Vannak itt olyanok, akik megbánták, hogy gyereket vállaltak?

Érdemben én sem tudok hozzászólni, de szerintem vannak. Nok kozott szerintem kevesbe, a legtobb noben beindul az anyai oszton, meg ugye sokat számit, hogy 9 honapig a szive alatt hordja.

De apák kozott biztosan sokan vannak. Mennyien elhagyjak a gyerekuket, uj családot alalpitanak, nem torodnek az elozo hazassagbol a gyerekkel, csak nyug nekik, hogy gyerektartast kell fizetni. Az ilyenek biztosan megbánják.

Persze nem általánositani akarok, sokan vannak, akik válás után is imádják a gyerekuket es foglalkoznak veluk. Olyanokbol is sok van, akik ugyan nem bánták meg a gyerekvállalást, de talán soha nem vágytak rá igazán, amolyan kozombosek a tema irant, a gyerek felno, de nem igazan foglalkoznak vele. Bár 30-40 éve szerintem tobb ilyen volt.

Nem akarsz általánosítani, de sikerült.

Igen, biztosan vannak. Én nem vagyok ennek a csapatnak a tagja.

Én sem a kislányomat bántam meg, csak nagyon hiányzik a régi életem + nehéz eset (autizmus gyanús). Nagyon nem így képzeltem el a gyereknevelést. Ha újra kezdhetném várnék még 10 évet.

28 évesen vállalatunk gyereket nulla segítséggel. Az ismerőseim még vígan élik az életüket: utaznak, tanulnak, buliznak én meg egyedül rothadok a négy fal között.

Úgy terveztük, hogy gyerek mellett is viszonylag sok időnk lesz. Elmehetünk programokra (hármasban), kirándulni, barátokhoz. Ehhez képest a lányunk nagyon hisztis, fél az idegenektől, fél az új szituációktól, nagyon sokat sír. Távol élünk a családtól így az sem megoldható, hogy valaki átvegye legalább fél órára ameddig én összekapargatom magam. Volt már rá példa, hogy estére összeomlottam és álomba zokogtam magam. Sajnos a házasságunk is kezd összeroppani a teher alatt.

DE: a pillanat amikor kacag, rámnevet, megölel vagy puszit ad, az feltölt. Ad egy hatalmas löketet.

Többet is ismerek, pl. a saját anyám is ezt vallja.

Másik ismerősöm olyan szintre jutott, hogy úgy döntött, állami gondozásba adja. Olyan "csendes szenvedő" pedig rengeteg van, akik kifelé eljátszák a tökéletes családot, de négyszemközt csak letargikusan néznek, és azt hajtogatják, bárcsak visszaforgathatnák az idő kerekét.

A tragikus dolog az, hogy olyannyira tabu téma, hogy mindenki úgy hiszi, hogy szinte nincs is ilyesmi. :(