Aki már szült, le tudná írni, vagy körbeírni, hogy milyen érzés?

Nekem a kitolás volt a legrosszabb, de a vajúdás sem volt semmi.

Éreztem, hogy mozdulnak el a medence csontjaim, elfehéredett előttem minden, nem kaptam levegőt a fájdalomtól. Hátrafeszítettem a a fejem minden fájásnál, és azt hittem, h ez lesz az, amibe belehalok.

A kitolás iszonyatosan fájt, feszített, ráadásul be volt gyulladva a hüvelyem, attól is kijött a könnyem szülés előtt, ha feldugtam az ujjam. Képzelheted...

Nekem is a kitolási szakasz volt a legrosszabb. Messze jobban fájt, mint maga a vajúdás. Borzasztóan, feszítve fájt, semmihez nem tudom hasonlítani.

De ne agyalj ezen, a baba biztosan ki fog jönni, és te pedig erős leszel, és biztosan ki fogod bírni.

Én végig arra gondoltam, hogy minél jobban koncentrálok, és minél erősebben nyomok, annál hamarabb vége lesz. És szeretnék második babát is, úgyhogy tényleg nem a rossz élmény marad meg az embernek.

Nekem is a vajúdás volt a legrosszabb.

Repedt a burok itthon, és csordogált a magzatvíz, este mentünk be a kórházba, de akkor még fájásaim nem voltak.

Mikor kezdődött, enyhe menstruáció szerű fájdalmat éreztem, jelezte is a gép, hogy fájásaim vannak, de nem volt vészes. Mondom ahhh, csak ennyi, ez nem lesz vészes. Aha. :DDD

Rá nem sokkal egyre erősebb lett és rendszeres, viszont nem akart tágulni. Egész éjjel szenvedtem, ordítottam is szégyen-nem szégyen, de nem én voltam az egyetlen, mások is üvöltöttek a fájdalomtól.

Ráadásul nem kaptam fájdalomcsillapítót sem, mert azt mondták, ahhoz legalább egy ujjnyira ki kéne lennem tágulva. Aztán reggel mikor megnézték, már 3 ujjnyira voltam, azt mondták, már most meg ezért nem kaphatok, mert itt egy órán belül baba lesz.

Jöttek is a toló fájások.

Az már nem volt olyan rossz, bár az se volt semmi, mégis a vajúdásról vannak rossz emlékeim.

Amúgy akinek jönnek a fájások, tágul, és pl 2 órán belül megvan a baba, az nagyon szerencsés.