem szórakozás, inkább nélkülünk menjen akkor már. Akkor megígérte, hogy jobban odafigyel, és tényleg megtette, azóta is kicsit jobb ebből a szempontból, már én is tudok beszélgetni a barátainkkal, pedig mondom, most már van egy 4 hónapos (múlt héten találkoztunk pont legutóbb a többiekkel), és végre nekem is kicsit könnyebb így. Szóval beszélgessetek, mondd meg neki, hogy így felesleges neked is menni, ha olyan az esemény, akkor máskor nélküle mész, ő meg maradjon a gyerekkel otthon, és váltásra tudtok akkor szórakozni, de ez így nem kikapcsolódás, ahogy most csináljátok.

"egy kicsit irreális elvárás,hogy az apja ugorjon egy 4 hónaposhoz ha elmentek valahova"

Csak annak irreális, aki olyan szar apát választott a gyerekének, hogy elképzelni nem tudja, hogy létezik olyan apa, aki már az újszülöttel is boldogul.

"Az első időszakban főként az anya feladata a gyermek ellátása, de főként azért mert a baba is anyjánal nyugszik meg hamarabb pláne idegen helyen."

Mindkét gyerekem max. fél perccel hamarabb nyugodott meg nálam, mint az apjánál. Pedig csak az egyik volt tápszeres, a másik full anyatejes, cumimentes...

Ehhez csak az kellett, hogy az apjuk igenis APA legyen, ne díszf...sz.

"Ezenfelül mi nők tudunk egyszerre többfelé figyelni,"

Jó pár, emberi életekért felelős munkakörben be is... ha csak a nők lennének képesek megosztott figyelemre.

Ez is önáltatás. Nem a biológiai nem határozza meg, hogy mire vagy képes figyelni, hanem az akarat.

És ahol akarat nincs,...

En sem ertem, mi azon olyan irrealis, hogy a 4 hónaposhoz néha az apja álljon fel, ha sír. Nálunk a 2 napos újszúlöttet is meg tudta nyugtatni, ringatva. Nem kell folyton mellbimbót tömni egy baba szajaba, nem csak attól nyugszik meg.

Az meg, hogy a férfiak csak 1 dologra tudnak figyelni, a nök meg többre, nettó baromság, lusta pasik kedvenc kifogása.

Szerintem itt a kérdés stílustól nehéz elvonatkoztatni.

Egyáltalán mondtad a párodnak, hogy mi az elvárasod? Nem biztos hogy egyértelmű.

Nàlunk pl elég terhelők érzelmileg a rokonok (tényleg, nem csak finnyáskodasból írom), és aki beszélget velük, annak a másik inkább hálás.

Szívesebben vagyok a gyerkőceimmel, főleg ha elmegyünk vhová és nincs más feladat vagy házimunka, aztán én ilyen "na végre együtt lehetek a gyerekekkel" időnek tartom.

Tény h van/volt nálunk más jellegű ènidő (tanulás, órára készülés, ilyesmi), esetleg beszéljétek meg.

De az ilyen "full ideg elég vagyok" és hasonló kirohanás szerintem tényleg túlzás, írod hogy a párod otthon kiveszi a részét, az élményszerű helyzet még nem alakult ki.

A baba meg nem biztos hogy megnyugszik az apanal, szopizos babák pl sokkal kevésbé. Én a párommal tanultam pelenkázni, fürdetni a kisebbik gyereket hónapokig meg se tudta mégse fogni, csak velem volt el, így jöttem vele haza már a kórházból. Más ilyen babákat is ismerek.

De azért persze tök jó ha az apuka is próbálkozik csak pozitívabb érdemes neki ezt elővetetni. Lehet h tényleg csak nem akar szégyenben maradni q rokonok előtt.