Milyen érzés volt eldönteni, hogy mégsem lesz több gyerek, vagy elengedni, hogy nem lesz olyan nemű, amiben reménykedtél?

Örülök hogy van egy egészséges

Ugyan nálunk még nem teljesen végleges, de eléggé hajlunk arra, hogy nem lesz több gyerek. 2 kislányunk van(lesz), relatíve kis korkülönbséggel (~2 év), nekem amennyire gyönyörű és meghitt volt az első terhességem, annyira pokoli nyűg a második. Szóval az a gondolat, hogy ez legyen az utolsó terhesség és szülés, az konkrétan inkább felszabadító és reményt keltő, mint szomorkás. A férjem kicsit szomorkodik rajta, hogy nem lesz fia, de hát semmi sem garantálja, hogy harmadszorra is ha végigszenvedem az egész procedúrát, akkor annak a végén nem egy harmadik lányunk születne, szóval ebből a szempontból ezt elég könnyű elfogadni. Szerencsére elég jó lányos apukának is, a nagyobbik már most, így alig 2 évesen is mutat érdeklődést azok a dolgok felé, amiket tipikusan fiúsnak szoktak mondani és a férjem hobbijával átfedésben van, szóval nem hinném, hogy valódi hiányérzete lenne, csak mert nincs fütyköse egyik gyereknek sem.

Felszabadito mert csak egyet akartam. Fiut akartam jobban de lany lett. Ettol fuggetlenul nem kene meg egy akkor se ha fiu lenne. Boven sok feladat 1 is.