A mai világban komolyan akkora csodának, szó szerint "speciális esetnek" számít az, aki rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja előre, ha neki nem való a gyerek? Egy másik kérdésnél ezt írták nekem.

Mivel ismertem nagyapámat, így maximálisan megértettem, nem okozott bennem megdöbbenést. Azt az egyet nem értettem, miért nem vált el. Sosem beszélt rózsaszínen apámról, nem vallotta, hogy az élete értelme lenne meg ilyesmi. Dédnagyanyám meg egy óvodára való gyerekeket vetetett el szenvtelenül, egyedül nagyapámat tartotta meg pasifogónak, majd rásózta a gyerektelen lánytestvérére.

Nem anekdotákról beszélek, hanem mint írtam, dolgoztam gyerekvédelemben. Ismertem családot, ahol az anya az új gyerek születése után az idősebb szemébe vágta, hogy bár haltál volna meg, tudok több féltesóról, akiket mind az állam nevelt és a kapcsolatukra is kihatott, mert az egyiküket látogatta az anya rendszeresen és az adott apa is, addig a másikra ez az anya sz.rt és az apának sem kellett, de volt egy régi barátnőm, akit meg a saját anyja tagadott meg nyilvánosan. És ennél volt még sokkal több is. Nem, ez nem a lapos a Föld tudománytalan baromság. Ha nem lenne igazam nem lenne annyi borzalmas hír szinte minden hétre.