Akik egy gyereket vállaltak, megbánták ezt a későbbiek során, vagy meggondolták magukat?

Nem bántam meg. Anyagi megfontolásból döntöttünk 1 gyerek mellett, kettővel már szűkösen éltünk volna, nekünk meg az az elvünk, hogy inkább kevesebb legyen, de annak mindent meg tudjunk adni. A fiam már 17 éves, nem raktunk a feneke alá házat, kocsit, de sosem kellett semmire azt mondanunk, hogy erre most nem telik, legyen az tanulás, sport, hobbi, utazás. Maximálisan tudjuk támogatni a céljai elérésében. Két gyerekkel már kompromisszumokra lett volna szükség.

Soha nem panaszkodott. Teljesen kiegyensúlyozott, jó gyerek volt mindig is, nem volt gond a szociális készségeivel sem. Sok barátja van, már barátnője is.

nem bàntam meg.

Én is hasonló gondolatokkal "küszködtem", de aztán a párom azt mondta, hogy azért fölösleges kistestvért csinálni, hogy a nagynak legyen kivel játszania.

Amikor a fiam megszületett, úgy voltam vele, hogy nem lesz több. A szülés sem volt könnyű menet, és a terhesség alatt az apjával is megromlott a viszonyom, nem is voltunk már együtt, évekig egyedül neveltem a fiamat. Nem akartam többet, úgy voltam vele, hogy nekem ő tökéletesen elég, és amikor a mostani férjemet megismertem, akkor is mondtam neki, hogy annak tudatában kezdjünk bele ebbe a kapcsolatba, hogy nem valószínű, hogy én még egyszer gyereket vállaljak. Aztán mégis meggondoltam magam :) Hatéves volt a fiam, amikor elkezdtem mondogatni, hogy talán esetleg mégis jó lenne még egy gyerek, egy évre rá pedig el is döntöttük, hogy itt az ideje, jöhet a kistestvér. Na mondjuk kellett több, mint egy év ahhoz, hogy sikerüljön is, de a tél végén már közöttünk lesz a kisöcsi :) Sőt, ha minden jól megy, valószínűleg harmadik is lesz.