Van itt olyan, aki megbánta a gyerekvállalást?

Nem azt kérdezem, hogy nehéz-e az anyaság, hanem hogy van-e itt olyan, aki konkrétan megbánta, hogy vállalt gyereket. Legyünk tisztelettel a másik felé és senkit ne pontozzunk le!

Az az igazság, hogy én megbántam. Név és arc nélkül vállalom: nem voltam felkészülve az anyaságra és főképp (családi) nyomás hatására vágtam bele. Nem kellett volna. Már féléve az örökbeadáson gondolkodom, de a férjem hallani sem akar róla, pedig ő is megbánta a gyereket, csak fél, hogy mit fognak szólni a rokonok/barátok/ismerősök. Már 1.5 éves a pici, de semmi sem lett jobb, sőt csak rosszabb. Házasságom romokban (a gyereknek köszönhetően), elválni viszont nem tudok mert se én, se pedig a férjem nem akarja vállalni a gyerekfelügyeletet, ha elhelyezésre kerülne a dolog. Úgy érzem tönkrement az életemet és nem látom a kiutat. Sokszor eszembejut, hogy de jó lenne lelépni egyedül és új életet kezdeni hátrahagyva mindent, de legfőképp a gyerekem. Emiatt persze bűntudatom van és sz*r embernek tartom magam, de menekülni szeretnék. Annyira hiányzik a régi, gondtalan életem, amikor azt csináltunk amit akartunk, akkor amikor akartuk. Ma ez már teljességgel elképzelhetetlen hosszútávon. Időszakosan meg tudjuk oldani, hogy valaki vigyázzon a gyerekre, de itt nem arról van szó, hogy csak pihenni szeretnék, hanem sokkal inkább a gyerekmentes élet hiányzik. Úgy érzem, valaha volt legnagyobb hibámat követtem el, amiből nem látom a kiutat. Beragadtam egy megromlott házasságban, ahol a gyerekvállalást mindketten megbántuk. Azt leszögezném, hogy nem szenvedek szülés utáni depresszióban, ezek az érzések sajnos teljesen őszintén jönnek zsigerből.

Nem tőletek várom a megoldást, hanem csak érdekel, hogy más is volt-e ilyen helyzetben és hogy mi lett a dolog kimenetele.

Köszönöm ha elolvastad.