Miért kell a boltban etetni a gyereket? Miért nem lehet megvárni, míg kifizetik, és utána odaadni a gyereknek?

Nem, ezért épeszű rendőr nem adna helyszíni bírságot.

Én sem vagyok a boltban etetés híve, nem is szoktam semmit adni a lányomnak, 16 hónapos. Éhesen alap, hogy nem viszem boltba, de kérdező látszik, hogy nincs gyereked, süt belőled a rosszindulat és az empátia hiánya. Az én lányomnak amúgy tökmindegy, hogy evett-e előtte, vagy sem, ha meglátja, hogy beteszek egy pogácsát vagy egy darab sajtot, akkor már nyüszög, hogy azonnal akarja. Nyilván nem adom oda, és nem bontom fel, de végig nyüszög a pénztárig, hogy azt akarja. Én meg bohóckodom neki, meg próbálom elterelni a figyelmét, de baromira nehéz. Bevásárolni néha amúgy meg muszáj, és a gyerekemet meg nem tudom otthonhagyni egyedül. Majd ki fogsz írni egy következő kérdést, hogy a gyerekek miért üvöltenek a boltban, a szülő meg miért dumál állandóan idegesítően, meg gügyög, zavarva ezzel a többi vásárlót meg az eladókat. Na pont ezért, mert várja, hogy kifizessem a pogácsát, csak ő még nem tud várni, mert KICSI. És amúgy sz.r, hogy mások bámulnak, hogy na, a gyerek itt vernyog, anya meg csak vásárolgat, engem is zavar. Úgyhogy meg tudom érteni azt is, aki ilyen helyzetben inkább tör egy picit a pogácsából.

Én nem vittem éhes gyereket boltba. Úgy alakítottuk a napirendet, vagy áttettük a bevásárlást. Listával járok, sosem tartott órákig. Azt tanítottam neki, hogy előbb mindent kifizetünk. Már magától mondja, ha megkíván valamit és megkérdezi, hogy megvesszük-e, hogy előbb kifizetjük. Szerintem így normális, így tanulja meg az együttélés szabályait és azt, hogy ő nem áll a szabályok felett. A sorban sem szoktam elfogadni, ha elsőre akarnak engedni csak azért, mert ő is ott van. Volt persze olyan helyzet, amikor hálás voltam, ha előre engedtek, de sosem kértem. Hisztivel pedig nem ér el semmit. Nagyon energikus, erős akaratú fiam van. De amit meg kell tanulni, azt meg kell. Volt párszor kellemetlen, de ez ezzel jár. Nem húzom ki magam a felelősség alól, az én dolgom nem csak az, hogy szeressem őt, hanem az is, hogy neveljem. Nem ítélkezem, ha valaki ad egy kiflit, az ő dolga. Nálam mások az elvek. Három éves múlt, most kezdi kérdezni is, neki miért nem lehet, ha másnak igen. Ismerkedünk azzal, hogy más máshogy él, máshogy dönt, de minket ez vagy nem befolyásol, vagy nincs ránk semmilyen hatással. Nálunk az van, amit apa és anya lát jónak. Lehet, hogy igazságtalan valahol, de az élet ilyen. Oviban is, suliban is. El kell fogadni és nem megy gyakorlás és tanulás nélkül. Én így érzem jónak.

De az nem lopás, ha valaki megeszik bent egy kiflit, meg egy túrórudit, majd aztán a kasszánál kifizeti! Anyuék nekünk is odaadták néha, a szalagra pedig a papírt tettük fel. Ennyi gondotok legyen az életbe..

Nem tudom, de rémesen proli szokás.