Mennyit segít a párotok a babával?

Amíg anya otthon van, nyilván ő kel a gyerekhez. Ő tud napközben pihenni.

De nem ő nem alszik veled ahogy látom, hanem te nem alszol vele. Ezt hamar megfogja unni arra készülj.

Szóval már nem akar veled aludni?

Vagy te nem vagy hajlandó a gyereket a szobájában altatni. Nem kéne elfelejtened, hogy nő és feleség is vagy.

Egy kisgyerek nem napi 2 óeát alszik, hanem sokkal többet.

Jelenleg te sem segítesz dolgozni, szóval nyilván azért vagy otthon hogy a gyerek körüli teendőket elvegezd.

Eszembe nem jutott volna kelteni hozzá éjszaka, mondjuk anyatejes is volt.

Majd megszokod a faradtsagot és jobban birod.

Nálunk csak ő dolgozik. Én mióta terhes vagyok (veszélyeztetett voltam) nem dolgozok. Ő tart el engem és a babát is! Nap mint nap azért küzd, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Hétköznap így tehát nekem eszembe nem jut, hogy ő keljen fel a babához... Teszem hozzá, így is néha megteszi, amiért hálás is vagyok.

Ha hazajön a munkából egyből szinte velünk foglalkozik, sokszor megeteti (anyatejes vagyok de szűrni kell, azt eteti meg vele cumisüvegből). Van, hogy mint két kis szeretetgombóc együtt fekszenek és alszanak az ágyon, máskor meg játszanak mint két eszement. Amikor én nagyom fáradt vagyok egyedül kiszokta vinni a picit fél órára a ház köré (annyi elég és megy is a nagy szundi a babakocsiban).

Ha megyünk valahova felöltözteti a gyereket (ha ő előbb elkészül mint én). Pelenkázik, hétköznap kevesebbet de a hétvégéken nekem nem is kell. Amikor nem tudok a dolgok végére jutni, és nem tudom befejezni a főzést mert kis makit játszik a fiam akkor délután munka után elveszi, lefoglalja. Tehát nálunk sokat segít, hogy nekem jobb legyen.

Szerintem nem mindegy, hogyan állsz a férjedhez... Mondjuk én nem játszok sárkányt, igyekszem megérteni az ő helyzetét is mindig. Arról nem is beszélve, hogy foglalkozok vele mint férfi, minden este együtt összebújunk.

Mik ezek a válaszok, te qva élet. 😆

Kérdező, egyáltalán nem normális, hogy a férjed sz.rik a gyerekre, és nem képes megmozdulni miatta. Minimum lenne a délutáni szunyókálásról lemondani, ha már ő alszik egész éjjel. Add neki oda a gyereket nyugodtan, ha már annyira lehet aludni gyerek mellett is. Akkor ő is tud.

Egy csomó apa van, köztük az én párom is, akit kérni se kell, hogy keljen fel éjjel. Én rohadtul hálás vagyok azokért az éjszakákért, amikor hagyott aludni, és ellátta a babát, vagy azokért az alkalmakért, mikor elvitte, és tudtam pihenni vagy házimunkát végezni. Feltételezem, abban se vesz részt a férjed. Elég gáz. De egy pillanatig se gondold, hogy ez normális dolog lenne. Igazából ez nem is "segítség", hiszen az ő gyereke is.

Nálunk a férjem ugyanúgy csinál mindent, ahogy én. Amióta hazajöttünk a kórházból, azóta felváltva alszunk a babával. Muszáj vele aludni, mert a hálóból nem hallani, ha felkel, a bébiőr meg már későn jelez, sokkal egyszerűbb etetni, ha előtte nem ordít.

Kezdetben 2 óránként kellett etetni a picit, annyira bélpoklos volt, így a 3. Hónaprs lecsökkent napi 6-ra ez a szám. Mondjuk kezdetben próbáltuk s tejet beindítsni szoptanítóval, abban is segített, mert éjszaka úgy etette, hogy a csövet rárakta az ujjára, hogy abból szívja.

De volt, hogy egy nap kb nem is etettem egyszer sem, mert s férjem mindig pattan. Így hogy dolgozik, 4 után ér haza, de egyből átveszi tőlem