20 éves lány vagyok. Várandós vagyok. Párom lemondott a gyerekünkről. Egyedül maradtam semmim nincs csak nemsokára a kisbabám. Hogyan tovább? Anyukámékhoz nem szülhetem szegényt. Ki mit tenne az én helyembe?

Az oké hogy nem teher, de nem a napfényből táplálkoznak ketten a gyerekkel. Plusz gyerekcuccokat venni...

Ha rokkamt, vagy minimálbérért gürizik anyu apu akkor eléggé nehezen tartják majd el őket. De kit izgat, menjenek el dolgozni 2 munkahelyre mi?

Dehogyis, ilyet nem mondtam, ebben is van igazaság amit te írsz, a kommentem inkább azokra vonatkozott akiknek anyagilag belefér, de kényelemből nen fogadják be a gyereket/éreztetik vele hogy teher, az én szememben az ilyen megbukott mint szülő.

Nyilván a másik oldala a dolognak az, ha a lány hazaköltözik, és van bevétele (neki pl lesz), fizessen a rezsibe, ételbe. Segitsen az anyjának, ha otthon van mosson,főzzön takarítson, az anyjának vegye le a terheket a válláról, ne azért lakjon ott hogy kiszolgáltassa magát..

Így már fair?😄 Kellemes ünnepeket kívánok! 🥰

"Ja, és nem mindenkinek olyan undorító anyja van hogy tehernek érzi a saját gyerekét meg unokáját (!!)"

"Az oké hogy nem teher, de nem a napfényből táplálkoznak ketten a gyerekkel. Plusz gyerekcuccokat venni...

Ha rokkant, vagy minimálbérért gürizik anyu apu akkor eléggé nehezen tartják majd el őket. De kit izgat, menjenek el dolgozni 2 munkahelyre mi?"

Ott a pont!!! Sajnos a mai felelőtlen fiatalok szerint a szülőnek 100 éves koráig gondoskodni kell róluk!! Sőt kötelessége!! A kérdezőnek is lesz egy gyermeke. Arról most akkor kinek is kötelessége gondoskodnia? Ja a nagyinak!!!

Nekem van egy felnőtt fiam, s egy felnőtt lányom.Mind a kettőt szeretjük, s a magunk módján támogatjuk is. Ha hasonlóképpen járnának, természetesen hazajöhetnének lakni. DEEEE!!! Mi már a párommal nyugodt , laza életmódra tértünk át x éve. Szerintem egy két hónap s mi készülnénk ki. Nektek fiataloknak más az életviteletek. / nagyon kényelmesek, és lusták vagytok, kb 90%/ . Szeretjük a csendet.... Még mi is dolgozunk. Szeretünk hétvégén csendben pihenni. Szeretünk készülni, ha jönnek a gyerekek stb...

Fontosabb, hogy a gyereknek legyen fedél a feje felett és mit ennie, minthogy mi a ciki. Ezt egy átmeneti állapotként kell felfogni, keress bármilyen munkát, amit kicsit el tudsz képzelni, az anyukád meg remélhetőleg megérti és befogad. Én legalábbis hasonló helyzetben a gyerekem mellé állnék, mert fontosabb a családom, mint magam és nálunk ez kölcsönös, ez meg egy vészhelyzet. Ha nátok ez nem járható, akkor meg védőnő, családsegítő és utána kell érdeklődni, mik a lehetőségek. Lehet, hogy végső esetben nevelőszülőkhöz kerülne a baba és ha talpra állsz, visszakapod. Egy évesen pedig mehet bölcsibe. (Ha meg lemondasz róla, örökbe adható lesz.) Ezek az utak.

Plusz jár törvényileg a gyerektartás (leendő apuka fizujának kb. negyede, de nem csak ezt veszik figyelembe), és a munkahelyet is lehet perelni, mert terhes nőt tilos kirúgni. Ha szűkre kell húzni azt a nadrágszíjat, ezeket nem kellene veszni hagyni csak mert "nem illik", macerás és konfliktussal jár. Itt kezdődik az anyaság, hogy ne légy áldozat, hanem nyisd ki a szájadat és küzdj. Egyébként tudom, hogy ez nehéz annak, aki nem ilyen alkat, de muszáj lesz beletanulni.

Egyik hozzászólásodbsn írtad, hogy 4 hónapos terhes vagy. Egyik ismerősöm nemrég 4,5 hónaposan vetette el a gyerekét úgy, hogy kiment Hollandiába, ahol egy magánkórházban megcsináltàk neki az abortuszt. Elvileg kevesebb, mint egy óráig tartott a műtét, és 2 hónap után jött teljesen rendbe. Én a helyedben azért elgondolkodnék ezen az opción is, akármennyire is szeretnéd megtartani.

Illetve ne haragudj, de nem csak a pasid, hanem te is nagyon felelőtlen voltál, hogy 0 anyagi háttérre akartatok bevállalni gyereket (ha véletlen volt, akkor pedig azért, mert nem védekeztetek). A gyerekvàllalás nem csak abban merül ki, hogy jaj de édes meg cuki a kisbaba, hanem iszonyat nagy lemondással és áldozatvállalással jár, arról nem is beszélve, hogy a te életednek már 20 évesen lőttek, mert mostantól a gyereked lesz az első, elfelejtheted az álmaidat, illetve a párkeresésben is egy elég nagy handicappel indulsz, nem sokan fognak veled komolyan gondolkodni úgy, hogy 20 évesen van egy gyermeked… Szóval legközelebb azért dönts felelősségteljesebben ilyen helyzetekben, mert nem csak a saját életedet cseszed el.

Add örökbe, komolyan. Hátha normális szülőkhöz kerül.

Lehet, hogy jobban jár velük, mint egy olyan buta anyukával, aki a semmire vállal gyereket (ne mondd, hogy nem, hisz semmid nincs), és még azt is hagyja, hogy kirúgják, mert annyit nem tud, hogy ezt sem lehet.