Gyerek(ek) mellett hogy csináljak "énidőt"?

Azért a második gyereknél nem kell csodálkozni azon ha esetleg épp szeparációs szorongásos.Ha az elsőnél nem tapasztaltad ,akkor olvass utána.Gondolom akár a foga is jöhet.Ezek meg még sok minden okozhatja hogy vannak a kisgyerekek életében ilyen időszakok.Nyilván idővel jobb lesz, pont mint a nagyobbikkal az elején.

Amikor a második babát terveztétek nem gondoltátok végig, hogy számodra ez mennyire lesz megterhelő? Mert azért csak tapasztaltál a nagyobbikkal ezt azt.Tudom amúgy, hogy nehéz de én az ilyen panaszkodásokat úgymond nem tudom megérteni, mert nem érhet váratlanul, hogy nehéz a gyerekekkel.

Egyszerüen, amikor hazajön az apa, akkor a kezébe nyomod a két gyereket, te meg elmégy otthonról 1-2 órára valamerre.

Ugyanis a gyerekeknek van apja is, és ö is képes ellátni öket pár órán keresztül.

Ha még szoptatsz, akkor elöre lefejsz tejet, akkor ö is meg tudja etetni.

A gyerekek ellátása ugyanis nem csak a te feladatod, és neked is kell néha szabadidö!

2-essel egyetertek. Tudtad, mivel jar egy kisgyerek, akkor miert kellett megegy ha egyel sem birtal ?

Amugy meg eddig 30 ( vagy akarhany evig ) csak enidod volt. Most egy par ev ilyen, utana meg 30 evig megint lesz enidod.

A gyereknek semmi baja nem lesz, ha az apja vigasztalja. Attól lenne baja, ha senki nem lenne ott vele. Nálatok kicsit erőltetni kellene az apa-baba bizalmi viszony kialakulását. Fürdesse ő, reggel lássa el, ha még otthon van, vagy bármi, amire lehetősége adódik. Nem a legtisztább módszer, de a könnyes búcsúnál ilyenkor hatásosabb, hogy apa elmegy vele a gyerekszobába, te pedig szép csendben lelépsz. Valahogy meg kell szoknia, hogy apával is biztonságban van. Van más segítséged? Nem említettél mamát. Nekem is rettentő anyás a kisebbem, emellett olyan nehezen barátkozik, hogy az anyámnak nagyon meg kellett szenvedni, hogy a bizalmába fogadja.

Illetve még azt is írod, senki nem csinálja meg a házimunkát helyetted. Evvel érdemes lenne egy kört futni a férjednél, hogy igenis vegye ki a részét, ha már a kicsit nem lehet ráhagyni, mert ennyi teljesítmény kevés. Te meg sokkal előrébb lennél, ha egy este altatás után nem takarítanod kéne, hanem leülnél egy könyvvel, vagy elmennél egy barátnővel. Ha a kicsid nem szopizik, apuka is vissza tudja altatni őket. Ha elsőre nem, akkor épp ideje gyakorolni. Ennyire nem lenne szabad rád hagyni mindent. Szélsőséges példa, de mi lenne, ha egy hétig kórházban lennél?

A második ilyen lett, de nem fog ez örökké tartani. Az működhet idővel, hogy férj, nagyszülő átveszi minél több időre a gyerekeket.

Nálam munkakeresésnél szempont volt, hogy a feleségemnek tudja segíteni. Másik oldalról viszont akármi is az oka, a nagyobbnak hozzá kell szoknia, hogy nem csak fél napokat tölt bent.

Nem irigyellek, de képzeld magad a férjed helyébe: ott vagy, érted a problémát, és nem tudsz segíteni, mert a gyerek szinte levegőnek néz.

Ha a férjed este hétkor ér haza, neked az még megfelelő idő elindulni. Két gyereket fürdetni, vacsoráztatni és altatni is lehet egyedül. Csomó ember csinálja.

Nálunk sincs mindig valaki, akinek lehet szólni, és sokszor úgy tudunk csak időt csinálni a másiknak, hogy az estét egyikünk viszi, a másik meg csinál, amit akar. Minek lennénk ott ketten, ha egyikünk rá is érhetne?