A mai világban komolyan akkora csodának, szó szerint "speciális esetnek" számít az, aki rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja előre, ha neki nem való a gyerek? Egy másik kérdésnél ezt írták nekem.

40. Te mártírkodsz, hogy hogy belédálltak. Amúgy én értettem. Azt kérdezte a hozzászóló, hogy egyszerre lett kiírva a két kérdés, abba - mint kívülálló - miért nem okoskodtál bele. Hiszen pont ugyanannyi közöd van a pelenkakukához, mint a gyerekvállaláshoz. Szerintem te is értetted, csak legalább tudsz valamin pörögni.

Igen de pont ezt mondom,nem vágysz rá, nincsenek ezzel kapcsolatban ösztöneid. Ami teljesen rendben is van, de pont ezért egyáltalán nem összehasonlítható egy olyan emberrel, aki vágyik gyerekre. Neked egyértelműen nem kell gyerek mert nem vágysz rá. De könnyű így beszélni. Te nem a vágyat győzted le magadban a józan eszeddel, hanem szimplán soha nem akartad, nem mellesleg tudod magadról, hogy nem is lennél jó benne. Könnyű letenni arról, akit eleve nem is akarsz. Aki vágyik a gyerekre, ösztönösen akarja, az teljesen más kategória. Nem bíráskodhatsz,hogy bezzeg neked sikerült mert van önismereted. Persze, hogy sikerült, ha soha nem is akartad.

De mit érdekel téged mások élete? Komolyan.. Ha vállalt gyereket, hát vállalt. Ha panaszkodik, hát panaszkodik. Neked meg nem kötelező olvasnod a panaszkodását semmilyen fórumon.

Hidd el, a legtöbb ember nem vállal társadalmi nyomásra gyereket, sőt, nagyon is kiállnak amellett, ha nem akarnak. Egyedüli kivételek ezalól azok a férfiak, akik nem mernek ellent mondani az asszonynak. Viszont ha ennyire töketlen valaki, aki ráadásul utána még magát sajnáltatja a saját papucssága miatt, az magára vessen.