Akik később vállaltak babát, mint ahogy eredetileg tervezték, megbántátok, hogy nem vágtatok bele hamarabb?

Én igen.

Kicsit.

Mi próbálkoztunk, de 6 évvel később fogant meg, mint szerettük volna. Nem lett volna rosszabb, ha előbb jön, de utólag úgy gondolom, kellett még ez a majdnem 7 év kettesben a férjemmel. A kicsik szerencsére azonnal összejöttek. 😊

23 éves korom körül szerettem volna szülni, 30, 32 évesen szültem. 1 pillanatra sem bántam meg. Teljesen más vagyok, mint akkor voltam, sok minden történt, aminek a következtében sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb anyukájuk tudok lenni, mint 23-25 évesen lettem volna. Az apuka is ezerszebb jobb, mint aki anno lett volna, az anyagi körülményekről nem is beszélve.

Én kamasz koromban úgy terveztem, hogy 22 évesen szülöm az elsőt. Mondanom sem kell, hogy 22 évesen nem olyan párom volt, akivel szívesen vállaltam volna gyereket, illetve nehéz szakra jártam az egyetemen (fogorvos), örültem hogy enni van időm, nemhogy babázni. 26 éves koromra váltam igazán felnőtt, érett nővé, akkorra alakult ki teljesen az egyéniségem. És akkor ismertem meg a férjemet. 3 évig kettesben éltünk, aztán megszületett a kislányunk. Úgy terveztük, hogy 3 - 4 éves korában lesz kistesója, de 7 éves volt mire összejött. Mostmár nem is tervezünk semmit, úgyis ember tervez, Isten végez xD Egyébként nem bántam meg, hogy 29 és 36 évesen szültem. Volt már diplománk, állásunk, házunk, autónk. 22 évesen semmink nem lett volna. Türelmünk se ennyi. Ráadásul férjem egy évvel fiatalabb nálam. Nagyon jó apa, de a második gyereket jobban élvezte dajkálni. 35 éves férfiként már sokkal érettebb, mint 28 évesen. Mai eszemmel az elsőt is 30 felett szülném.

Minél fiatalabban szerettem volna szülni. Hát finoman szólva nem úgy alakult az életem. 36 leszek, mire az első megszületik. Nem bántam meg. Sok problémám volt, agyilag nem voltam érett erre, és nagyon örülök, hogy az előző párkapcsolatomban nem vállaltam gyereket. Az a kicsi nem lenne ép, az biztos.