Mikor mondjátok anyósnak, hogy ez sok?

Hogy ki tervez jobban, szerintem parttalan vita. Értelmes ember tervez, de nyitva hagyja a lehetőséget más verzióknak is, hiszen az élet felülírhatja és hidd el sok anyuka csak bólogat, hogy "ühümm, fogalmad sincs miről beszélsz".

Hogy a költői kérdésedre válaszoljak: Amikor az egyik fél keresete jórészt kiesik, az éppen elég anyagi "megszorítás" a családban ahhoz, hogy ne akarjuk párhuzamosan a másik felet is huzamosabban kiejteni, hiszen nem az a cél, hogy feléljük a tartalékainkat, hanem hogy beálljunk olyan életvitelre, amivel továbbra is nő, vagy legalábbis stagnál a megtakarításunk mértéke. Már ha van cél, amire gyűjteni kell/lehet. Ha a "túlélés" az, akkor mindegy. Egy munkahely sem feltétlenül tolerál egy év fizetés nélküli szabit, mert míg a várandósságot, csed-et, gyed-et kénytelen, ezt nem. Szóval, hogy párhuzamosan, egy gyed-del legyen otthon mindkét szülő, az szerintem abszurd. Az, hogy anyuka megy vissza dolgozni és apuka megy gyed-re, teljesen oké. A mi fejünkben is megfordult és végül kettőnk közös döntése volt, hogy én maradok. Én a környezetemben látok olyan családokat, ahol apuka maradt valamilyen megfontolásból. Valljuk be valahol társadalmi elvárás (rossz beidegződés), evolúciós alap, hogy a nő marad otthon és nyilvánvalóan a legtöbb esetben anyagi megfontolás, hiszen kevés helyen keres legalább annyit a nő, mint a férfi.

Annak is van értelme, amit te mondasz, hiszen jelentősen növeli a bevételeket, ha te visszamész dolgozni és a nagyi megy gyed-re. De morális értelemben ez az, amit ha csak nem muszáj választani (anyagi okokból), akkor egyszerűen nem éri meg az az idő, pénz, stb. Nekem. Neked megérheti és nincs ezzel gond.

Meg lehet csinálni. Úgyis, hogy jól működjön, csak szervezés és lemondások kérdése. Mellesleg a kritikát nem feltétlenül kell befogadni ezzel kapcsolatban, ha te biztos vagy magadban, engedd el a füled mellett és úgy éltek, ahogy nektek jó.

Az alap kérdésedhez nem tudok mit hozzászólni. Hozzászóltam, hogy a férjed húzza meg a határokat, de akkor még szó nem volt arról, hogy a nagyi ilyen szinten része lesz az életeteknek. Így nektek kell kitalálni hogy tudtok az épeszűség határán lavírozni. Nyilván lehet beleszólása alap dolgokba, ha a nap egy jó részében valószínűleg ő lesz majd vele. 60 voltam

Kérdező! Gondolom, megvettétek már a kiságyat, de ebben szerintem nem kellett volna engednetek, már, ha anyósod azt sugallja, emiatt kapott pánikrohamot. Mert az is lehet, hogy egészen más oka volt.

Az érzelmi zsarolással nagyon kell vigyázni, és még az elején leállítani. Mert később már szinte lehetetlen.

Talán az működhet, hogy sokszor kikéred a véleményét, ez neki jólesik (meg hát, tényleg felnevelt legalább egy gyereket, lehetnek jó tanácsai), aztán, amivel egyetértesz, azt megfogadod. De amivel kapcsolatban más a véleményed, azt nem kell megfogadni. Ha sokszor kéred a tanácsát, lesz sok eset, amikor egyetértetek, így aztán könnyebben el tudja fogadni, amikor nem. Lehet aztán okosan lavírozni, hogy, ha már több dolog volt, amiben nem az ő tanácsát követted, akkor valami számodra nem annyira fontos dologban engedsz.

De azt semmiképpen ne hagyd, hogy a rosszulléteivel sakkban tartson. Ha ez bejön a képbe egy választásnál, legyél udvarias, de nagyon határozott.

Amúgy, ha semmi gond a nagyszülőkkel, akkor a gyerekeknek tulajdonképpen jó, ha a nagyi vigyáz rájuk. Nálunk ez volt (mármint úgy, hogy én voltam a gyerek), és csupa kellemes emlékem van róla.