Újabb és újabb gyerekre vágyom. El fog múlni ez az érzés legkésőbb a klimaxal?
Mindig is két gyereket akartam. Amikor lett két gyerekem, akkor egy harmadikra vágytam nagyon. Az is mellette szólt, hogy a két nagy lány volt. Gondoltam egy fiúval teljes lesz az életem. A harmadik is lány lett és vele tényleg kimaxoltuk a gyerekek számát. Több nem fér bele.
Viszont nagyon vágyom rá, hogy újra babázzak.
Rettenetesen nyomaszt, hogy tudom, több gyerekünk már nem lehet. Egész életemben az anyaságra vágytam, csak akkor vagyok boldog, ha a gyermekeimmel vagyok. Az is igaz, hogy rettegek a mubkába való visszatéréstől is.
Vajon elmúlna az érzés egy negyedik babával? Főleg ha fiú? Vagy ha visszarázódnék a taposómalomba? Vagy ha klimaxolnék és tudnám, hogy biológiailag is lehetetlen egy újabb baba?
Felesleges azzal b*szogatni a kérdezőt, hogy tanulni kellett volna vagy keressen olyan munkát, amit szeret.
A munkák 80%-a nem kihívással teli, érdekes meló, hanem sz*r munka, de valakinek ezeket is meg kell csinálnia.
De mikor töltsek velük minőségi időt? Az én munkaidőm nem 8-16-ig tart hétfőtől péntekig, mint az iskola. Hanem 14-22, 12-22. És szombaton is, vasárnap is.
Nincs "anyuka műszak" mert akkor a többiek (jogosan) panaszkodnak, hogy nekik is ilyen beosztás kell.
Jó, keresek. Millió munka van, ahol kapkodnak a 3 gyerekes anyákért és még a műszakot is hozzájuk igazítják.
A férjem váltani akart. Jól is ment az interjú, amíg meg nem hallották, hogy 3 gyerek. Pedig nem is ő vam velük ha betegek, semmilyen hatással nincsenek a munkájára.
Akkor szülj még, a négygyerekes anyákért biztos kapkodnak.
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Te pedig az vagy.
#37
Huh, nálad bajok vannak. Tipikusan az vagy, aki várja a sült galambot, mást meg irigyel. Másokat okol, hogy szar neki. Ismerem ezt a fajtát, tesóm ugyanez a kategória.
Megsúgom, az emberek nagyrésze ilyen munkaundorral él.
Egész életemben azt láttam, hogy anyám halálra dolgozza magát. Apám meg már péntek délután szarul érezte magát, hogy hétfőn munka. A szomszédok, az ismerősök...senkit nem ismertem, aki hajnalban örömmel ment dolgozni és ne kifacsart citromként ment volna haza. Nagymamám szerint a rendszerváltás előtt más volt, de akkor nem éltem, így azt nem tudom.
De senkit nem láttam, akit az " azért élsz, hogy dolgozz" boldoggá tett volna.
A szüleimnek sem volt soha egy boldog napja, mert mindig ott lebegett fölöttük, hogy mindjárt menni kell. Lehet ezért volt annyi alkoholista a környéken.
A gyerekeknek milyen példát mutatok? Milyen orrba-szájba szülés? Három gyerekem van. Sokaknak van annyi. És nyilván nem előttük sírok. Nem is szoktam. Amikor depressziós voltam sem sírtam előttük. De tudják, tisztában vannak vele, hogy az életük legjobb időszaka most van és dolgozni a többség azért megy, mert muszáj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!