Újabb és újabb gyerekre vágyom. El fog múlni ez az érzés legkésőbb a klimaxal?
Mindig is két gyereket akartam. Amikor lett két gyerekem, akkor egy harmadikra vágytam nagyon. Az is mellette szólt, hogy a két nagy lány volt. Gondoltam egy fiúval teljes lesz az életem. A harmadik is lány lett és vele tényleg kimaxoltuk a gyerekek számát. Több nem fér bele.
Viszont nagyon vágyom rá, hogy újra babázzak.
Rettenetesen nyomaszt, hogy tudom, több gyerekünk már nem lehet. Egész életemben az anyaságra vágytam, csak akkor vagyok boldog, ha a gyermekeimmel vagyok. Az is igaz, hogy rettegek a mubkába való visszatéréstől is.
Vajon elmúlna az érzés egy negyedik babával? Főleg ha fiú? Vagy ha visszarázódnék a taposómalomba? Vagy ha klimaxolnék és tudnám, hogy biológiailag is lehetetlen egy újabb baba?
Ja hogy érettségid van, de itt nyafogsz, hogy téged hozzaköt egy gyorsetteremhez. Az érettségi??? Mi van...?
Hát keress te is otthonról vegezhető himihumit és ne itt irigykedj meg köpködj azokra, akik képesek megoldani az életet. Jó nyelvtudással el lehet menni multihoz dolgozni, ott pár hónap után, ha megbízhatónak bizonyul, így covid után kb tuti legalább a heti 2-3 nap home office. Sokazor teljesen rugalmasan végezhető a munka. Csak hát jól kell tudni mininum angolul. Én a nyelvtanulásra feküdnék rá a helyedben.
De ennél bármi jobb, mint hogy dühösen vagdalkozol, hogy ha nem szülhetsz több gyereket, akkor te örökre boldogtalan leszel és kész. Tényleg ilyen anyát szeretnél a meglévő gyerekeidnek? Vagy ők nem számítanak már, mert nem babák...?
Nekem tök mindegy, hogy mit és hol dolgozol.
Azt nem értem, hogy a két diplomáddal nincs annyi logikád, hogy a te fehér holló munkádat totál értelmetlen összehasonlítani olyan munkával, amit a nagy többség végez. Ugyanis a dolgozók többsége bizony alkalmazott. Innentől teljesen irreleváns, hogy te vagy a ritka kivétel, aki napi 3 órát dolgozik otthon. Persze, ha csak dicsekedni akartál, akkor érthető, de attól még továbbra sem kapcsolódik ide.
Amúgy nem csak azon múlik hogy valaki szereti-e a munkáját hogy mennyit keres.
Én például diplomával, okj-vel, nyelvvizsgával, jogsival most gondolkozok újabb tanulási lehetőségen.
Amúgy sima eladóként dolgozom és tényleg szeretem. Alig várom hogy dolgozhassak újra pedig lehet hogy muszáj lesz váltanom, mert az időbeosztása nem lesz jó a bölcsi/ovi miatt.
Nem csak vállalkozóként lehet szeretni a munkát. Férjem például egész nap alig dolgozik valamit dupla annyi fizetésért és nem szereti azt a keveset se amit csinálnia kell. Én meghalnék az unalomtól a helyében.
Nem vagyunk egyformák, neked kell megtalálnod az utad. Az biztos hogy a következő gyerek nem oldja mrg, csak időhúzás és menekülés az elkerülhetetlen elől.
Nem lesz vége a boldogságnak mert visszamész dolgozni, attól még lesz családod, akik várnak haza, szeretnek, számítanak rád.
Hogyne számítanának. Nyilván vissza is fogok menni dolgozni...miattuk. Ahogy a gyerekek között is dolgoztam. Életem legborzasztóbb időszaka volt. Ahelyett, hogy a számomra fontos emberekkel lehettem volna, vadidegenek hülyeségeit hallgattam. Alig láttam őket, mert ők hétvégén voltak otthon, meg délután. Nekem meg fixen havi egy vasárnap járt. Gyakran este 11-ig dolgoztam, a gyerekeket annyit láttam, amíg elvittem őket oviba reggel. Aztán a délelőttöt végigbőgtem. Csodálatos volt valóban. Amikor újra dolgozni fogok, csak a tanítási szünetekben látom majd őket. Szépen felnőnek nélkülem, nekem meg ennyi jutott. Két év gyerekenként. Tudom, hogy ez az élet rendje, mert én is alig láttam anyut, csak én világéletemben az anyaságról álmodoztam.
És nem vagyok lusta. Mielőtt gyerekeim lettek zokszó nélkül lenyomtam 6 napot 10-12 órákkal. Suli mellett is mindig dolgoztam. De más volt, amikor amúgy sem volt semmi fontos, amitől elvette volna az időt a munka. És a kollégák is olyanok voltak, akikkel szívesen dolgoztam együtt. Sajnos most gyorsan cserélődnek az emberek. Ráadásul most 2-3 ember helyett kell dolgozni. Messze is van a munkahelyem, sok idő megy el majd a munkávajárással.
De például akartam eladóként dolgozni. Lebeszéltek róla, hogy rosszabb mint a gyorsétterem.
Nyelvet nem tudok. Valamikor tudtam, de az 15 éve volt, azóta rengeteget felejtettem.
Évek óta otthon vagy, már rég szerezhettél volna olyan végzettséget, amivel olyan munkát végezhetnél, amit szeretsz. Más ezt akár munka ÉS gyerek mellett is megteszi.
Egyébként én diplomával, plusz két szakmával a zsebemben kezdtem bele valami tök másba, és imádom a munkám, egyszerűen azért, mert érdekel, mert jó vagyok benne és elismernek. Ha nem tetszik a munkád, csak rajtad áll, hogy változtass rajta, a gyerekgyártás nem oldja meg a problémád.
Napi 8 órát valami olyannal foglalkozni, amit nem szeretsz, hatalmas nagy időpocsékolás, nem csoda, hogy nem vágysz vissza. Az én ismerősi köreimben az emberek szeretik a munkájukat, és ez a természetes.
Keress valami olyan munkát, amit szívesen csinálnál, képezd magad ahhoz, és akkor nem lesz olyan nagy törés visszamenni dolgozni. Sok időt fogsz még munkával tölteni, ebbe szerintem mindenképp megéri befektetni.
Nem szereztem végzettséget, mert úgy gondoltam, hogy visszamegyek a munkahelyemre és jó lesz, ahogy korábban is jó volt. De közben változott a munkahely és én is.
Nem szereztem végzettséget, mert szívesebben dolgoztam, mint tanultam. A főiskolát is azért hagytam abba, mert a szigorlatok megakasztottak. És mert azt hittem szeretem, amit tanulok, de rájöttem, hogy nem így volt. Nincs olyan munka, ami érdekel, vagy amit szívesen csinálnék. Illetve van, de azt meg nem fizetik meg. Világéletemben óvónő szerettem volna lenni, de azzal kevesebbet kerestem volna, mint a gyorsétteremmel. És elsősorban az ember azért dolgozik, hogy megéljen belőle.
Dehat a te munkaidodben, ha sikerül 8 órás állást talalnod, a gyerek oviban meg suliban lesznek, úgysem tudnál velük lenni.
Egyébként aki megelegelte az addigi munkáját, míg otthon van elkezdi atkepezni magát. Én is elvegeztem egy tanfolysmot, letettem egy emelt érettségit és levelezőn járok egyetemre. Amig alszik, vagy heti fél napot apával elmennek valahova addig tanulok, nem veszem el tőle az időt. De mivel nem akartam visszamenni oda ahonnan eljottem, egyértelmű volt, hogy mást kell tanulnom. Nem is értem hogy lehet egy erettsegivel eltengődni és csak azt a kiutat latni ebből hogy lottózok meg szülök. A legegyszerubbet felejtetted el, hogy neked kell tenni érte. Engem nagyban motivál a gyerek is, hiszen előtte akarok jó peldaval járni. Hogy motivalhatnam a tanulasra, boldog, kiegyensulyozott eletre, ha nekem se jó semmi és tenni se akarok érte, tőle várom el a boldogságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!