Van itt olyan, aki megbánta a gyerekvállalást?
Nem azt kérdezem, hogy nehéz-e az anyaság, hanem hogy van-e itt olyan, aki konkrétan megbánta, hogy vállalt gyereket. Legyünk tisztelettel a másik felé és senkit ne pontozzunk le!
Az az igazság, hogy én megbántam. Név és arc nélkül vállalom: nem voltam felkészülve az anyaságra és főképp (családi) nyomás hatására vágtam bele. Nem kellett volna. Már féléve az örökbeadáson gondolkodom, de a férjem hallani sem akar róla, pedig ő is megbánta a gyereket, csak fél, hogy mit fognak szólni a rokonok/barátok/ismerősök. Már 1.5 éves a pici, de semmi sem lett jobb, sőt csak rosszabb. Házasságom romokban (a gyereknek köszönhetően), elválni viszont nem tudok mert se én, se pedig a férjem nem akarja vállalni a gyerekfelügyeletet, ha elhelyezésre kerülne a dolog. Úgy érzem tönkrement az életemet és nem látom a kiutat. Sokszor eszembejut, hogy de jó lenne lelépni egyedül és új életet kezdeni hátrahagyva mindent, de legfőképp a gyerekem. Emiatt persze bűntudatom van és sz*r embernek tartom magam, de menekülni szeretnék. Annyira hiányzik a régi, gondtalan életem, amikor azt csináltunk amit akartunk, akkor amikor akartuk. Ma ez már teljességgel elképzelhetetlen hosszútávon. Időszakosan meg tudjuk oldani, hogy valaki vigyázzon a gyerekre, de itt nem arról van szó, hogy csak pihenni szeretnék, hanem sokkal inkább a gyerekmentes élet hiányzik. Úgy érzem, valaha volt legnagyobb hibámat követtem el, amiből nem látom a kiutat. Beragadtam egy megromlott házasságban, ahol a gyerekvállalást mindketten megbántuk. Azt leszögezném, hogy nem szenvedek szülés utáni depresszióban, ezek az érzések sajnos teljesen őszintén jönnek zsigerből.
Nem tőletek várom a megoldást, hanem csak érdekel, hogy más is volt-e ilyen helyzetben és hogy mi lett a dolog kimenetele.
Köszönöm ha elolvastad.
válasza:9
Így van. Itt is vannak olyan anyukák akik olyan életet élnek a gyerek mellett mint előtte, járnak szórakozni, dolgoznak stb. Hátha jön majd valaki és leírja hogy csinálja. De volt is egy ilyen kérdés nem rég. Ha megtalálom linkelem
válasza:De nem biztos, hogy azzal nem fog csattanni a gyerek hátán az ostor, hogyha nem örökbe adja a kérdező, hanem ő neveli fel.
Néha jobb tovább állni.
Amúgy ha a férjed úgy áll hozzá, hogy ő nem nevelné a gyereket, akkor nem hiszem, hogy annyira kapálózna azért a gyerekért. Ha ő nem vállalja, akkor majd az anyja, testvére vagy valamelyik rokona biztos vállalná.
válasza:Nehogy azt hidd, hogyha örökbeadod a gyereked akkor egy csapásra megszűnik minden gondod, és vörös rózsák fognak hullani az égből.
Mivel ebben a szerepben már benne vagy egy ideje, ha kilépsz, akkor meg ez fog hiányozni, és elképzelhető hogy pont akkor kattanna be valami. Életed végéig bűntudatod lenne, mivel pont az örökbeadás után bukkannak majd fel az életedben a jobbnál jobb, boldog családok, akikre ha ránézel elfog a bűntudat. Elkapnának az emlékek, mit éreznél, ha bemennél a gyereked szobájába...
Gondolom van már annyi élettapasztalatod, hogy tudd, ez történne.
válasza:Mi 35 évesen lettünk szülők.
Nekünk az elet teljessé válását jelentette. Megváltozott az élet, de szépen visszaállt lassan minden.
Nekem pl sokat jelentett az, amikor vissza tudtam menni dolgozni. A férjem rengeteget segít, így van idő magamra is. Nekem jót tesz a sport (futni járok, szigorúan egyedül).
Csinálunk mindent ugyanúgy, csak éppen gyerekkel. Van amit persze a gyerek jelenléte miatt nem ugyanolyan. Szerettünk pl túrázni menni nagyokat. Járunk most is, vele, de nyilván nem olyan kemény terepre, rövidebb távokra, de így is jó. Örülünk magunknak meg neki.
Fejben dől el.
válasza:Én örökbe adtam 1 évesen a gyerekem, mert elhagyott a gyerekem apja, és nem bírtam el egyedül se lelkileg, se anyagilag, hogy egy megvetett leányanya vagyok.
Nemrég rájuk kerestem facebookon. A fiam 16-17 éves lehet. Igazi vagány, kamasz fiú, már barátjője is van. Az apjának (örökbe fogadó apjának) nincs facebookja, csak az anyjának, de ott vannak kint közös képek. Látszik, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek. Kosarazik. Tanulmányi eredményeit nem tudom.
Néha-néha eszembe jut, hogy milyen lenne, hogyha én neveltem volna fel és az én fiam lenne (teljesen). De ennyi. Sokat nem gondolkodom rajta, mert tudom, hogy a legjobbat azzal tettem neki, hogy lemondtam róla és esélyt adtam neki egy új, normális életre.
Az apja nem hiszem, hogy annyira ágálna azellen, hogy örökbeadd a kicsit, hogyha nem akarná nevelni. Max tényleg amit az egyik válaszoló írt: rálőcsölné az egyik rokonára.
válasza: válasza: válasza:De konkrétan nem szeretitek a gyereket, nem találtok semmi szépet abban, hogy van? A bújásában, mosolyában, ragaszkodásában?
Vagy szeretitek csak hiànxzik a Szabadság?
válasza:#16
Nyilván kamu. Egyrészt van kb egy fél maroknyi nő aki később adta örökbe a gyerekét, de persze az egyik pont itt van, egy ilyen kérdés alatt rögtön...
Nemcsak kamu kérdések léteznek, hanem kamu válaszok is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!