A mai világban komolyan akkora csodának, szó szerint "speciális esetnek" számít az, aki rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja előre, ha neki nem való a gyerek? Egy másik kérdésnél ezt írták nekem.

Az alatt a kérdés alatt volt a pelenkakukás. Azt nem nézted meg? Lehetett volna pedig, ha már csak úgy unalmadban ezt olvasgatod.

Én pelenkakuka-párti vagyok. Drága, de aranyat ér. Emag oldalról szoktuk bele akciósan rendelni az utántöltőt.

Szerintem sokan olvastuk a kérdést, amiről írsz.

Az alapján az ebben a kérdésben leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Nem az volt q konfliktus, amit itt írsz.

Senkinek nem az volt Veled a gondja, hogy Te önismeretedre hivatkozva nem vállaltál gyereket.

Az volt a válaszoddal a gond, hogy nem volt válasz a kérdésre, helyette agresszív jellegű és érzéketlen kommunikáció volt, a kérdező megalázásával.

Hogy tényleg kompenzálsz vagy unatkozol, vagy ennyire krumpli vagy az emberekhez, azt nem tudom. Persze az jó, hogy legalább nincs gyerek. El tudom képzelni át ilyet.

"Anya, elestem a rollerrel" - "én nem vagyok tökhülye és ki tudom számolni, milyen sebességel kanyarodom. Durva, hogy valaki erre nem képes" stb.

Figyelj, elmesélek neked valamit: sokaktól eltérően, nekem nincs kutyám. Sőt, kifejezetten nem szeretem a kutyákat. Ha rajtam múlik, soha nem leszek kutyatartó. Éppen ezért soha nem fordult még elő velem olyan, hogy "odatévedtem" kutyás fórumokra, mert nem érdekel. Az pedig egyértelmű, hogy nem kezdem el osztani az észt ezeken a helyeken arról, hogy milyen hülye, akinek kutyája van, és hogy ugye milyen szuper vagyok, amiért nekem nincs.

Érted a párhuzamot?