Újabb és újabb gyerekre vágyom. El fog múlni ez az érzés legkésőbb a klimaxal?

Egyszerűen csak lusta vagy.

Fura, én imádom a munkámat, nem érzem soha nyűgnek. Nyilván karácsonykor, vagy a nyaralás közepén nem állnék neki dolgozni, de ma is 6-kor felkeltem, 9-re, mire a babám ébredt, mindent elintéztem, megcsináltam.

3 gyereket szültél, tehát gyanítom, minimum 6 évet otthon voltál. Ennyi idő alatt nem jutott eszedbe, hogy szerezz egy szakmát, amit szeretsz, vagy levelezőn elvégezz egy egyetemet? Esetleg elindíts egy vállalkozást?

Nem, ezt nem oldja meg az újabb gyerek, mert te valami elől menekülnél az újabb gyerekbe. Nem a gyerek van érted, hanem te érte, ők nem tudják megoldani azt, ha neked a saját eleteddel van problémád. Eleve az a gond, hogy azt mondod, ha visszamész dolgozni, onnantól soha többé nem leszel boldog. Mintha többé nem lehetnél a gyerekeiddel, csaladoddal. Abba gondolj bele, hogy pillanatnyilag a gyerekeid az eleted, a boldogságod. Ez óriasi teher a gyerekeken, ennek nem lenne szabad így lennie. 10-15 év es önállósodnának, mi lesz akkor? Elárulom, ketségbeesetten fogsz beléjük kapaszkodni, visszahúzni, csimpaszkodni, mert ha nincsenek a gyerekek, akkor neked kell a saját életeddel valamit kezdened, es attól rettegsz.

A sógornőm egy ilyen példa egyébként. 2 gyereket terveztek, házat is így vettek. Csakhogy a sógornőm újabb és újabb babát akart, rábeszélte a férjét a harmadik, majd a negyedik gyerekre. Barátaink csaladjában lett egy ötödik baba, ekkor a sógornőm kétségbeesetten kampányolni kezdett, hogy látod, ők is meg tudják oldani, ahol elfér 4, ott 5 is, stb. A férje ekkor a sarkára állt és kereken nemet mondott. Ez volt kb tavaly ilyenkor. A sógornőm azóta is kivan teljesen, kb hetente hív sírva engem vagy a férjemet, hogy mi lesz így vele, a legkisebb lassan oviba megy,és bár ő (még) nem fog visszamenni dolgozni (anyaságin lesz), de neki baba kell, ő egy hasznavehetetlen senkinek érzi magát, fel fognak nőni a gyerekek, és akkor mi lesz vele. A férje ki van akadva, otthon folyton rosszkedvű, a gyerekekkel nem is játszik már, kb csak eteti őket, az iskolásokkal nem is foglalkozik, es folyton ezen borong, hogy neki baba kell. Szakemberhez menni nem hajlandó, mert szerinte csak egy újabb baba a megoldás. Ne legyél ilyen, kérdező. Kezdd el akkor képezni magad, találd ki magad újra, indíts új karriert, akár valami gyerekekkel kapcsolatos dologban, pl tök nagy hiány van PIC nővérekből, kitanulhatod.

Kérdező, egyszerűen nem egy körben mozgunk.

Nővér, ügyfélszolgálatos, gyorséttermi dolgozó... Fizetéstől fizetésig él a legtöbb és azért dolgozik, mert muszáj.

Válts, vegyenek körbe egyetemi professzorok, orvosok, bírók, sikeres vállalkozók. Hogy motiváltnak érezd magad, hogy tudj példát mutatni a gyerekeidnek

Miféle végzettség az, ami hozzáköt egy gyorsétteremhez??

Ne haragudj, kérdező, de most tenyleg csak simán önigazolsz. Azt, hogy utálod a munkadat, nen egy kisbabának kell megoldani, hanem neked. Keress mást, tanulj mást. Ne a gyerekektől tedd függővé a boldogságodat, mert innen egyenes az út a mérgező szülőséghez.

#16

Tanulni kellett volna ellés helyett és akkor jobb munkára lenne lehetőséged.

Amíg otthon vagy egy okj képzés?

Én is mindig 3 szerettem vvolna ferjem 2 gyereket 20 év után lett olyan a körülményünk hogy jöhet a 3.,na azóta minden vágyam a negyedik de nekem a korom m@r akadály, volt vetéles, beteg baba minden

"11. Milyen munka az, amit 6-9 között megcsinálsz az alvó gyerek mellett? Nyilván valami otthonvégezhető himihumi."

Kérdező, mielőtt leszólod a munkámat, inkább a saját portádon tegyél rendet! Ne rajtam vezesd le, hogy életed teljesítménye az, hogy szültél.

Szereztem két diplomát, közben nem csak tanultam, hanem rengeteget dolgoztam itthon, valamint külföldön is. Utána pedig saját céget alapítottam. Sosem vártam a sült galambot, meg hogy majd valaki bekopogtat hozzám életem lehetőségével, miközben én magamat sajnáltatom. Tessék, lehet utánam csinálni bármikor dumálás és magyarázkodás helyett. Gyanítom, ezzel a háromórás, "himihumi" munkával csak ma többet kerestem, mint te egész hónapban.

Te tipikusan olyan vagy, aki panaszkodik, hogy sz.r a munka, de semmit nem tenne azért, hogy jobb álláshoz jusson. El nem hiszem, hogy az összes egyetemi szak neked zsákutca lenne, vagy hogy semmi olyan nem érdekel, amiben sikeres lehetnél. Egyszerűbb kifogásokat gyártani, meg panaszkodni, aztán várni, hogy valahogy majd csak lesz. Szép példa vagy a gyerekeid előtt, mondhatom!