Gyerek(ek) mellett hogy csináljak "énidőt"?
2 gyerekem van. 1 és 3 évesek.
Úgy érzem, hogy mint én, mint nő megszűntem létezni.
Úgy vágyom egy filmezésre, egy nyugodt kávé ivásra, vagy csak ugy egy kis semmittevésre.
A nagy oviban van, de kb 1 hetet megy, 1 hetet itthon.
Ha megy akkor is délig (nem fog ott aludni, nem részletezem miért).
A kicsi iszonyú anyás. Konkrétan ha 2lépesnél messzebb megyek tőle már ordít.
Eddig mellette tudtam csinalni a dolgom. Most hetek óta minden csak úgy megy, ha cipelem. 1 kézzel főzök, 1 kézzel takarítok.
Próbáltam, hogy a hátamra kötöm, ordít.
Így az alvásidejébe sűrítek mindent is.
A rendeljek kaját nem kivitelezhető. Ahogy az sem, hogy ne takarítsak. Ha nem csinálom meg, mas sem fogja és csak gyűlik.
Szóval annyi énidőm van, amíg havonta 1.5 órára elmegyek körmöshöz.
A naggyal simán elvan a férjem. De a kicsi ordít. Egyszerűen annyira beleéli magát ha nem lát engem, hogy nem vesz levegőt.
Egyszerűen beleőrülök
ÍGY persze, hogy nem jó, ha a gyerek nem szokott semeddig az apjával lenni, akkor KAPÁSBÓL két óra nem sikerülthet jól.
Elöször a gyereknek meg kell szoknia, hogy VAN apja, vele van idönként - elöször tíz percig, utána egyre többet - és ha már megy, akkor emelni az idöt.
Meg persze ebbe az is beletartozik, hogy a párodnak nem tetszik az ötlet, és meg sem próbálja elfogadni, hogy vele is lehet a gyerek, ha nincs egész idö alatt csöndben, akkor szerinte végigordította az idöt!
Én úgy gondolom, hogy nem fogadhatod el, hogy a pici gyerek irányítson. Saját magadat teszed tönkre ezzel. Az oké, hogy anyuka vagy, de ez nem jelenti azt, hogy napi 24 órában cipeled magaddal.
Ha sír is, előbb-utóbb abba fogja hagyni, belefárad és elalszik. Nem fog megfulladni.
Az én lányom is kb. ennyi idősen kezdte, hogy ordított, amikor kimentem a szobából. Visszamentem, foglalkoztam vele, abbahagyta. Kimentem, újrakezdte. Aztán arra gondoltam, hogy hagyom sírni, majd csak megunja, ha látja hogy nem rohanok. Sok időbe telt, de aztán abbahagyta. Még nem tudott járni, vettem neki egy gurulós széket, és amikor ébrenléti idő volt, abba beleültettem és gurigázott a lakásban, először jött mindig utánam, de aztán gurult erre-arra a lakásban. Amikor olvasgattam, vagy filmet néztem, idegurult, és nézte ő is, vagy kivettem belőle és játszott valamivel.
De ő annyira imádta azt a gurulós széket, hogy sose akart kijönni belőle. Csak amikor már rendesen tudott járni, szaladni.
Te is kipróbálhatnád.
Vond be a dolgokba játékosan, amiket csinálsz. Mondod neki, hogy anya most ezt csinálja, amazt csinálja, segítesz anyának? Akármire meg lehet kérni, nyilván ügyetlen lesz, de hasznosnak fogja érezni magát. Műanyag tányért eltörölni, ezt-azt a helyére tenni, felmosni, letörölni valamit és a többi.
Az enyém még pelenkás volt, de látta, hogy felmosunk és ő is akarta csinálni, segíteni akart.
Az oviban, vásárlás, séta közben lehet ismerkedni más anyukákkal és néha együtt programot csinálni, kibeszélni a problémákat.
Nem az a megoldás, hogy a fáradt apukára terhelünk még egy gyereket. A kicsit neked kell megnevelni, megértetni vele, megmutatni neki, hogy rajta kívül más teendő is van a világon, és játékosan bevonni a napi teendőkbe, jól lefárasztani. És nagyon sokat beszélgetni vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!