Mi pehet szép az életben, ha 2 gyerek mellett élni se tudok?

Eleve teherkent, nyűgként tekintesz rájuk, idegesen, kapkodva neveled őket.

Ha belőlük szereznel erőt és ők lennének a motivációid, akkpr éreznék hogy szereted őket, nem csak túl akarod élni őket. Alkalmazkodnanak hozzád, be tudnád őket epiteni a szocialis eletedbe, vihetned őket kirandulni stb és öröm lenne az együtt töltött idő, kikapcsolódás, feltöltődés. Persze nyilvan nem olyan mint egyedül de meg kéne talalni a szép és jó dolgokat és tenni értük. Panaszkodastol még sosem oldódott meg semmi. Megoldás orientált hozzaallas kell.

3-asra ne hallgass, gondolom nincs gyereke.

Nekem 2 adhd-s gyerekem van, és elég nehéz belőlük erőt meríteni. Pedig csináltam sok közös programot, de egyszerűen annyira leszívják az embert, hogy este csak beestem az ágyba, és örültem, hogy lyuk van a s.eggemen.

De most már 12 éves a kisebbik, talán van valami picike magánéletem. Egyedülállóként biztos megőrültem volna.

Le kell passzolni őket néha valakinek, nagymama, apuka, babysitter?

2013 dec 24-en du elhajtottam a 2 gyerekkel a Tiszahoz es elgondolkodtam rajta h belehajtok, elmerulunk, ok epp aludtak, gyorsan ment volna, mire eszreveszik vege. Aztan felrealltam, jol kibogtem magam es megbeszeltem magammal h nem tehetem ezt az o eletukkel, sem azt h en eldontom sem azt h anya nelkul hagyom oket. Hazahajtottam es azt kivantam a kovetkezo Karacsonyunk mar ne ilyen legyen, legyen velunk az az ember, aki majd velunk lesz vegig.

A napokat lepesrol lepesre csinaltam, mindig csak az aznapot kellett tulelni.

2014 novembereben teljesen veletlenul megismertem valakit, Karacsonyra mar hozott aprosagot a gyerekeknek, 3honap mulva megkert h koltozzunk ossze.

2014 novembere ota stabilan boldog vagyok, a gyerekeim boldogok, ha 1 evvel korabban feladom, nem tudhatnank magunk mogott immaron lassan 8 kiegyensulyozott, elmenyekkel teli evet.

Ne add fel! Sosem tudhatod melyik nap lesz a fordulopont, siman lehet h meg innen vagy eleted legjobb eveinek!

Pontosan mi a baj? Értem, hogy sokat kell dolgoznod, de mi az, amitől ennyire padlón vagy lelkileg?

Egy csúnya válás mondjuk oda tud vágni az embernek, főleg, ha nem te akartad, hogy vége legyen. Ez a baj? Vagy hogy egyedül vagy?

Barátokkal kimozdulni akkor menj, ha apával vannak a gyerekek. Ha ez nem járható, hívd őket magadhoz, szerintem a gyerekek otthon jobban elvannak, lehet mellettük beszélgetni nyugisabban, jó, nem mondom, hogy észre se lehet őket venni, de könnyebb velük a saját közegükben szerintem.

Mióta vagy egyedül? Mennyire támogató a családi, baráti háttér? Mennyire segítenek? Ne szegyelj segítséget kérni, nem vagy robot, neked is kell pihenés, nyugiban töltött idő, vagy hogy a dolgaidat el tudd intézni.