Megbántad, hogy kivel vállaltál gyereket?

Nem, de csak azért, mert az exem jó apa. Mi köztünk sok dolog félrement, jobb is külön, de mint a gyermekeim apjára, lehet rá számítani és nagyon jó apa. Emiatt nem bánom, hogy ővele lettek gyerekeink.

Ha viszont egy suttyó lenne, gondolom bánnám.

Egyik részről nem mert a férjem nagyszerű apa, mindenből kiveszi a részét, nagyon jól bánik a gyerekkel és mindig mindenben lehet rá számítani, megbízható és türelmes.

Másik részről viszont van bennem egy mi lenne ha azzal aki a nagy szerelmem volt, akivel eredetileg terveztem a gyereket és nagyon kíváncsi vagyok milyen lett volna ha vele lenne családom, de ezt nyilván sosem tudjuk meg.

Igen megbántam.

Nagyon jó apa, és egyébként nem rossz ember ő, de nyúzzuk egymást 15 éve egy olyan kapcsolatban ami kb.2 évre szólt volna. Voltak nő ügyek, és már itt van a 2 gyerek. De néha elgondolkodom volna milyen lett volna nélkule...

Bírom, amikor az össze nem illő emberek évekig nyúzzák egymást és annak ellenére becsusszan 2-3 gyerek, hogy hetente veszekszenek 2 hetet.

Vagy együtt vannak egy-két éve, szóval szerintük ideje gyereket csinálni. Sosem fogom megérteni, miért kell ösztönből gyereket vállalni.

Nem, a férjem a legjobb apa akit ismerek, és a legjobb társ számomra. Persze vannak nézeteltérések, de kinek nincsenek.

Mindenben számíthatunk egymásra.

Minden szabadidejét a gyerekekkel tölti. Nem azért mert muszáj, hanem mert szeretné.

A gyerekvállalást volt pillanat, amikor megbántam, de azt, akivel vállaltam, egy pillanatra sem.

Megtaláltam a nagy szerelmem, és vele lettek gyerekeim. Soha nem csinálnám másképp!