A mai világban komolyan akkora csodának, szó szerint "speciális esetnek" számít az, aki rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja előre, ha neki nem való a gyerek? Egy másik kérdésnél ezt írták nekem.

De mi a célja ennek a kérdésnek? Magadat akartad fényezni hogy te milyen okos vagy? Akkor tessék: Ügyes vagy, hogy képes vagy annyira gondolkodni, hogy ha nem akarsz gyereket, akkor nem szülsz. Bravo.

Az utolsó kérdésedre: Mielőtt megcsinálod, honnan kéne tudnod, hogy neked nem való? Amíg az embernek nincs gyereke, fogalma sincs róla milyen lesz majd a gyerekes élet. Pláne, hogy valaki kap egy ritka könnyű, jó alvó, problémamentes gyereket, más meg egy olyat, aki annyira beteg, hogy élete végéig 24 órában gondoskodni kell róla. Honnan tudná előre bárki is, hogy mi vár rá ebből a szempontból?

Én még csak most vagyok terhes, félek is, hogy milyen lesz. De akarom ezt a gyereket, nem tudom miért. Ösztön, úgy érzem, akkor lesz teljes az életem. Aztán lehet teljesen más lesz, mint ahogy elképzeltem, lehet betegen születik, lehet teljesen ki fogok készülni. És lehet, hogy akkor ide fogok jönni panaszkodni, ha már van ez a kategória.

Azért tényleg nem kell nagy ész ahhoz, hogy belásd, SENKI nem csinál úgy direkt gyereket, hogy közben úgy érzi, nem való neki a gyerek. Csak van aki utólag rájön, hogy mégsem ezt a lovat akarta.

Jajj kérdező, annyira fárasztó módon túlgondolod ezt a témát, közben meg elmegy melletted az élet.

Szülőnek lenni a legjobb dolog a világon. Van persze, aki utóbb rájön hogy neki ezt nem kellett volna, de minden egyes ilyenre jut 1 millió másik, aki meg csendben éli a boldog életét.

Megbánták.

Vagy komoly nehézségei vannak.

Nem ugyanaz. Én inkább az utóbbit látom gyakoribbak. Amikor az anya kivan mint a rongy, ez jellemzően a sok éjszakázás miatt van, de a világért nem adná a gyereket.

Én személy szerint egyet se ismerek, aki, ha vissza lehetne forgatni az időt, ne szült volna.

Az, hogy megbànok egy ekkora döntést, majd legfeljebb az életem végén derül ki, mikor egységben látom az egészet. De azt nem bírom elképzelni, hogy itt egy kétéves kisember, minden nap változik valami, és én máris azt mondom, hogy nem kellett volna.

Ha van is nehezebb nap, annyi eszem van, hogy belátom, holnap jobb lesz. Ma front van, tiszta hülye a gyerek, de holnap reggel mosolygósan ébred.

Jó, de azért te se hiszed el, hogy mindneki aki ezt mondja, komolyan is gondolja?

Szegény nagymamám is ezerszer elmondta hogy sose menj férjhez! Aztán meg ő volt a legboldogabb, amikor megtörtént.